Mi köti össze Esztergomot, Pozsonyt, a Szepességet és a Tátraalját? Első hallásra talán a történelem. A valóságban azonban ennél sokkal több: közös hit, közös egyházi gyökerek és egy olyan ezeréves örökség, amelyet sem háborúk, sem államhatárok nem tudtak eltörölni. A riportfilm, amelyet a Kardinális csatorna mutat be, a Szepesi Egyházmegye alapításának 250. évfordulója alkalmából készült.
A riportfilm apropóját az adja, hogy június 27-én három szlovák püspök, mintegy 220 pap és több ezer zarándok érkezik Esztergomba a Szepesi Egyházmegyéből. A látogatás azonban nem pusztán jubileumi ünnepség. Egy másik fontos évforduló is van idén.
A dokumentumot magyar részről Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, szlovák részről František Tondra püspök, a Szlovák Püspöki Konferencia akkori elnöke látta el kézjegyével.
Így a mostani zarándoklat sokak számára a húsz évvel ezelőtti kiengesztelődés megújítása is.
Pozsonyba utaztunk, hogy felkeressünk olyan helyszíneket, amelyek évszázadokon át meghatározók voltak a magyar és a szlovák egyházi életben. A pozsonyi ferences kolostor udvarán Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője felidézte: néhány héttel ezelőtt Erdő Péter bíborost arról kérdezte, milyen emlékek adtak számára erőt a betegsége idején. A bíboros az elsők között említette a húsz évvel ezelőtti esztergomi kiengesztelődést.
A riportfilmben megszólal Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkész is, aki 2006-ban még kispapként vett részt a bazilikában rendezett ünnepségen.
Molnár Tamás arról is beszél, hogy tizenöt évvel később, már papként vett részt a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén. Különösen megható volt számára, hogy Erdő Péter bíboros Ferenc pápa jelenlétében is fontosnak tartotta felidézni a magyar–szlovák kiengesztelődés ügyét és a két nép közötti barátság jelentőségét.
A bíboros akkor így fogalmazott:
De miért éppen Esztergomban találkoznak újra a magyar és a szlovák hívek? Miért tekintik olyan sokan ezt a zarándoklatot hazatérésnek? Erre ad választ a riportfilmben Török Csaba, az esztergomi bazilika plébánosa, egyetemi tanár.
Felidézi: a mai Szepesség évszázadokon át az esztergomi érsekség része volt. A hatalmas egyházmegye a Kárpátokig nyúlt, és olyan egyházi központokat foglalt magába, mint Pozsony vagy Szepesváralja. A török utáni újjáépítés és egyházi újjászervezés, az élet fellendülése már a 18. században is azt mutatta, hogy túl nagy kiterjedésű ez az érsekség. Ezért döntött úgy Mária Terézia, hogy 1776-ban három püspökséget alakít ki az esztergomi érsekség területéből. Ezek közül az egyik a szepesváraljai, amely a régi középkori káptalani központ köré szerveződve jött létre az uralkodó rendelkezésére, a pápa jóváhagyásával.
„Amikor ma alapításának 250. évfordulóját ünnepli a Szepesi Egyházmegye, teljesen természetes, hogy Esztergomba zarándokol el. Hiszen
– fogalmaz Török Csaba.
Különösen megható része az összeállításnak a 2024 őszén elhunyt Käfer István professzor megszólalása archív felvételen. A Széchenyi-díjas irodalomtörténész egész életében a két nép közös történetét kutatta, és fáradhatatlanul dolgozott a két nemzet közötti párbeszéd erősítésén. A filmben hallható mondata talán mindennél tömörebben foglalja össze a közös múlt lényegét:
Június 27-én tehát nem egyszerűen vendégek érkeznek Esztergomba.
Olyan hívekkel találkozhatunk Szlovákia számos településéről, akik ugyanannak az ezeréves keresztény örökségnek a részesei, és akiknek történetét évszázadokon át ugyanaz az egyház, ugyanazok a szentek és ugyanaz a hit formálta.
A bazilika falai között ezen a napon nemcsak egy 250 éves egyházmegyét ünnepelnek majd, hanem azt a megbékélést is, amely húsz évvel ezelőtt Esztergomban nyitott új fejezetet a magyarok és a szlovákok kapcsolatában. És talán azt is, hogy a közös hit gyakran erősebb köteléknek bizonyul, mint a történelem által emelt határok.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szöveg: Zsuffa Tünde
Fotó: Daubner Tibor, Gyarmati Krisztina
Videó: Kardinális
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
