Két évtizeddel ezelőtt, 2006. augusztus 1-jén hunyt el Szusza Ferenc, a magyar labdarúgás legendás alakja, az 1940-es és 1950-es évek egyik legtermékenyebb gólszerzője, az Újpest FC történetének legeredményesebb játékosa, akinek nevét ma a klub stadionja is őrzi. Kivételes pályafutásával örökre beírta magát a magyar futball aranykönyvébe, emléke pedig két évtizeddel halála után is élénken él a szurkolók és a sportbarátok körében.
A múlt század első felében – főképp annak közepén – csak úgy hemzsegtek a jobbnál jobb magyar labdarúgók, gólvágók. Az 1940-es évek végén, illetve az 1950-es évek elején voltak azonban olyan futballisták is, akik hiába „termelték” a gólokat, hiába jutottak el több mint 35 találatig a magyar labdarúgó-bajnokság végén, a nemzeti válogatottban nem tudták tartósan megvetni a lábukat.
A húsz évvel ezelőtt elhunyt, a később „Mágusnak” becézett Szusza Ferenc is a fentebb említett futballisták közé tartozott, viszont a megdönthetetlennek látszó gólrekordjainak köszönhetően örökre bevéste magát a magyar labdarúgás „nagykönyvébe”, hiszen életében 1008 mérkőzésen lépett pályára, mely találkozókon 1132 gólt szerzett. Mérkőzésenkénti gólátlaga 1,12 volt, így világviszonylatban is őt tartják minden idők egyik leggólerősebb támadójának.
Fotó forrása: szovetseg.mlsz.hu
A legendás csatár 1923 decemberének első napján született a magyar fővárosban, egy Szekszárdi úti Juta-házban. Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett.
Labdarúgóként csupán egyetlen klubot erősített: az Újpestet. A csapatot az évtizedek alatt hívták Újpest FC-nek, Újpesti TE-nek, Budapesti Dózsának és Újpesti Dózsának is, de a klub életében Szusza Ferenc jelentette az állandóságot.
A neve egy életre összefonódott a lila-fehér együttessel, hiszen napjainkig ő a klub abszolút rekordere, mivel nála többször senki nem lépett pályára a csapat mezében, és nála több alkalommal egy labdarúgó sem lőtt több gólt az egyesületben.
Szusza Ferenc 1938-tól szerepelt az Újpest utánpótlás-csapatában, majd alig tizenhét esztendősen, 1941 februárjában szerepelt először klub felnőttcsapatában, és a Kispest elleni találkozón már rögtön az első félidőben egy mesterhármast rúgott. A labdarúgó több mint húsz idényen át volt „kirobbanthatatlan” az újpesti klub kezdőcsapatából.
1941 és 1961 között összesen 463 NB1-es találkozón lépett pályára lila-fehér mezben és 393 alkalommal volt eredményes, amely szinte megdönthetetlen rekordnak számít.
A csapattal négy bajnokságot is nyert (1945-ben, 1946-ban, 1947-ben és 1960-ban), ám hiába termelte szédületesen a gólokat, a gólkirályi címet – nagy meglepetésre – egyszer sem sikerült elhódítania, viszont két alkalommal nagyon is közel volt hozzá.
Először 1945-ben, a II. világháborút követő idényben, a klub egy másik legendás góllövőjével, Zsengellér Gyulával „küzdött” a gólkirályi címért, ám az utolsó fordulóban – amikor 35-35 találatnál járt mindkét játékos – épp Szusza tökéletes ívelése segítette Zsengellért a „gólkirályi címet eldöntő” találat megszerzéséhez. A második alkalommal 1956-ban járt közel a cím megszerzéséhez, ám a forradalom miatt az idény félbeszakadt, így a támadó addig megszerzett találatai a „semmibe vesztek”.
Mindez ellenére ő a magyar labdarúgás „örökös gólkirálya”, és egyetlen klub színeiben játszva ő szerezte a legtöbb bajnoki gólt világszerte. Még harminchat-harminchét évesen sem állt le a góllövéssel, hiszen az 1959–1960. évi bajnokságban 22 mérkőzésen is 15 gólt lőtt.
Szusza Ferenc az 1940-es években a magyar labdarúgó-válogatottban is remekelt, ám a legnagyobb sikerekből később kimaradt. A nemzeti csapatban mindössze 24 alkalommal lépett pályára és 18 találatot szerzett. Egyes források szerint egy komolyabb sérülés miatt „mellőzték” őt a válogatottból, amikor az 1940-es végén egy válogatott mérkőzés előtti edzésen gödörbe lépett, kibicsaklott a jobb térde, és ennek következtében nehezen gyógyult fel.
Ám valószínű, hogy nem csupán ez a sérülés, hanem az akkori politika helyzet is közrejátszott abban, hogy ilyen kevés lehetőség adódott a számára a válogatottban is kibontakozni.
Fotó forrása: Föld Imre/Nemzeti Sport
Aktív játékos-pályafutása befejezése után edzőként kezdett el tevékenykedni. Szeretett csapatát, az Újpestet két alkalommal is irányította, először 1963-1965 között, majd 1981-ben is ült a kispadon. Legnagyobb sikere a csapattal egy bajnoki bronzérem megszerzése volt. Az Újpesten kívül más fővárosi csapatot nem irányított, de Magyarországon belül dolgozott még Egerben (1969) és két ízben Győrben (1962-1963, 1966-1968) is.
Ezt követően Lengyelországba ment, ahol a Górnik Zabrze (1970-1971) csapatát edzette, s lengyel bajnok, valamint kupagyőztes lett.
A siker után Spanyolországból keresték meg őt, ahol a későbbiekben hét éven át tevékenykedett. A sevillai székhelyű Real Betis csapatát öt évig irányította (1972-1977), és az utolsó itt töltött idényében spanyol kupagyőzelmet ünnepelhetett az együttessel, majd az Atlético Madrid kispadján is eltöltött egy szezont (1978-1979).
Fotó forrása: ujpestiszemle.hu
Kevesen tudják, de Szusza Ferenc a labdarúgás mellett színészként is helyt áll, hiszen az 1951-ben bemutatott, a „Civil a pályán” című filmben ő volt főszereplő, Teleki Jóska futballista, majd öt évvel később, 1956-ban a „Mese a 12 találatról” című alkotásban önmagát alakította.
1996-ban megkapta Újpest díszpolgára címet. Megérte azt is, hogy még életében stadiont neveztek el róla, mivel 2003. október 25-én a Megyeri úti stadion az ő nevét vette fel.
Életéről 2004-ben „A gólkirály – Szusza Ferenc életútja” címmel jelent meg könyv. Nyolcvankét esztendősen hunyt el Budapesten.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
