A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük április 11-én, talán ez volt az egyedüli ünnep, amely a Kádár-korszak alatt kezdődött és rövid idő alatt átterjedt a határon túlra, majd bevéste magát az elszakított területeken élő magyarok emlékezetébe. Két költőnk is született ezen a napon, Márai Sándor 1900-ban, és József Attila 1905-ben.
A rendszerváltást követően új lendületet kapott. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, szavalóversenyekkel, író-olvasó találkozókkal tisztelegnek a magyar költészet előtt a világ bármely táján élő magyarok.
Az irodalmi estet Nagy Imre, a Csemadok mellett működő színtársulat vezetője nyitotta meg. Megnyitójában felidézte az első klubesteket, és emlékezett azokra, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk. Majd az est másik narrátora, Juhász Gyula versmondó, aki szintén a Csemadok mellett működő színkör oszlopos tagja, Petőfi Sándor versével nyitotta meg a klubestet.
Ezt követően a jelenlévők átvették a versmondók szerepét. Elhangzottak: Petőfi, Csík, Kányádi, Arany, Wass Albert, Aranyosi, Pilinszky, valamint Dufek Mária helyi költő versei. Verset hallhattunk a Mária Valéria hídról, de verssel emlékeztünk a felvidéki magyarok kitelepítésére is a hontalanság idejéből.
Végezetül Petőfi Sándor a Távolból című versét énekeltük el közösen. Mindenki jó hangulatban, kulturális élményekkel feltöltődve tért haza.
(Bréda Tivadar/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
