Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Különleges kiállítás volt látogatható 2025 szeptemberében a pécsváradi vár Szent László termében. Hosszúhetény – e Pécs és Pécsvárad között, festői helyen elnyúló település – Hetényi 7ek nevű művészköre mutatta be alkotásait. A csoportos megmutatkozás technikák és szemléletmódok sokszínűségével hálálta meg az érdeklődők figyelmét.
Mit láthatott, aki megmerítkezett a helyszín ódon miliőjében?
Csiki Emese munkái (Hétköznapi ünnep, Új ház) az otthonosság pasztell fényeit igézik a sík felületre.
Deák Zsuzsanna képeinek (Világok, Életképek, Vizuális gondolatok I–V.) csillámló árnyassága üdvös bizonytalanságban hagy: alternatív galaxisokban vagy sejtszintű látomásokban gyönyörködünk-e.
Ferling Szonja fekete-fehér-piros rajzsorozata (Szonu tengere, Szonu tánca stb.) egzotikus eleganciával kelti életre egy fiatal japán nő lelki-szellemi mindennapjait.
Gelencsér Jánosnál sötéten elnagyolt, mitikus tájképek (Erdei tisztás éjszaka, Perzselt dombok) ejtenek gondolkodóba.
Heritesz Gábor fémszobrai (Egymásra hatás I–II.) viszonylatok és vetületek térgeometriájába avatnak be.
Marsai Ágnes kisplasztikái (Ecce homo sorozat) ősi mesék modorában formáznak házat, embert, világot; komor tónusban, de a remény egek felé nyitott tisztaságával.
Molnár Sándor művészete kék-fehér porcelánalakzatokban folyamodik mítoszi rendért.
Szentgróti Dávid élénk színekkel, nonfiguratív nagykompozíciókkal (Merülés, Kert, Átlók…) lep meg.
Tóth Dezső (Madárdal, Pásztor, Életfa…) tusrajzos aprólékossággal érzékelteti az archaikus múltak múlhatatlanságát.
E kis jegyzet megjelenésekor persze már a múlt idejű fogalmazás volna indokolt. De ha bezárt is a kiállítás, valami nyitva maradt mégis, mert szakadatlanul nyitva áll: az esztétikum örök jelen ideje más grammatikának enged.
Fotó: Halmai Tamás
Maygar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. október 5-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
