Hősök nyomában sorozatunk ezúttal különlegesebb lesz, hiszen egy női életet, a magyar történelem egyik leghíresebb nőalakjának történetét fogjunk áttekinteni. Talán nincs olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna Zrínyi Ilonáról, rovatunkban neki állítunk most emléket.
Zrínyi Ilona legnagyobb valószínűség szerint 1643-ban született a Muraközben található Podbrestben (Drávaszilas), a híres Zrínyi család sarjaként. Apja Zrínyi Péter, horvát bán, anyja Frangepán Katalin nemesasszony. A kis Ilona rangjához méltó környezetben nőtt fel, négy nyelven beszélt (magyarul, latinul, horvátul, németül), de íráskészsége is fejlett volt. 1666 márciusában, 23 évesen ment férjhez I. Rákóczi Ferenchez, akivel 3 közös gyermekük született. Elsőszülött György nevű fiúk még gyermekkorában meghalt, két felnőttkort is megélt utóduk Julianna Borbála és Ferenc, a későbbi II. Rákóczi Ferenc. Utóbbi születésének évében, 1676-ban meghalt I. Rákóczi Ferenc is, így Zrínyi Ilona özvegyen maradt. Ferenc utolsó levelében Lipót oltalmába ajánlotta gyermekeit, ám az özvegy Ilona elérte, hogy továbbra is ő nevelhesse saját fiát és lányát. Férje halálát leszámítva egyébként egy másik tragédia is övezte az ifjú nemesasszony életét, hiszen apját a Wesselényi-összeesküvésben való részvételért 1671. április 30-án kivégezték Bécsújhelyen.
Férje halála után Zrínyi Ilona irányította a család birtokait, a vagyont is ő örökölte, így Munkács erősségét is. Gondos és jó anya volt, gyermekei taníttatására és jólétére a kor követelményeihez mérten átlagon felül, saját maga ügyelt.
Zrínyi Ilona második férje Thököly Imre lett, akivel az 1670-es évek második felében találkozhatott több alkalommal, végül uralkodói hozzájárulással (melyhez maga Zrínyi Ilona is ragaszkodott) 1682. június 15-én házasodtak össze. Számos történész szerint a házasság nemcsak szerelemből, hanem vagyoni és politikai érdekből is köttetett, a 12 évvel fiatalabb Thököly joggal reménykedhetett busás hozományban (és esetleges örökségben). Zrínyi ekkor sodródik végképp a Habsburg-ellenes körök oldalára, férje oldalán részt vett a kuruc felkelésben is (apja meggyilkolása óta ezt az ellenszenvet nyilván nem volt túl nehéz táplálni, így részéről ez is motiválhatta a Thökölyvel való egybekelést).
Ezúttal nem feladatunk ezt a kérdést morális és politikai szempontok alapján vizsgálni, de jogosan bírálható és támadható a tény, hogy Thököly a törökökkel szövetségben harcolt a Habsburg Birodalom ellen, persze sikertelenül (a kényszerű szövetség a jövőben sem volt túl gyümölcsöző, amely abszurditását maga Thököly is érzékelte: többször űzött kettős játékot, és ajánlotta fel Bécsnek is a szolgálatait a törökök ellen – persze cím és hatalom fejében). 1683-ban a törökök nem tudták bevenni Bécset, amely természetesen a velük szövetséges Thököly terveire is rányomta a bélyegét. Egyébként a főváros elleni hadjáratra – és több másik csatába is – mostohaapja magával hurcolta a gyermek Rákóczi Ferencet is, ahol elhanyagolta, sőt, ha megbetegedett sem vette komolyan, amely egy alkalommal majdnem a későbbi fejedelem életébe került. Felnőttkori írásaiban Rákóczi szívtelennek tartotta Thökölyt, amiért egy gyermeket ilyen megpróbáltatásoknak tett ki, és úgy gondolta, hogy mostohaapja abban reménykedett, hogy halála esetén megszerezheti vagyonát.
Thököly erői folyamatosan olvadtak, számos erősséget feladott, kurucai tömegesen álltak át a császáriak oldalára. 1685 végére csak Munkács maradt a kezükön, melyet Zrínyi Ilona igazi hősként két évig védelmezett Caraffa generális seregei ellen. Thököly török segítséget akart kérni (ehhez terve szerint zálogba akarta adni mostohafiát), így nem tartózkodott Munkács várában, ám végül egyedül indult a misszióra, Ferenc és testvére anyjukkal az erősségben maradtak, ahol végigélték az ostromot, és láthatták anyjuk bátorságát.
Amíg Kelet-Magyarországon a Thököly nevével fémjelzett felkelés az utolsókat rúgta, magyar és császári csapatok felszabadították Budát, és sorra foglalták vissza a törökök által bitorolt területeket. Ez természetesen a nullára redukálta a felkelés létjogosultságát (főként a tervezett török segítséggel). A hősként helytálló Zrínyi Ilona ugyan feladta Munkácsot 1688. január 17-én, ezt azonban csak szó szerinti értelemben lehetett vereségnek nevezni: a védők amnesztiát kaptak, a Rákóczi-vagyon gyermekeié maradhatott, őt magát is nemes hölgyként kezelték, mindehhez azonban Bécsbe kellett költözniük, amelyet nem hagyhattak el. Itt viszont az ígéretet megszegve elszakították gyermekeitől, Juliannát az Orsolya-rend apácái nevelték, Rákóczi Ferencet Neuhausba, jezsuita iskolába vitték. Anyjától még elbúcsúzhatott, a magyar történelem egy szomorú mementójaként anya és fia sűrű könnyek között ekkor látták egymást utoljára, amely a gyermekeit olyannyira szerető Zrínyi Ilonának igazi megrázkódtatás volt, csakúgy mint fiának, Ferencnek.
A hősnő 1692-ig élt Bécsben, ekkor férje kiváltotta a fogságba esett Heissler gróf ellenében. Zrínyi Ilona ekkor búcsúlevelet írt fia számára (ezt Ferenc valószínűleg sosem kapta meg). 1699-ben követte a száműzetésbe férjét, az Oszmán Birodalom területén, Nikomédiában (török nevén Izmit) hunyt el 1703. február 18-án. Férje 1705-ben követte őt.
Zrínyi Ilona egyszerre volt harcos, hősnő, sorsa folytán a politikába is belekeveredett nemesasszony, de elsősorban gyermekeit szerető anya, aki minden tettében az ő érdekeiket tartotta szeme előtt. Nemcsak Munkács ostroma során, de a „mindennapi” megpróbáltatások alkalmával is megállta a helyét, a Rákócziak vagyonát gyermekei számára megőrizte és megóvta, amely nagy szó volt a kaotikus korszakban – különösen egy nemesasszonytól.
Rákóczi Ferenc és testvére nagyon ragaszkodtak anyjukhoz, fájdalmas búcsújuk a magyar történelem egy keserű fejezete. A fejedelem későbbi munkássága természetesen önállóan is megállja a helyét és értelmezhető, ám a teljes képhez elengedhetetlen Zrínyi Ilona életének ismerete, hatása gyermekeire, hiszen Rákóczi Ferencben (és nemes cselekedeteiben) ott élt tovább ő maga és hazája iránt érzett szeretete is.
Ha az életben nem is találkoztak többet, 1906 óta együtt nyugszanak Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban, vagyis a kassai dómban.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
További részek, ha unatkozna a nagy melegben:
– Aki elfoglalta Berlint, megsarcolta Frankfurtot, kegyelmet szerzett a székelyeknek: Hadik András
– Hősök nyomában – Forgách Simon
– Hősök nyomában – Kinizsi Pál
– Hősök nyomában – Szent Gellért
– Hősök nyomában – Tomaj Dénes
– Hősök nyomában – Ozorai Pipó
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
