359 éve, hogy Zrínyi Miklós horvát bán, költő és hadvezér az úgynevezett téli hadjárat alatt csapataival mélyen benyomult a török hódoltság alatt álló területekre és 1664. február 2-án felégette az eszéki hidat, amely az oszmán hadsereg egyik legfontosabb stratégiai építménye volt.
Ez a tölgyfából épült, hozzávetőlegesen 8 kilométer hosszúságú híd 1578 óta nyújtott zavartalan átkelést a Dráván és a folyót körülvevő mocsarakon, ezzel pedig állandó összeköttetést biztosított a dunántúli szandzsákok és az Oszmán Birodalom központi területei között. Az építmény tehát kulcsfontosságú volt a hódoltság védelme szempontjából, így aztán a meglepett törökök 1664. január 31. után mindent elkövettek annak érdekében, hogy megakadályozzák elpusztítását.
Miután a keresztények stratégiai fölényben voltak, az eszéki vár őrsége pusztán ágyúival próbálhatta meggátolni a híd lerombolását, erőfeszítéseik azonban teljes kudarcba fulladtak. Pedig Zrínyi sem volt könnyű helyzetben, hiszen a vastag jégtakaró ellenére nem hajthatott végre robbantást, mivel seregében fogytán volt a puskapor, ami nélkülözhetetlen volt a hadjárat eredményes folytatásához. Ennek következtében a bán két napig készült a híd elpusztítására: ennyi időbe telt ugyanis, míg katonái megfelelő mennyiségű rőzsét gyűjtöttek, így február 2-án a tölgyfából épült átkelő lángba borult. A keresztények ezután visszatértek Pécs alá.
A hazatérő Zrínyi Miklóst nem csak a Habsburg Birodalomban, de egész Európában hősként ünnepelték: alig akadt uralkodó, aki ne küldött volna gratuláló üzenetet a „magyar Marsnak”, míg a francia király pairi címmel, Spanyolország pedig aranygyapjas renddel tüntette ki a hadvezért. A keresztény Európa közvéleménye nem csak azért magasztalta Zrínyit, mert sikeresen elpusztította az eszéki hidat, hanem azért is, mert télvíz idején indított hadjárata a korban igazi katonai bravúrnak számított.
Rubicon online nyomán
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
