Horváth Pál filozófus, vallástörténész, teológus idén január 16-án, életének 75. évében, váratlanul elhunyt. Halála előtt nem sokkal jelent meg rendkívül gazdag és sokrétű életművének utolsó munkája a Kairosz Kiadónál.
Könyvében a szerző történeti áttekintést, eligazítást ad ahhoz a régóta tartó, és ma is időszerű vitához, hogy a kereszténység, vagy az utóbbi ötszáz évben a Katolikus Egyház mennyire tekinthető politikai entitásnak, aktív szereplője-e a politikai diskurzusnak. Horváth Pál leszögezi: a közhiedelemmel ellentétben
hiszen Szent II. János Pál pápa ma már klasszikus megfogalmazása szerint: „az Egyház társadalmi tanítása nem »harmadik út« a liberális kapitalizmus és a marxista kollektivizmus között, sem pedig egy olyan lehetséges alternatíva, amely más, egymással nem annyira ellentétes megoldások keresésére nyújt lehetőséget, hanem önálló, minden tekintetben sajátos út… Nem is ideológia, hanem az emberi lét – mind a társadalomban, mind nemzetközi síkon tapasztalható – bonyolult összefüggéseinek szorgos vizsgálatából leszűrt eredmények pontos megfogalmazása a hit és az egyházi hagyomány fényében. Legfőbb célja abban rejlik, hogy ezeket a valóságban létező igazságokat értelmezze, azaz megvizsgálja, vajon megfelelnek-e, avagy ellentmondanak az emberről és annak földi és természetfölötti hivatásáról szóló evangéliumi tanításnak, így adva eligazítást a keresztény ember számára. Tehát nem az ideológia, hanem a teológia, mégpedig az erkölcsteológia területéhez tartozik.”
XIII. Leó pápa alapos előkészületek után, 1891. május 15-én adta közre Rerum novarum (Új dolgok) kezdetű enciklikáját, amellyel egy új katolikus társadalomelmélet alapjait rakta le, amit a keresztény közélet megújulása, keresztény pártok és szakszervezetek szervezésének Róma általi felkarolása követett, és megindulhatott az Egyház belső struktúráinak óvatos megújulása is – emlékeztet könyvében Horváth Pál. – Rendkívül fontos szerepe van itt az előzményeknek: Gioacchino Pecci gróf, a leendő XIII. Leó 1847-től Perugia bíboros püspökeként szolgált, Rómától távol, félig-meddig száműzetésben. Közéleti aktivitás jellemezte: célja a világi hatóságokkal való együttműködés lehetőségeinek megtalálása, az Egyház közéleti, szociális és karitatív szerepvállalásának szorgalmazása volt. Püspökként kiadott pásztorleveleiben már ekkor világosan megfogalmazta, hogy
1878-ban lépett a pápai trónra, és huszonöt évig, 1903-ban, 93 éves korában bekövetkezett haláláig uralkodott. Egyházfőként is az Egyház és saját maga hitből fakadó evangéliumi küldetésének tekintette a modern világgal való párbeszédet az élet minden területén. Szilárd meggyőződése volt, hogy az Egyház nem fordíthat hátat a polgári és ipari társadalomnak, nem dédelgethet olyan illúziókat, hogy annak szellemi és morális ellenzékeként múltba forduló kontraszttársadalmat építhet fel, kivonva magát a közélet, a politika és a gazdaság világából. XIII. Leó pápa vallotta:
Horváth Pál megvilágítja: XIII. Leónak ez a belátása döntő jelentőségűnek bizonyult a későbbiekben, hiszen ő a keresztény ember alapvető, magából a hitből fakadó kötelezettségének tekintette a társadalom, a politika, a gazdaság világában való, sajátosan a keresztény értékeket és eszményeket követő, de magát a világot, a társadalmi közösséget szolgáló részvételt, amely nélkül katolikus társadalmi tanítás, felelős közéleti katolicizmus máig sem létezhetne. Ráadásul egy olyan történelmi helyzetben jutott erre a belátásra, amikor elődje, IX. Piusz pápa még egyenesen tiltotta, hogy a hívő emberek és közösségeik közéleti szerepet és felelősséget vállaljanak „a bűnös, romlott világ színpadán”.
XIII. Leó a Rerum novarumban alapvetően elhibázottnak tartotta a szocialisták álláspontját, hogy a gazdagok és a szegények kibékíthetetlen harcban állnak egymással, ezért természetes, hogy „irtják” egymást. „Ez annyira ellenkezik a józan ésszel és az igazsággal, hogy pontosan az ellenkezője igaz.
hogy a két osztály egyetértő kölcsönviszonyban álljon egymással, s megfelelő egyensúlyt tartva egészítse ki egymást. Hiszen teljes mértékben egymásra vannak utalva: sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül nem lehet meg.”
Horváth Pál kifejti: a gondolatmenetet olvasva eszünkbe juthat az is, hogy a pápa érvelése egy olyan, 20. századi, a későbbi társadalomteológia és gazdaságetika által szorgalmazott reformkapitalizmus irányába mutatott, amely a munkásság vállalkozóvá, részvényessé, tőkéstárssá válásának lehetőségét, a tőke világában és a termelés irányításában való részesedését megteremtve igyekszik majd meghaladni a klasszikus szabad versenyes kapitalizmus belső szociális feszültségeit, egy szabályozott, a keresztényszocialista pártok programjában megfogalmazott szociális piacgazdaság keretei között. XIII. Leó egyértelműen kiállt a magántulajdon mellett, mert az, szemben a szocialisták érvelésével, „teljes összhangban van a természet rendjével”.
A könyv írója emlékeztet rá: a Rerum novarumnak hatalmas volt a visszhangja. A szocialisták a pápát a magántulajdon megszentelőjeként ócsárolták, a liberálisok illetéktelen fantáziálásról és dilettantizmusról harsogtak, de az nem kétséges, hogy
A szocialista mozgalmak radikalizálása ugyan alig csillapodott, de munkásvédelmi törvények születtek, fokozatosan szabályozott mederbe kényszerült a korábbi fél évszázad barbár vadkapitalizmusa.
XIII. Leó pápa elindította az Egyházat a világért való felelősségvállalás útján, hogy művét utódai a világ változó állapotához igazítva folytassák azután tovább.
Az őt követő pápák szociális körleveleit is mélyrehatóan elemzi a szerző, Ferenc pápáig bezáróan. A dokumentumokból egyértelmű, hogy a katolikus társadalmi tanítás valódi küldetése a remény üzenetének megfogalmazása, egyben pedig a figyelem felhívása a modern világot terhelő legsúlyosabb bajokra, bűnökre és igazságtalanságokra, de ajánlás is minden egyes ember számára, hogy „miképp lehet szebb, jobb, igazságosabb világot teremteni azon a földön, amely a teremtő Isten műve és ajándéka, ám amelyet ránk, emberekre bízott, hogy méltó módon, felelősen és jó gazdaként alakítsuk, formáljuk, éljünk rajta, benne és vele”.
Horváth Pál: Politizáló Egyház? – A katolikus társadalmi tanítás
Kairosz Kiadó, 2025.
Fotó: Kairosz Kiadó
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
