Horváth Botka Áron lendvai származású forgatókönyvíró és filmrendező első egész estés filmjét – ami az első magyarul beszélő szlovén film –, az Elveszett éveket idén nyáron forgatták a Vajdaságban. A felnövéstörténetet bemutató road movie – vagyis útifilm – nemcsak érzelmi utazás, hanem egy hosszú, kitartó munka eredménye is. A rendezővel a forgatás körülményeiről, a film személyes vonatkozásairól és a következő lépésekről beszélgettünk.
– Honnan származik a film ötlete? Mi inspirálta?
– 2018-ban éppen egy másik forgatókönyvön dolgoztam, amikor világossá vált, hogy a műfaja miatt – horrorfilm volt – azt nem fogják támogatni, így kitaláltam, hogy írok egy felnövéstörténetet, egy road movie-t. Az amerikai filmek voltak a példák, de miközben írtam, rájöttem, hogy egy csomó mindenben saját tapasztalatokból merítek.
– Így született tehát az Elveszett évek című történet. De miről is szól?
– A film arról szól, hogy 1999-ben egy kis vajdasági faluban él egy Bors nevű fiú. A nagybátyja boltjában dolgozik, emellett a demenciával küzdő nagymamájáról is ő gondoskodik. Közben arról álmodozik, hogy egyszer elutazik, kilép ebből a környezetből és valahol máshol kezd új életet. Egy nap aztán megérkezik a faluba egy lány, Tana Budapestről. Átutazóban van, és véletlenül a buszon felejti a hátizsákját. Bors segít neki, és a robogójával elindulnak a busz után. Ez az esemény indítja el azt az egy napot, amit Bors és Tana együtt töltenek. Eközben nemcsak megismerik egymást, hanem kiderül, hogy a múltjuk is meglepően hasonló: mindketten szülők nélkül nőttek fel, és hasonló lelki terheket hordoznak. Ahogy ez a nap véget ér, Tana továbbutazik, Borsnak pedig vissza kell térnie a megszokott életéhez. Mégis, ez az élmény valamit elindít benne: megváltozik, és ez lesz az első lépés afelé, hogy valóban kilépjen ebből a világból és elinduljon a felnőtté válás útján.
– A filmben számos személyes szál húzódik, sokszor merít saját tapasztalatból.
– Valójában azért éreztem fontosnak ezt a történetet, vagy inkább azt, hogy erről írjak, mert velem is hasonló dolgok történtek. Én is egy kisvárosból származom – a szüleim a Vajdaságból érkeztek –, és bár eredetileg a történet nem is a Vajdaságban, hanem a Muravidéken játszódott volna, ahogy elkezdtem írni, visszavezetni a szálakat, egyre több személyes élmény, emlék, gyökérérzés jött elő. Közben rengeteg olyan kérdés is megfogalmazódott bennem, amelyek az identitással kapcsolatosak: ki vagyok én, honnan származom, mi formált ilyenné. Ugyanez a bizonytalanság a nyelvhasználatban is megjelent. Mit jelent például az, hogy valaki magyarul beszél egy idegen közegben? Hogy én most magyar vagyok, szlovén, vajdasági? Vagy épp mindegyik egyszerre? Ezek a kérdések talán másodlagosnak tűnnek, de mégis benne vannak a történetben, mert ezek a belső dilemmák és rétegek alkotnak engem is – és így a történetet is, amit írok.
– A forgatókönyv megírását követően hogyan zajlott a munkafolyamat? Milyen nehézségekbe ütköztek?
– Két év kellett ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy egyáltalán el tudjuk kezdeni ezt a projektet: hogy összeszedjük a megfelelő embereket, producereket találjunk és előteremtsük a szükséges pénzt. Pályázatokat írtunk, és végül két évvel ezelőtt sikerült megnyerni a Szlovén Filmközpont első játékfilmes pályázatát. Ez volt az a pont, amikor elindult a komolyabb előkészületi munka: színészeket kerestem, helyszíneket néztünk, elkezdett körvonalazódni a film. Ez egy hosszú és fárasztó folyamat volt, főleg azért, mert számomra a főszereplő személye kulcsfontosságú volt. Az volt a legfontosabb szempont, hogy természetes legyen – nem számított, hogy profi színész-e, vagy épp egy olyan civil, aki még sosem állt kamera előtt. A lényeg az volt, hogy a karakter, akit megformál, hiteles legyen és belülről jöjjön. Végül kiderült, hogy nem kell messzire mennem: a Vajdaságban, egy középiskolában találtam rá Székely Alekszára. Semmilyen korábbi filmes tapasztalata nem volt, de rendkívül szimpatikus, nyitott személyiség, és ami még fontosabb: nagyon hasonló háttere van, mint annak a fiktív karakternek, akit megírtam. Így végül vele készítettem el a filmet.
– Lassan eljutunk az idei forgatáshoz. Hol és hogyan zajlottak a munkálatok?
– A forgatás 28 napon keresztül zajlott. Először Zentától körülbelül 30 kilométerre, egy kis faluban, Kavilóban kezdtük meg a munkát, ahol körülbelül tíz napot töltöttünk, majd leköltöztünk Becskerekre, ahol szintén majdnem tíz napig dolgoztunk. A forgatás utolsó szakasza pedig Újvidéken zajlott. Meg kell említenem, hogy a filmben egy tehetséges magyar színésznő, Kizlinger Lilla is közreműködött, aki Magyarországon már jól ismert név. Több sikeres projektben is részt vett már.
– A film a Vajdaságban játszódik. Ez hozza magával a kétnyelvűséget?
– Érdekesség, hogy ez a film valójában szlovén filmnek fog számítani, szlovén produkció készíti. Emellett az is érdekes, hogy magyarul beszélő filmet szerettem volna írni, mert szerintem a magyar nagyon jól működik filmen, természetesen tud hangzani. Illetve az anyanyelvemen otthonosabban is éreztem magam. Amikor megírtam a forgatókönyvet, sokat beszélgettük róla, hogy ezt hogyan fogja a szlovén állam pénzelni, de Szlovéniában valójában a magyar is hivatalos nyelv. Ez lesz az első magyar nyelvű szlovén film. A magyar nyelv mellett pedig a szerb is megjelenik benne.
– Hogy áll jelenleg a munka? Mikor várható a premier?
– A film jelenleg az utómunka fázisában van. Most kezdtük el a vágást, ami nagyjából nyolc hónapot vesz igénybe. Ezt követi majd a hang- és képutómunka, ami szintén néhány hónapot igényel. Ha minden a terv szerint halad, akkor a film valószínűleg a jövő nyár végére, vagy legkésőbb 2026 szeptemberére készülhet el. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy rögtön nyilvánosan is bemutatásra kerül. A fesztiválok élveznek prioritást, és ezek gyakran elvárják – vagy legalábbis azt részesítik előnyben –, hogy ők adhassák a film világpremierjét. Ezért valószínű, hogy a filmet csak 2027-ben próbáljuk meg elindítani a fesztiválkörútra. Nagyon bízunk benne, hogy sikerül bekerülni a fontosabb nemzetközi fesztiválokra, mert ha ott mutatják be, akkor az médiafigyelmet generál, „pecsétet” ad a filmnek, és így könnyebben felfigyelnek rá a forgalmazók is. A fesztiválokon keresztül lehet kapcsolatot teremteni a disztribútorokkal, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a film később a mozikba is eljusson. Az én célom azonban az, hogy minél többen lássák a filmet, hogy eljusson a közönséghez – nemcsak nagy fesztiválokon vagy nagyvárosi mozikban, hanem például Lendván is szeretném, ha lenne bemutató.
Forrás: Népújság
The post Horváth Botka Áron: Ez lesz az első magyar nyelvű szlovén film appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
