Egy beteg, tudatlan elme leöntötte vitéz nagybányai Horthy Miklós mellszobrát vörös festékkel. A tettes nem normális, amit jól mutat mind a közösségi oldalát kitöltő számos poszt, mind az általa készített élő közvetítés önmagáról, amelyet szintén közszemlére tett.
Az, hogy megrendeli-e, fizeti-e valaki a tetteit, tagja-e valamely ma divatos, végtelenül demokratikus szobordöntögető civil szervezetnek, megválaszolatlan kérdések. Rendőrségi nyomozást rendeltek el az ügyben, de alig hiszem, hogy megbüntetnék ezt a minden bizonnyal gyógykezelésre szoruló nőszemélyt. Hiszen nem a Szabadság téri Szovjet emlékművet, vagy valamelyik egyéb emlékművet locsolta le vörös festékkel, „csak egy Horthy-szobrot.”
Állítólag az 1989-ben rendszert váltott párhuzamos társadalmunk nagyobbik része felháborodott ezen a cselekményen, záporoznak a nemtetszést nyilvánító bejegyzések a közösségi oldalon, s van, aki anyagiakkal segítené a szobor – azóta példás gyorsasággal megtörtént – helyreállítását.
Hiszen, 1989 óta nem ez az első, nagyjaink emlékét sárba taposó megnyilvánulás. A hazug „történelemtudomány” keserű gyümölcse, és a rendről hallani sem akaró – vagy a rend helyreállítását politikai okokból kényesen kerülő, és ezt a demokráciázással ködösítő – mindenkori kormányok tehetetlenségének eredménye.
Ma, Magyarországon a hazaárulás, a megválasztott kormány, és kormányfő elleni lázítás, a Parlamentben rendre elhangzó aljas hazudozás nem szankcionálható. Ellentétben a fűre lépő, munkáját lelkiismeretesen végző sajtómunkatárssal, vagy az alföldi falábú pálinkafőzővel…
Mikor lesz valódi az a bizonyos sokat ünnepelt rendszerváltás? Nos, ezt nehéz megjósolni, viszont a feltételeket jól körül lehet írni a szobrokkal összefüggésben.
Ha dr. gróf széki Teleki Pál meggyilkolt miniszterelnök szobra odakerülhet, ahová eredetileg tervezték, a Budai Várba. Ha Hóman Bálint szobrát aznap leplezik le Székesfehérvárott, amikor akadémiai tagságát is visszakapja. Ha Prohászka Ottokár szobra is ott áll majd, ahonnan Faludi György és ifjú kommunista társai ledöntötték. Ha a Szabadság téren ismét állhat a Trianon-emlékmű, a jelenlegi, a szovjet megszállásnak emléket állító vörös csillagos kőhalom helyett. Ha a Citadella ormán, magasba tartott ponttyal a kezében, nem egy halas asszony néz majd le a pálosok kolostorára.
Ma naponta sorba állunk a pofonért Brüsszelben, s eltűrjük mindazt, amit nem volna kötelező megszenvedni, ha szabad és független állam lehetnénk, lennénk. Nem kellene eltűrnünk azt a számos, hazugságon alapuló, az európai és budapesti parlamenti hazaárulóink által az unióban „kijárt” jogtalan megaláztatást, amelyet nemzetközi liberalizmus – az új nyugati Lenin-szobrokkal immár európai kommunizmus – mér ránk.
A kormányzó úr szobrának „vörösbe öltöztetése” tehát széleskörű figyelmeztetés. Mert a nemzet megmaradásáért, és a keresztény kultúráért vívott drámai harc minden szegmensére rávetül e szoborrongálás ténye… Jó lenne ezt végre komolyan venni!
Stoffán György / Felvidék.ma
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
