Horthy példája

A ballib médiák azt vetik fel Orbán ellen, aminek az ellenkezőjét Horthy ellen.

Horthy politikájának fő iránya a keretek közti mozgás volt, nem szembemenni a fallal, de nem is válni a fal részévé. A hibáztatás jellemzően az Horthy ellen utólag, hogy nem volt elég következetes, késlekedett, habozott, sodródott az eseményekkel, majd mindez nemzeti katasztrófát eredményezett.

Most nem akarnám részleteiben elemezni Horthy kudarcát, nem ez a célom, ez csak párhuzam.

Ami lényeg: most a ballibek azt róják fel Orbánnak, miért nem a nyugat kritikálatlan, feltétlen híve, kb. mintha azt vetnék fel Horthy ellen, miért nem volt Horthy határozottabban németpárti.

A gyakorlati politika mindig veszélyes műfaj. Egyensúlyozni kell elvek és lehetőségek között.

Hírdetés

Ami biztos: határozottan, keményen kiállni egy háborúban az egyik oldal mellett veszélyes dolog, hiszen nem biztos, az az oldal nyer-e. Másrészt ha nyer is, az nem biztos nekünk jó-e. S persze a legbiztosabb: nem szabad keményen kiállni azok mellett, akiknek érdekei nagyon különböznek a mi érdekeinktől.

Teljesen semlegesen nézve – ami persze nem vagyok, én az orosz győzelemben bízok, de most teljesen cinikusan nézve – Orbán szinte biztosan nyerő. Egyetlen helyzet van, melyben Orbán csúnyán bukna: ha az ukrán oldal fényesen nyerne, kiszorítaná az orosz erőket a teljes, általa sajátnak tekintett területről. Ennek valószínűsége kb. nulla a nyugati elfogultan oroszellenes elemzők szerint is. Másrészt ha ennek a valós veszélye fennállna, Oroszország atomfegyvert vetne be, ami megint egész más helyzet lenne.

Szóval az események szinte minden lehetséges lefolyása Orbánnak győzelmet fog eredményezni. Gyakorlatilag az lesz a vége, mint a migránsügyben pár éve: ma már Orbán azt mondhatja “én megmondtam”, s ezt egyre többen ismerik el.

Lesz még Orbán EU-küldött Moszkvában… vicces lesz.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »