A szenci tóparton vár az elszállításra és felújításra egy százéves vagon. Nemrég derült ki róla, hogy Horthy Miklós használta reprezentációs célokra.
A peredi Darázs László, a Szlovák Vasúttörténeti Múzeum külső segítője, kapcsolattartója, gyermekkora óta rajong a vonatokért, régi gőzösökért. A múzeum több magyarországi szervezettel együttműködik, például a MÁV Nosztalgiával, a budapesti Vasúttörténeti Múzeummal vagy a Vasúttörténeti Parkkal. Darázs László szívesen segíti munkájukat.
Kincset rejtő építmény
„A szenci tónál van egy vasúti kocsi, amelyről korábban úgy tudtuk, hogy Masaryk szalonkocsija volt. Egy magántulajdonban lévő telken áll az állomás mellett. A tóparton fut végig a vasút. Nagy valószínűséggel egy mellékvágányról két vasúti daruval tették ki a tópartra a kocsit. A telek jelenlegi tulajdonosa nyaralót szeretne oda építeni, ezért a pozsonyi Vasúttörténeti Múzeum munkatársait kérte meg, hogy nézzék meg, érdekli-e őket, elvinnék-e, mert számára felesleges, használhatatlan. Az alvázszám alapján a múzeum munkatársai elkezdtek nyomozni, milyen kocsiról van szó. Kiderült, hogy egy 1913-ban gyártott, fele-fele részben első- és másodosztályú vasúti kocsi. A sorozatszám alapján rájöttek, hogy Horthy Miklós Turán nevű szerelvényének a 9-es számú vasúti kocsija. Egy étkezővel, nyolcszemélyes faragott asztallal, konyhával és három hálószobával felszerelt szalonkocsi” – tudtuk meg a vonatrajongótól.
Történelmi kitekintés
A Turán szerelvénnyel 1944-ben a nyilasok nyugatra menekültek, de csak Csehországig jutottak, a szerelvény eltűnt, Budapesten nem tudták, hova lett. Évtizedekkel később, amikor történészek, vonatrajongók elkezdték kutatni, mi lett a sorsa, kiderült, hogy 1945-ben a Csehszlovák Államvasutak lefoglalta és saját állományába vette az egész szerelvényt. Egy kocsi jelenleg is Csehországban van, de nagyon rossz állapotban. A legértékesebb, a Turán 12-es számú vagonja a kormányzó autószállító kocsija volt. 1955-ben kapta vissza Magyarország, 2002-ben a Szolnoki Járműjavító felújította, jelenleg Budapesten van. A 9-es számú szalonkocsit Csehszlovákia kormánya használta reprezentációs célokra, de idővel elavulttá vált az ilyen célú vasúti közlekedés, így az 1970-es években leselejtezték. Egy szenci lakos megvásárolta és elhelyezte a telkén. A városi hivatal előírása alapján egy betonalapra helyeztette, illetve betonpanel borítást kapott és tetővel fedték be, hogy az utcafrontról ne lehessen látni, hogy ott egy vasúti kocsi áll. Ezáltal tökéletesen konzerválták a vagont, így nagyon jó, felújítható állapotban van. Érdekessége, hogy egy teljesen egyszerű személykocsi, amit kormányzati vagonná alakítottak át. Más politikusok külön a saját elképzeléseik alapján gyártattak vonatokat maguknak, Horthy Miklós ezzel szemben egy egyszerű, meglévő kocsit alakíttatott át. Belülről nagyon szép faborítást kapott, megvannak az eredeti székek és az asztal. Vannak olyan darabok, amelyek teljes felújítást igényelnek, de olyanok is, amelyeket újra kell gyártani az eredeti alapján. A budapesti Vasúttörténeti Múzeum házon belül meg tudja oldani a felújítást, egyedül az asztalosmunkákra kell külsős céget felkérnie.
A vagon jövője
„A hajléktalanok az elmúlt években bejutottak a kocsiba, és amit tudtak, leszereltek róla, hiányoznak például a rézkilincsek. A pozsonyi Vasúttörténeti Múzeum igazgatója, Michal Tunega hívta fel rá a figyelmemet, hogy felfedezték ezt a kocsit, és hogy el kellene kezdeni a megmentését, felújítását, illetve a budapesti Vasúttörténeti Múzeumba való átszállítását. Felhívtam az intézmény igazgatóját, Schvéd Norbertet, aki azonnal úgy döntött, hogy elviszik a kocsit. A koronavírus-járvány azonban közbeszólt, egy héttel a megvalósítás előtt márciusban elrendelték a karantént, így le kellett állítani a projektet. Nyáron másodszor is nekifutottunk a szervezésnek, de ismét bizonytalan a helyzet. Jó esetben még ősszel meg tudjuk szervezni az elszállítást, de lehet, hogy csak tavasszal. A tulajdonos egy szimbolikus összegért eladja a kocsit. Így ő is és a múzeum is jól jár, hiszen, ha hulladékként el akarná szállíttatni, az többe kerülne. A múzeum viszont hozzájut egy értékes darabhoz” – magyarázta Darázs László. A daruzás és a Budapestre szállítás kiadásait Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere állja.
Az együttműködés
Darázs László kapcsolatban áll a budapesti Vasúttörténeti Parkkal is, azzal a nonprofit vasutasklubbal, amely a kiállított vasúti járműveket gondozza. A szervezet szeretne együttműködési szerződést kötni egy pozsonyi klubbal. Céljuk, hogy az Európai Unió határokon átnyúló pályázatának felhasználásával Magyarországon és Szlovákiában felújítsanak gőzmozdonyokat, mégpedig egyforma sorozatszámú gőzösöket. Az elképzelés szerint ezek bekapcsolódnának Szlovákia déli régióinak nosztalgiajárataiba.
A Csángó Polgári Társulás
Darázs László helyi szinten is sokat tesz azért, hogy népszerűsítse a nosztalgiavonatozást. Az egykori „Csángó” helyi járat falvainak lakosaiból alapított Csángó Polgári Társulás elnökeként tavaly és idén az ő kezdeményezésére valósult meg a Gőzfelhős Gyereknap nagy sikerű rendezvény. A „Csángó” Vágsellye és Negyed között közlekedett több évtizeden keresztül. A gyermeknap a régi idők vonatozását idézte meg. Pered és Negyed között tavaly a „Kacsa”, idén pedig amellett a „Bivaly” is közlekedett és szállította az utasokat. „A 957-es gyártási számú Kacsa gőzmozdonyt 1896-ban gyártották Budapesten. Ez a leghosszabb ideig szolgálatot teljesítő magyar nagyvasúti gőzmozdonytípus. 1935-ben a zólyomi fűtőházban vették nyilvántartásba, onnan Kassára került. Ezt követően az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyárban dolgozott, majd 1953-ban vonták ki a forgalomból. 1981-ben felújították, majd 2014-ben működőképes állapotba hozták és a Vasúttörténeti Múzeum tulajdonába került. A Bivalyt 1924-ben gyártották. A második világháború után az egykori Jugoszláviába került, majd onnan hozták vissza az 1980-as években. Idén nyáron újították fel, a budapesti Vasúttörténeti Parkban mutatkozott be, majd az első hivatalos próbaútja Peredre vezetett. Az engedélyezett sebessége 90 km/óra, súlya 143 tonna” – részletezte Darázs László.
Gőzfelhős gyereknap
A Gőzfelhős gyereknapon Pereden különféle programokat szerveztek az érdeklődőknek. A szervezésben részt vett a helyi Campus Polgári Társulás, illetve Deáki, Pered, Zsigárd és Vágfarkasd községek, és Nyitra megye támogatásával, valamint a MÁV Nosztalgia, a Szlovák Vasúttörténeti Múzeum és a pozsonyi vasúttörténeti klub (Klub priateľov histórie železničnej dopravy Bratislava) közreműködésével valósult meg. „Reméljük, hogy a vasúttörténeti klubok együttmű-ködésének köszönhetően az immár hagyományossá váló Gőzfelhős gyereknapon majd találkozhatunk a felújított vonatokkal. Tavaly és idén a 310-433-as Kacsa típusú gőzmozdony járt a gyereknapon. Idén Budapestről meglátogatott minket egy hatalmas gőzös, a 424-es Bivaly. Ha felújítanák az említett 377-est, abban az lenne érdekes, hogy több kocsit tudna húzni, így több látogatót tudnánk fogadni a rendezvényünkön. Keressük a lehetőségeket arra, hogy minél színesebb programot tudjunk összeállítani, hogy a déli régiókat is bevonjuk a vasúti nosztalgiába” – mondta el bizakodva Darázs László. A 3. Gőzfelhős gyereknap szervezése már el is kezdődött.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
