Ebben az időben történt, hogy (Czapáry Zoltán ezredes visszaemlékezései szerint) Háry „Tata” volt Horthy István parancsnoka Szegeden. Valamilyen szabálytalanság miatt bezárta az őrmester urat, aki így szombaton nem mehetett haza. A Főméltóságú Asszony felhívta a repülőteret és érdeklődött, hogy Horthy őrmester (a fia) miért nem jött még haza?
Háry „Tata”: Azért nem mehet haza, mert dutyiban ül.
Főméltóságú Asszony: Mi az a dutyi, kérem?
Háry: Kérem szépen, az egy nagyon kicsi helyiség, amelynek négy fala van, és van egy nagyon kicsi vasrácsos ablaka. Simára gyalult deszkalapokból áll az ágy és az ajtaja kívülről be van zárva.
Főméltóságú Asszony: Hát ez képtelenség.
Háry: Nagyon sajnálom Főméltóságú Asszonyom, ezen én segíteni nem tudok.
Másnap a Kormányzó Úr magához hívatta Lacit.
„Laci, nagyon köszönöm neked – mondta, – hogy segítesz nekem. Kérlek arra, hogy minden alkalommal, a legnagyobb szigorral kezeld ezt a gyereket. Tudod, most már abba a korba jutott, amikor az apai fegyelem alól kezd kicsúszni”
(a gyerek már gyakorló mérnök volt, amikor bevonult). Nos, ilyen volt Horthy Miklós fiának lenni.
Vitézek A Hazáért
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
