Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette. A legismertebb közülük az az Andrej Andrejevics Vlaszov altábornagy, akit a Vörös Hadsereg egyik legfiatalabb, egyben legtehetségesebb tábornokaként tartottak számon, neve mégis a „hitlerista áruló” szinonimája lett.
Andrej Andrejevics Vlaszov 1901-ben egy sokgyermekes parasztcsaládban született egy Nyizsnyij Novgorod körzetében lévő kis településen, Lomakinóban.
Mivel jó eszű gyerek volt, a helyi pópa javasolta a szülőknek, hogy érdemes lenne egyházi pályára mennie, így aztán az az ifjú Andrej Andrejevics az első világháború kitörésekor megkezdte tanulmányait a Nyizsnyij Novgorod-i papi szemináriumban.
A papi szeminárium falait az 1917. februári polgári, cári Oroszországot megdöntő forradalmat követően elhagyó fiút aztán a hatalmat 1917 októberében magukhoz ragadó bolsevikok 1919-ben besorozták a Vörös Hadseregbe.
Miután parancsnokai számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy remek képességekkel van megáldva, villámgyorsan emelkedett a ranglétrán, és a polgárháború után is a seregben maradt.
Vlaszov 1930-ban csatlakozott a kommunista párthoz. Az 1937-38-ban tetőző nagy terror idején Sztálin utasítására – az ellenforradalmárokkal való leszámolás jegyében – 35 ezer katonatisztet tartóztattak le vagy távolítottak el Vörös Hadseregtől, és többek között 3 marsall és 13 hadseregparancsok is áldozatul esett a tisztogatásoknak, Vlaszov azonban túlélte a terror tetőzését.
Sőt, 1938-ban „megbízható tisztként” Kínába küldték, hogy politikai tanácsadóként segítse Csang Kaj-sek nacionalista vezető japánok ellen harcoló csapatait a sokak által a második világháború igazi kezdetének tartott második kínai–japán háborúban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
