47 éve, 1977. augusztus 16-án halt meg Elvis Presley, minden idők egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb előadóművésze, akinek népszerűsége halála után sem csökkent. Senki máshoz nem hasonlítható hatást gyakorolt a populáris kultúrára és a rockzenére, de a countryra és a gospelre is.
Mississippi államban, Tupelo városában született 1935. január 8-án Elvis Aaron Presley néven. Szegény és vallásos munkáscsaládban nőtt fel, sokat költöztek, mígnem tizenhárom éves korában Memphisben állapodtak meg. A blues és a vallásos gospel zene bűvöletében felnövő fiú első gitárját tizenegy évesen kapta anyjától, néhány évvel később megnyerte középiskolájában a tehetségkutató versenyt. Továbbtanulásra nem is gondolhatott, érettségi után minden munkát elvállalt, de zenei álmait nem adta fel.
Elvis a színpadon, a rajongói körében volt igazán otthon
1953-ban nyitott be Sam Philips Sun stúdiójába, a legenda szerint azért, hogy egy kislemezzel lepje meg édesanyját. A jó fülű tulajdonos felfigyelt a „fekete” hangú, jóképű fehér fiatalemberre, akivel 1954. június 26-án felvette a That’s All Right című számot – sokan ezt tekintik a rock and roll születésnapjának. Karrierje igazán 1955-ben indult be, amikor Tom Parker „ezredes” vette szárnyai alá, és szinte hónapok alatt világsztárt faragott belőle. Aminek persze megvolt az ára: az Elvis bevételeiből szokatlanul nagy részesedést kikötő menedzser inkább a saját, mint pártfogoltja érdekeit nézte, sokak szerint kiszipolyozta az énekest. (Parker állítólag Elvis halála után, amikor megkérdezték, mihez kezd most, azt válaszolta: „Menedzselem tovább…”)
Mindenesetre Parker intézte el, hogy az RCA lemezcég rekordösszegért, 35 ezer dollárért szerződtesse a huszonegy éves ifjút, akinek 1956-ban megjelent debütáló albuma első rock and roll lemezként vezette az amerikai listát. Elvis televíziós szereplései ma már elképzelhetetlen vihart kavartak, a konzervatív lapok mélypontról, botrányról cikkeztek. Az idősebb korosztályt különösen erotikus csípőmozgása ingerelte (a kamerák sokszor csak deréktól felfelé mutathatták), ugyanakkor akadt fellépése, amelyet a teljes amerikai lakosság egyharmada, a tévénézők 80 százaléka nézett. Elvis két év alatt nemzedéki bálvány, a lázadás jelképe lett, de a szórakoztatóipar – menedzserének kevéssé áldásos közreműködésével – gyorsan bedarálta.
A konzervatív közönség nem lelkesedett „ingerlő” táncmozdulataiért
Elvis 1958-ban a média figyelmétől övezve bevonult katonának, a kétéves nyugat-németországi szolgálatból azonban már a mindenki számára kedvelhető „all-American boy” tért vissza. Repertoárjára érzelmes slágereket vett fel, bugyuta, egy kaptafára készült filmek tucatjaiban alakított szívtipró srácokat. Csak 1968-ban, hét év szünet után énekelt ismét élőben – a tévéközvetítést világszerte százmilliók látták, s néhány évig a régi Elvis énekelt a színpadon. Aztán megint visszavonult, elzárkózott a világtól. Házassága megromlott, 1973-ban elváltak, lánya felügyeleti jogát felesége, Priscilla Presley kapta meg. Magánéleti problémái miatt a drogok és nyugtatók rabjává vált. Vészesen elhízott, egyre ritkább fellépésein már csak karikatúrája volt korábbi önmagának, utolsó koncertjét 1977 júniusában Indianapolisban adta.
Az alig negyvenkét éves énekest 1977. augusztus 16-án reggel holtan találták Gracelandnek nevezett memphisi otthonában. A hivatalos vizsgálat szerint drogtúladagolással összefüggő szívroham végzett vele, egy nappal azelőtt, hogy turnéra kellett volna indulnia. Halálhíre mindent háttérbe szorított, az ugyanaznap elhunyt Maria Callas szinte csak mínuszos híreket kapott a lapokban. Pályafutása során három Grammy-díjat nyert (érdekes módon nem rock and roll, hanem gospel-felvételeiért), 18 listavezető dala volt, 149 számát jegyezték a listán, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Jailhouse Rock, a Hound Dog, a Heartbreak Hotel, a Don’t Be Cruel, az Are You Lonesome Tonight és még hosszan lehetne sorolni.
Élete vége felé már inkább csak régi önmaga árnyéka volt
Kultusza halála után sem hagyott alább, Graceland ma is búcsújáró hely, dalait latinul és sumér nyelven is elénekelték, szendvicset is elneveztek róla: a nagyétkű énekes által kedvelt mogyoróvajas kenyérszeletek között sült baconszalonna és banán lapul. Elvis 1986-ban az elsők között került be a Rock Dicsőségcsarnokába, kétszáznál is több albumából becslések szerint egymilliárd példány is elkelhetett, ezzel minden idők legsikeresebb előadóművésze. Napjainkban is a legtöbbet kereső holt hírességek között van.
Senki máshoz nem hasonlítható hatást gyakorolt a populáris kultúrára és a rockzenére, de a countryra és a gospelre is. Segített ledönteni a fekete és a fehér zene közti korlátokat, John Lennon szavai szerint „Elvis előtt nem volt semmi”. Számtalan, nem mindig korrekt könyv, cikk jelent meg róla, mindez azonban nem csorbítja legendáját. Rajongói (akik még egyházat is alapítottak) komolyan hiszik, hogy Elvis él vagy legalábbis feltámadt. Életéről 2005-ben tévésorozat is készült, amelyben az énekest Jonathan Rhys-Meyers személyesítette meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
