Szávay István október 16-án napirend előtti felszólalásában emlékezett meg az agyagfalvi székely nemzetgyűlés 170 éves évfordulójáról, amikor a székelység a bécsi propaganda által fellázított soviniszta román felkeléssel szemben hitet tett a magyar kormány és a magyar nemzet mellett. A jobbikos képviselő javasolta, hogy
október 16-át, a nemzetgyűlés kezdőnapját a parlament a Magyar-székely összetartozás napjává nyilvánítsa.
Szávay nem tartja véglegesnek a határozati javaslatot, parlamenti konszenzusra törekszik, és abban reménykedik, hogy minden egyes frakcióból csatlakozik egy-egy társelőterjesztő. Ez azóta az LMP, a Párbeszéd és az MSZP részéről meg is történt. A Fidesz még nem csatlakozott, ám Potápi Árpád János államtitkár Szávay javaslatára reagálva a kormánypropaganda kötelező elmantrálása után azt mondta:
„A gondolatot a magam részéről, mint székely, én is el tudom fogadni.”
A kormány megismerkedne a Magyar-székely összetartozás napjával?
Szávay István kedden, napirend előtti felszólalásában emlékezett meg az agyagfalvi székely nemzetgyűlés 170 éves évfordulójáról, egyben azt szorgalmazta a jobbikos politikus, hogyoktóber 16-át, a nemzetgyűlés kezdőnapját a parlament a Magyar-székely összetartozás napjává nyilvánítsa.
Azóta érdemi lépés nem történt az ügyben, ám holnap a kormánypártoknak alkalma lesz a színvallásra. Szávay ugyanis hétfőn Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszternek szegezi a kérdést az Országgyűlésben:
„A Kormány szerint összetartoznak-e a magyarok és a székelyek?”
Ha a Fidesz beáll a kezdeményezés mögé, azzal némi szépségtapaszt ragaszthat annak a méretes pofonnak a sebhelyére, amelyet október közepén kevertek le a határon túli magyarságnak, amikor 2020 Trianon emlékévvé nyilvánítását Gyurcsány Ferenc pártjával együtt szavazták le a parlamentben, holott a jobbikos tervezet vitára bocsátását még a szocialisták is támogatták.
Nem téma – hogy a fenébe kerül Trianon ügyében egy oldalra Gyurcsány és Orbán?
Történt, hogy a mindent jóra fordító Fülkeforradalom, az elszakított magyarság iránti felelősségvállalást rögzítő Alaptörvény elfogadása, és a rendszertől a dohánybolton, meg az adóhatóságon át a parkolásfizetési cégig egy seregnyi intézmény nemzetivé avatása után a Jobbik azzal a javaslattal állt elő, hogytalán illene megemlékezni a hazánk feldarabolásának századik évfordulójáról.
Semjén akkor azt bírta mondani, hogy
„Trianon századik évfordulóját nem nekünk kell témává tennünk.”
Szávay „szégyennek és gyalázatnak” nevezte a DK-val való közös szavazást, hozzátéve, hogy a békediktátum centenáriumát szomszédaink így is, úgy is „témává teszik”, különösen Belgrád és Bukarest, amely „telehazudja Európát” Trianon igazságosságáról, és mintaszerű kisebbségpolitikájukról.
Hogy a magyar államnak mennyi tennivalója lenne a téren, azt talán semmi sem mutatja jobban, mint Jean-Claude Juncker szívélyes gratulációja Romániának, amelyben „európai ünnepként” hivatkozott Erdély elszakításának évfordulójára. A román nemzeti ünnepre küldött protokoll-szagú üdvözlet nyilván nem azt jelenti, hogy Brüsszelben tényleg pezsgőt bontanak Magyarország megcsonkítására – sokkal inkább azt jelzi, hogy
Nyugat-Európában még a politikai és értelmiségi elit nagy többségének sincsen halvány fogalma sem arról, hogy Trianon egyáltalán egy ország megcsonkítását és milliók jogfosztottságba taszítását jelentette.
És ezt sajnos a Trianont még a nevében sem viselő nemzeti összetartozás napjának egymásra lépő talpai, politikai propaganda szónoklatai és nemzetthy falunapjai sem teszik világossá nem, hogy a külföld, de még a magyar közvélemény tájékozatlanabb része előtt sem. A Magyar-székely összetartozás napja is akkor töltheti be igazán szerepét, ha nem merül ki egy-egy kézdi-, vagy háromszéki néptánccsoport meghívásában, meg a helyi fideszes kiskirály közepesen megír(at)ott beszédének meghallgatásában.
A magyar diplomácia kiemelt feladata kell, hogy legyen annak világossá tétele, hogy „Szeklerlandben” nem elmagyarosított románok, vagy a „szekler” nevű nép lakik, hanem a magyarság egyedülálló kulturális és történelmi örökséggel bíró elválaszthatatlan szerves része.
Amely egyes egyedül azért él egy másik ország állampolgáraként, mert 98 évvel ezelőtt példátlanul igazságtalan döntés született a Trianon palotában. Diktátum, amely csak formálisan volt béke, valójában egy új, csendes és alattomos háború első lövését jelentette, amely rendszereken és kormányokon átívelve azóta is folyik erdélyi véreinkkel szemben. És amelyről soha semmilyen formában nem mondhattak véleményt. Amikor pedig mondtak – mint két héttel a „Nagy Egyesülést” kimondó gyulafehérvári után tartott kolozsvári nemzetgyűlésen, vagy épp 1848 októberében – minden alkalommal világosan leszögezték: a magyarsághoz tartoznak, és erről soha nem hajlandóak lemondani.
Az emléknap egyben csattanós válasz lehetne arra az évtizedek óta nyilvánvaló állami és titkosszolgálati eszközökkel folytatott olykor suttogó, olykor hangosan ordító román propagandára, amely a székelyeket teljesen önálló népnek hazudja.
Ez a szekus ihletettségű ostobaság a magyar parlament elé is eljutott – amely éppen Szávay javaslatának napján utasította el – nagyon helyesen – egyhangúan a székelyek felvételt a hazai nemzetiségek sorába. Az igazán fajsúlyos állásfoglalás azonban a székelység és magyarság összetartozásának hivatalos elismerése lenne az emléknap elfogadásával. Holnap kiderül, hogy a Fidesz megismétli-e az októberi fiaskót, vagy ezúttal a jobbik lelkiismeretükre hallgatnak.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
