Holland rémlátomás

Holland rémlátomás

Egyértelmű, hogy Putyin súlyosat hibázott, amikor bedőlt a provokációknak. Véres háborút indítania semmiképpen sem lett volna szabad. Ezt már ő maga is világosan látja. Mai eszével már nem adna támadási parancsot generálisainak.

A generális – wikimedia

A holland hadseregnek és társadalomnak fel kell készülnie az Oroszországgal való háború lehetőségére – jelentette ki Martin Wijnen altábornagy, a holland hadsereg leköszönő parancsnoka a De Telegraaf napilapnak adott nyilatkozatában.

Egy holland generális bátran beleállt a rémhírterjesztésbe.

Miből gondolhatjuk, hogy nem paranoiás rohamról van szó, hanem az információs hadviselés új frontjának megnyitásáról? Valószínűleg abból, hogy mind az EU, mind a NATO csúcsvezetősége vérgőzösen dühöng a háború kezdete óta, és látszik: szeretnék kiradírozni Oroszországot a térképről.

Komolytalan, aki azt gondolja, hogy a Kreml nekiesne Nyugat-Európának.

Meglehetősen fájdalmas élmény érte az orosz vezetőséget az ukrajnai háború kimenetele miatt. Kijev ugyanis jóval nagyobb segítséget kapott a Nyugattól, mint amire Moszkva számított. Így az ellencsapásokban szörnyű veszteségek érték az orosz hadsereget, tengerészetet.

A következő évtizedekben nem indul orosz támadás nyugat felé.

Oroszország csak a robusztus fegyveres erő nyelvét érti – mondta a holland tábornok. A bődületes a memóriazavar, mely kitörölte emlékezetéből, hogy Oroszország évekig diplomáciai úton sürgette a Merkel által is szignált minszki megállapodások betartását, majd hadseregével hónapokig állt felsorakozva az ukrán határon, hogy még véres harc nélkül nyomatékot adjon biztonsági igényének.

A Nyugat azonban robusztus csökönyösséggel fenntartotta fenyegetést.

Nos ez a memóriazavar az európai társadalmakkal is elfelejtetheti-e a tényeket? Sajnos igen! A fősodor média ugyanis gondoskodik erről. Az atlanti sajtó azt sugallja: Putyin egy nap reggel rossz hangulatban ébredt fel, ezért nekiindította az orosz hadsereget Ukrajnának.

Hírdetés

Azaz minden ok nélkül felbőgtek a tankok.

Ez nyilvánvalóan hamis kép, még akkor is, ha Stoltenberg NATO-főtitkár sulykolja: kiprovokálatlan háborút indított Oroszország. Nagyon is súlyos provokációk érték Moszkvát esztendőkön át: nemcsak Kijev, hanem a NATO részéről is. Mindamellett Putyinnak nem kellett volna bedőlnie, semmiképp sem lett volna szabad véres háborút indítania, még akkor sem, ha ő csak különleges hadműveletnek nevezi. Sem az orosz, sem az ukrán halottakat nem vigasztalja, hogy ők nem háborúban, hanem „csak” hadműveletben estek el

Vannak, akik fölvetik: Stoltenbergnek is ott kellene ülnie egy valamikori vádlottak padján.

Sőt némelyek szerint kérdéses, hogy az első számú vádlott Putyin vagy Stoltenberg lenne-e. Mert egyértelmű, hogy Putyin súlyosat hibázott, amikor bedőlt a provokációknak. Véres háborút indítania semmiképpen sem lett volna szabad. Ezt már ő maga is világosan látja. Mai eszével már nem adna támadási parancsot generálisainak.

Ugyanakkor Stoltenberg görcsössége is halálosan kártékonynak bizonyult.

Ez a politikus sajnos infantilis ahhoz, hogy nemzetközi katonai védelmi szervezetet irányítson. Kalibere legföljebb egy középvállalat vezetésére predesztinálná – ez sem kicsi, nem lebecsülendő feladatkör. Ám ő magasabbra tört, elborult aggyal akarta bizonyítani, hogy a NATÓ-ra szükség van. Az ő magas posztja és magas fizetése indokolt.

Igen, a NATÓ-ra szükség volt.

Nem akkorára, nem olyanra, amilyenre Stoltenberg fölhizlalta, pláne nem akkorára, amekkorára a háború miatt duzzadt. És sajnos, a meglévő NATO csalódást okozott azoknak is, akik lelkesen és büszkén megszavazták a magyar NATO-csatlakozást annak idején. Ők nemcsak katonai, hanem szellemi erőnek is remélték ezt a védelmi szervezetet. Ebben azonban csalódniuk kellett.

Nem fénylett, csak pislákolt az az agytröszt, amely a NATO-székházban pöffeszkedett.

És egyértelmű, hogy az Észak-Atlanti Védelmi Szerződés Szervezete tovább akar puffadni, dagadni, testesedni. Erre utal a holland tábornok rémhírterjesztése. Hiszen miért épp egy, az orosz határtól 1500 kilométerre katonáskodó, ráadásul pont leköszönő tábornokra bízták ezt a propagandafeladatot, holott például egy lengyel tábornoktól földrajzi és történelmi okokból is sokkal hihetőbb lenne a rettegés?

Már felpörgött a propagandagépezet, már Oroszországtól messze félelmet ébresztenek a társadalmakban, orosz harckocsik rémképével ijesztgetik az újságolvasókat.

Ennek a háborúnak az újévben nem lesz vége.

Molnár Pál

 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »