Az első mondatom az lenne, hogy ne nevessen senki ezen a kérdésen. A pokol nem vicc. Itt az ideje felnőni: életre és halálra! Lelkünk ugyanis halhatatlan, tehát örökkévalóságra teremtetett, és Isten szava, a Biblia szerint halálunk után két út van előttünk: a menny vagy a pokol. Az egyik elképzelhetetlenül gyönyörű, és örökké tartó kimondhatatlan boldogságot ad, a másik örökkévaló szenvedést jelent.
Ezt a valóságot érzékeltette Jézus Urunk a Máté evangéliuma 25. fejezetében feljegyzett szavaiban: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!… Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.”
Már itt lenne az ideje annak, hogy az elmúlt korszak traumájából, agymosásából és hazugságaiból újból észhez térjünk. Az elmúlt korszak „izmusai”, mint a kommunizmus, a szocializmus, a kapitalizmus, a materializmus és a nihilizmus nem létünk tényei, hanem a sátán megtévesztő eszméi! Felejtsük el ezt a sok badarságot, hiszen a szemünk előtt dőlt romba mind! Sátán nem felvilágosítani és felemelni akart minket az ilyen téveszmékkel és filozófiákkal, hanem vakvágányra terelni az életünket és pusztulásba vezetni minket, ahogy Ádámot és Évát is sikerült a halálba vezetnie! A sátán nem szeret minket, gyűlöl minket, és a vesztünket akarja! Ő az eszmerendszereivel, hazug filozófiáival kinevetteti azt, aki pokolról, isteni büntetésről beszél, holott ő tudja a legjobban, hogy igenis pokol és örökkévaló szenvedés vár azokra, akik még időben – tehát életük folyamán – nem térnek józan belátásra, és nem térnek meg lélekben Istenhez. A pokol legelőször is a sátánnak és az Isten elleni lázadásban vele tartó angyaloknak készült, nem is az embernek! De mivel az ember – mindjárt a legelső, Ádám és Éva – is fellázadt Isten ellen, így a Teremtőnk ellen lázadó egyének osztályrésze is a pokol lesz.
Ha tehát valaki nagyon jól tudja, hogy mennyire valós a pokol, a sátán az! Ő pontosan tisztában van azzal, hogy a pokol vár rá, és a vele szövetkező, Isten ellen lázadó angyalokra. Ez tűnik ki abból is, amilyen riadtan kérdezték a gadarai megszállottból kiűzött démonok Jézustól: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” (Máté 8:29) Tehát a démonok, és maga sátán is fél és remeg Istentől, mert tudják, hogy büntetésük közeleg!
Vizsgáljuk meg, mit ír a Biblia a pokolról.
„És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jelenések könyve 20:11-15)
A Jelenések könyve, mely a jövőnket írja le, e részben bemutatja a majdani végső isteni ítéletet, amikor a halottak feltámadnak, és meg kell állniuk Isten, a Teremtőjük színe előtt, a végső ítéletkor. A tenger, a halál és a pokol, mind kiadja a halottakat – a halottak lelkeit pontosabban, hiszen a halottak teste idővel elporladt. A pokol szó héber megfelelője a „Seol”, a görög megfelelője pedig a „Hádesz”. Mindkét szót pokolként fordítják a bibliafordítók, mely hely nem más, mint a nem hívő halott lelkek várakozóhelye a végső ítéletre.
Amikor egy ember meghal, mulandó teste a földbe kerül, lelke azonban örök életű, és két lehetőség van előtte: ha életében elfogadta Jézust élete Urának, átadta neki életét, és akarata szerint élt, akkor az ilyen – Isten előtt megigazult – ember lelke halála után azonnal a mennybe megy. Ezért mondhatta Jézus Urunk a kereszten mellette függő, közvetlenül halála előtt megtért embernek, hogy: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban!” (Lukács 23:43) Mert a Jézust Megváltójának elfogadó ember lelke a halál beálltával azonnal a mennybe jut. Az igaz hívő teste a halál után a földbe jut és lassan szétporlad, de lelke Jézushoz megy fel a mennybe.
A nem hívő, Jézust Urának el nem fogadó ember teste szintén a földbe jut halála után és ott lassan elporlad, de lelke a halála után a pokolba jut (héberül: seol, görögül: hádesz), amely az istentelen, hitetlen lelkek várakozóhelye a sötét alvilágban valahol a föld alatt, mert a Biblia leírása szerint ez egy sötét, komor, világosság nélküli hely: ahová sem a napfény, sem Isten világossága nem hatol be. Azoknak az elhunytaknak a lelkei várakoznak ott a végső ítéletre, akik életük folyamán nem fogadták el Jézus Urunkat Megváltójuknak, akik nem tértek meg, akik nem születtek újjá.
A végső ítéletre a Biblia pontos kifejezése: a „Nagy Fehér Trónus ítélete”, mivel a Mindenható Isten fog akkor trónjáról mindenkit megítélni. Az alvilági sötét helyen, tehát a pokolban lévő-várakozó lelkek is előhívatnak akkor, a végső ítéletkor, és meg kell jelenniük a Nagy Fehér Trónus, tehát az Atya Isten színe előtt – ítéletre. Az igaz, Jézus-hívő keresztények is megjelennek Isten trónusa előtt az utolsó ítéletkor, de ők nem esnek büntetés és ítélet alá, hiszen az ő bűneik eltöröltettek azáltal, hogy megértették és elfogadták Jézus Krisztus értük hozott váltságáldozatát, kereszthalálát: mely által Jézus Urunk lefizette a benne hívők bűneiért a büntetést.
Tehát ennél egyértelműbben Jézus Urunk nem mondhatta volna ki: mindenkire vár a végső ítélet, melynek kimenetele attól függ, vajon az ember őszinte, önátadott hívő volt-e, avagy elutasította Isten jelenlétét és Jézus Krisztus megváltását az élete folyamán.
Ennek a döntésnek a meghozatalára csak addig van az embernek lehetősége, amíg él. Éljünk tehát ezzel a tudattal, hogy életmódunk, gondolkodásunk, Istenhez való viszonyunk az örökkévalóságra való kilátásunkat határozza meg: ha átadjuk életünket Istennek, akkor halhatatlan lelkünk örökké a mennyben élhet kimondhatatlan, leírhatatlan örömben és megelégedésben Isten közelében. Ha viszont nem térünk meg e földi létünk folyamán, nem ismerjük fel Jézus Urunk értünk hozott áldozatát, és nem húzódunk közel Teremtőnkhöz, akkor a lelkünk örökre a gyehennára jut, amely az örök kárhozat helye. A gyehenna „a kénköves tűzzel égő tó” a Biblia leírása szerint, a „második halál”, ahonnan már nem lesz lehetőség kijutni, onnan már nem lesz feltámadás!
Igazából a megmentésünkre, a mennyei örök életünkre való kilátás már így is isteni túlcsorduló ajándék: hiszen az első teremtett emberpár, Ádám és Éva szembefordult Teremtőjével, mely tettért kiérdemelte Isten haragját. De Istenünk megbocsátott az emberiségnek, és újabb lehetőséget adott nekünk a hozzá való visszatérésre, a megtérésre, az Isten és ember közötti béke helyreállítására:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.” (János 3:16-17-18)
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube csatornámon, melyek arról szólnak, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata és a Biblia szerint. Címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
