Hogyhogy nem lettem kozmopolita, mikor erre minden adott volt, sőt egy időben törekedtem is erre?
Kozmopolita alatt nemzetiség nélküli embert értek.
Pedig minden adott volt. Apai ágamon mindenki idegen, őseim ezen a vonalon a XIX. sz. vége és a XX. sz. 20-as évei között vándoroltak be Magyarországra, mindenki Bulgáriából, s Magyarországon mindvégig mint idegen migránsok éltek, kisebbségi létezőkként.
A kisebbségi/idegen gyökerű emberek sorsa Magyarországon jellemzően 3 féle lehet:
- ezerrel magyarkodnak, igyekeznek magyarabbak lenni a magyaroknál,
- sértődötten bezárkóznak nem-magyar identitásukba,
- s a leggyakoribb: megpróbálnak kilépni az egészből, amolyan identitásmentességet kialakítani, ami persze abszurdum, pont ugyanaz ez, mint a “felekezetkívüli keresztény”, ami valójában egy új keresztény felekezet.
Anyai vonalam ugyan magyarnak számít, de itt is vannak ruszin és német ősök.
Ráadásul én magam felnőttkorom előtti életem kb. felét – 3-6 és 13-18 éves korom közt – Magyarországon kívül töltöttem.
A legegyszerűbb megoldás a totális nemzetköziség lett volna. Még ki is próbáltam. Csak épp sehogy se működött. Nem ment, hogy semleges tudjak lenni. Mindig valahogy voltak dolgok, melyekben “drukkoltam” valakinek és teljesen érdektelen maradtam másokkal.
Lassan rádöbbentem: az egész próbálkozás olyan, mintha valaki azt állítaná, neki minden típusú nő egyformán tetszene, vagy nincsenek olyan ételei, melyeket jobban kedvelne. S kizárólagosság nem szükségszerű: valakinek lehet egynál több kedvenc étele, de olyan nincs, hogy ne lenne legalább egy.
A többes identitás ugyanis nem kozmopolitizmus. Ez a fő tanulság.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
