Veszélynek tehetjük ki magunkat saját hibás hozzáállásunkkal? Hogyan lehet káros, amit a javunkra teszünk? Más valaki tapasztalataiból, gondolataiból tanulni nagyszerű, az első kérdés persze, hogy ki is az a valaki. A gondolatmenet, a nyomtatott betű tekintélye, az előnyös kép a hátsó borítón mind félrevezető is lehet.
Lelki olvasmányokkal rengeteget fejlődhetünk, új perspektívát, friss gondolatokat nyújthatnak. Mi is sok kiadványt ajánlottunk már, melyekből személyesen épülhetünk, de egy barátság, sőt egy párkapcsolat is sokat profitálhat a közösen olvasott könyvekből. Az ilyen típusú tartalmak lehetséges pozitívumait most nem is fejteném ki bővebben, inkább a kevesebbet emlegetett árnyoldalra koncentrálnék.
Saját retorikájának segítségével egy-egy szerző olyan dolgokat is logikusnak, igaznak állíthat be, melyekkel egyébként nem értenél egyet. A probléma, hogy nem tudsz érdemben vitába szállni vele, hiszen akármit is mondanál a papírnak, képtelen igazat adni neked. Tehát vagy leteszed a könyvet, vagy folytatod tovább azzal a tudattal, hogy logikátlannak, valótlannak látod az adott állítást, esetenként tényekkel is cáfolni tudnád. (Rafináltabb szerzők persze készülnek is arra, hogy milyen hatást válthat ki belőled egy-egy gondolat, ezért ennek megfelelően alakítanak pár részletet.)
Az, hogy nyomtatásban olvasod, esetleg ízléses, igényes kiadványt tartasz a kezedben, szintén csalóka lehet. Ez valószínűleg nem mindenkinél ugyanúgy működik, én viszont többször tapasztaltam már magamon, hogy a nyomtatott betűnek tekintélye van a szememben. A szerző legelőnyösebb fotója is sokat számíthat, arról a pár sorról nem is beszélve, mely esetleg róla szól a hátsó borítón.
Ha a legkisebb gyanú felmerül benned azzal kapcsolatban, mennyire hiteles az illető, menj utána kicsit a dolognak! Ne elégedjünk meg minimális információval ilyen esetekben! A megbízható helyeken ajánlott könyvek kapcsán ez általában csak megerősít téged abban, hogy tőle érdemes tanulni.
Ha már meggyőződtél róla, hogy a szerző hiteles, akkor sem Szentírás, amit állít (szó szerint). Ne higgyünk el kapásból mindent! Ha sántít a dolog, kérdezz mögé, tájékozódj a lehető leghitelesebb forrásokból a témában. Még az igehelyekkel sűrűn teletűzdelt szöveg sem biztos, hogy teljesen összhangban van a Biblia tanításával, az egyházad álláspontjával. Nem azt mondom, hogy zárkózz el mindentől, ami nem a te felekezeted szerzőitől származik, sőt jó is végiggondolni, hogy pontosan miben hiszel, de hasznos tudni, hogy egy-egy szöveg mögött milyen alapvetések állnak. A tartalmához is így kerülhetünk közelebb.
Sokat tanulhatnak egymástól a különböző felekezetek, kár lenne kategorikusan elzárkózni ettől.
Szintén lényeges, hogy ne az imádkozás vagy a Biblia olvasása helyett foglalkozzunk ezekkel! Ha a Biblia mellett rendszeresen olvasol lelki könyveket is, az nagyon gyümölcsöző lehet, de óva intek mindenkit az „álkeresztény” tévtanokat hirdető, az áltudományos érvekkel vagdalkozó kiadványoktól, melyek sokszor megzavarhatják az ilyesmire felkészületlen hívőt. Személyes Istennel való kapcsolatunkra támaszkodva olvassunk megkülönböztetéssel!
Végül arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem kell elköteleződnünk egyetlen típusú lelki olvasmány mellett. Lelki életünk különböző szakaszaiban a tanácsokat adó, esetenként egy igét, lelki témát körüljáró könyvek adhatják a legtöbbet, míg máskor a szentektől ránk maradt szövegek, a mélyebb teológiai könyvek vagy akár a lelki hangsúlyokkal olvasott, gondosan megválasztott szépirodalom.
Az írás eredetileg megjelent a 777 blog oldalán, melyet engedéllyel, teljes terjedelmében, szerkesztett változatban közlünk.
Forrás:evangelikus.hu
Tovább a cikkre »
