Hogyan működnek az embercsempész-bandák Törökországban?

Az isztambuli Aksaray negyed az, ahová a migránsok először látogatnak el, ha embercsempészt keresnek.

Abu Khaled a szíriai Dara’a-ból jött. Egy tizenöt csempészből álló hálózatot működtet, a szárazföldi határokon visznek át embereket Bulgáriába és Görögországba.

A férfi természetesen nem szeretné, ha a személyazonosságára fény derülne, ezzel együtt elkísérhettük egy találkozóra. Az egyik összekötője új ügyfelet hozott. Egy kávézóban ültek le megbeszélni a részleteket.

“A csempészek között a fejesek törökök, a második vonal szíriai. A nagy halak távol maradnak az akciótól.”

– Én akarok menni, a feleségem, a négy gyerek, a testvérem, az ő felesége és az ő két gyerekük.

– Innen Isztambultól el tudunk vinni titeket, nem kell többet gyalogolni két óránál.

–  Mennyi a végső ár?

– 2300 euró.

– A gyerekeket nem kellene számítani… eladtuk a feleségem és a sógornőm ékszereit, hogy átjussunk.

–  Értem, de nem tudom ingyen vinni a gyerekeket. Megmondtam: csak a két évesnél kisebbeket. Amikor megérkeztek Görögországba, onnan már nem küldenek vissza. Onnantól magatokra vagytok utalva.

A beszélgetés után Abu Khaledet a hálózata működéséről kérdeztük, de erről érthető okokból nem szívesen beszél. Az összekötője ezután magát a filmezést is kikérte magának.

Török csempész: – Ne filmezzetek, ez nem fair, illegális amit csinál. Ha az emberek ezt meglátják, azt fogják mondani, hogy a saját sírját ássa. Ha csak a hangja felismerhető lesz, az is épp elég, a rendőrség itt a legkisebb dologért is letartóztathat. Az emberek meg azt találgatják majd, mennyi pénzt keresett a csempészettel.

Izmir, az embercsempészek városa

Izmir kifejezetten nyugatias török nagyváros az Égei-tenger partján. A Basmane negyed tele van migránsokkal, akik azt várják, hogy csendes legyen a tenger, és átkelhessenek Görögországba.

Egy mecsethez megyünk, amely a csempészek és ügyfeleik egyik találkozóhelye. Abu Mohammed és családja Rakkából érkezett, a magát Iszlám Államnak nevező dzsihadista terrorszervezet központjából. A mecsetben alszanak, amíg nem lesz megfelelő az alkalom az átkelésre.

– Két fogyatékkal élő gyerekem van, ikrek, azért is akarok kivándorolni, hogy kezeljék őket – mondja a szíriai.

550 dollár fejenként

Izmirben a csempészek üzletkötői teljesen nyíltan járják az utcákat, ügyfeleket keresve. Abdu, egy Damaszkuszból származó szíriai férfi megkörnyékezi Abu Mohammedet. Azután együtt elmennek egy kávézóba, tárgyalni.

– Fejenként 550 dollárt kérek – mondja Abdu.

– Mások kevesebbet kérnek ennél, szeretnénk, ha adna némi engedményt.

– Esküszöm, mások 700 dollárt kérnek. Ez a pénz nem nekünk kell, vannak költségeink. Kell a pénz.szállásra, a gumicsónakra, minden le van szervezve. Ha jó az idő, átviszünk titeket, de ha nem, akkor nem kockáztatunk. harmincöt embert ültetünk egy gumicsónakba. A pénzt hol akarjátok hagyni?

– Helyezzük letétbe egy irodában?

– Maradhat letétben vagy a rokonaitoknál.

Ezzel a tárgyalás véget ér, mi a csempész után megyünk, hogy kikérdezzük.

– Én huszonöt dollárt kapok fejenként, a nagy pénz a nagy csempészekhez kerül – mondja a magát Abdunak nevező férfi. – A csempészek között a fejesek törökök, a második vonal szíriai. A nagy halak távol maradnak az akciótól. Ha a csempészek beismerik, amit csinálnak, börtönbe kerülnek. Rengeteg az ellenőrzés, a csempészet nagyon nehéz szakma.

A csempészek bankja

Az euronews stábja nem találkozott rendőrökkel egész nap. Abu Mohammeddel és a csempésszel elmentünk egy boltba, ahol a migránsok letétbe helyezik a pénzüket, míg el nem érik a célállomást. A török tulajdonos tájékoztatja a reménybeli ügyfelet, hogyan bonyolítják a fizetést.

– Mi a neve?

– Mohammed Nureddin.

– Jó, egyezzünk meg egy kódban, mondjuk Mohammed Nureddin.

– Számkód is legyen?

– Lehet egy név is a kód, nem probléma. Amikor az üzletkötő jön, megadja nekem a kódot, én átadom a pénzt. Vegyük ezt az embert – a boltos egy papírcetlit mutat. – Adott nekem 6300 dollárt. Név: Abdelkarim Husszein, itt a mobilszáma és egy kód.

Ha nem jutunk át Görögországba, visszakapja az összes pénzét? – kérdezünk közbe.

– Ha visszajön, a pénz itt lesz. Legyen ötven, negyven, harminc nap múlva, akkor is visszakapja.

– A pénzt ilyen üzletekben, irodákban tartjuk – magyarázza Abdu később. – De ha az ügyfél nem akarja, akkor hagyhatja a rokonainál is. Aztán felhívja őket ha épségben megérkezett Görögországba, és szól, hogy adják oda a pénzt a csempésznek. Ha nem jut át, akkor tudatja velünk, és akkor nem kapjuk meg a pénzt.

A csempészek üzletkötője arról nem beszél, mi történik a pénzzel, ha az ügyfél meghal a tengeren.

Megbízható bűnözőre várva

Abu Mohammed végül nem kötött üzletet Abduval.

– Találkoztunk sok csempésszel, volt aki hatszáz, hétszáz, ötszázötven dollárt kért – meséli Abu Mohammed. – Azt ígérik, hogy már ma mehetünk vagy holnap, miközben rossz az idő. De ez igazából átverés. Sok embert átvertek már ezerötszáz, de akár húszezer dollárral is.

Amikor elhagytuk Izmirt, Abu Mohammed még mindig várta, hogy olyan csempésszel találkozzon, akiben eléggé megbízik ahhoz, hogy rábízza a saját és a családja életét.

Euronews


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »