Hogyan lettem agyhalott?

Néha vannak olyan történetek, amiknek lényegében semmi jelentőségük nincs, de ennek ellenére mégsem lehet elmenni mellettük szó nélkül, mert önmagukban azért pontosan bemutatják azt a társadalmi összképet, ami manapság rajzolódik ki a honi mindennapokban. Ilyen történt Szarvas Koppány Bendegúz néhány napja megjelent coming outja is, ahol a nagyon felvilágosult, brutáldemokrata fiatal harcos arról vall, hogy miként lett ő DK-s.
„A pártba való belépésem egy duplán személyes élmény eredménye. Egyfelől az én személyes élményem volt, velem történt meg, első kézből. Másfelől egy személyhez köthető, na találjátok ki, kihez?

Az történt, hogy 2011. október 22-én elmentem a Demokratikus Koalíció (akkor még) Platform gyűlésére, hátha új pártot alapít Gyurcsány, és akkor én is ott akarok lenni. Lehet, hogy történelmi pillanatot kapok el… Szóval ott voltam a csarnokban, volt zene és beszédek, aztán elkezdett beszélni maga Gyurcsány.”
Azért ez már valami. Ez már élmény. Méghozzá duplán.

„Aztán elkezdett beszélni maga…” – mondja szépreményű Bendegúz, a gyanútlan szemlélődő pedig már várná, hogy a mondat befejezéseképpen legalább Jézus Krisztus jön. De nem. Gyurcsány volt a mondat végén…

Hírdetés

Azonban a kitárulkozás itt még nem ért véget.
Elmondta, hogy „ha mindenhol máshol meg is szorítunk, ha mindenhonnan máshonnan el is vonunk, az oktatásra és kultúrára mindig kell, hogy jusson pénz, mert ez jelenti egy ország jövőjét, nem kapával-kaszával a pusztába kihajtott szerencsétlenek [akkor még friss volt a közmunka]

Ez a tételmondat két okból fogott meg: 1. igaza van, minél műveltebb, de ami ennél is fontosabb: innovatívabb, kreatívabb és képesebb az önálló gondolkodásra egy ország népe, az az ország annál sikeresebb tud lenni. 2. Ez a fontosabb: mindezt úgy mondta, hogy a terem tele volt nyugdíjassal, ők voltak láthatóan többségben. Mégsem arról beszélt, hogy milyen jó volt az a 13. havi nyugdíj, vagy, hogy jóárasítani kell a csirkefarhátat, ami valószínűleg tetszene a közönségnek, hanem arról beszélt, amit őszintén fontosnak tartott. Ez több volt egy programpontnál: ebbe belesűrített egy szemléletet is. Azt a szemléletet, hogy még ha nem is olyan népszerű igazat mondani, mint kolbászból kerítést és ingyen sört ígérni, akkor is ezt fogjuk tenni, mert hosszú távon ez a kifizetődő hozzáállás. Számoljunk le végre az ígéretlicittel és tárjunk a szavazók elé olyan programokat, amik megalapozottak és megvalósíthatóak! Akkor gondoltam: ez az én emberem, és ha a párt is ilyen lesz és ilyen marad, amilyen szellemiség tükröződik ebben a mondatban, akkor ez az én pártom.

És beléptem.
Ezek után azt hiszem, nem kérdés, hogy Bendegúznak valóban ott a helye a DK-ban, de ennek okát megfogalmazhatta volna sokkal egyszerűbben és sokkal rövidebben is:
Régebben egy nulla kis senki voltam, akit az osztálytársai nap, mint nap kiröhögtek. Az életem értelmetlen volt és sivár. Aztán beléptem a DK-ba és amióta szektatag vagyok a napjaim kivirultak, kivilágosodtak. Minden nap hallgatom, ízlelem a nagy Ferenc próféta szavait, és azért robotolok, hogy az én emberem, az én pártom végre közel kerüljön a nagy politikai húsosfazékhoz. Az a tény pedig, hogy a medúzák már 650 millió éve élnek agy és gerinc nélkül, sokunk itt a pártban erőt és reménységet ad a továbbiakhoz…


Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »