William Adams egy holland kereskedelmi expedícióval indult világkörüli útra. Bár a vállalkozás teljes katasztrófába fulladt, a tengerészeti ismereteivel magát kitüntető angol kormányos új életet kezdhetett Japán szigetén.
William Adams 1564-ben született a kenti Gillingham városában. Miután 12 éves korában elvesztette édesapját, inasnak állt a helyi kikötőben, ahol elsajátította a hajóépítés, a csillagászat, valamint a navigálás mesterségét. Adams később csatlakozott a királyi haditengerészethez – részt vett például a spanyol Armadával vívott 1588-as tengeri ütközetben is – majd kapcsolatba került egy holland kereskedőtársasággal.
A holland befektetők éppen egy ambiciózus vállalkozásra készülődtek, amihez már csak egy tapasztalt kormányosra volt szükségük, akit meg is találtak Adams személyében. Az expedíció célja az volt, hogy – holland hajókkal először a történelemben – körbehajózzák a Földet és kereskedelmi kapcsolatokat létesítsenek a Fűszer-szigetekkel. A hosszú és veszélyes vállalkozás óriási haszonnal kecsegtetett, így Adams végül úgy döntött, hogy feleségét és gyermekeit hátrahagyva, testvére, Thomas társaságában csatlakozik a kereskedőkhöz.
1598 nyarán 5 hajó indult nyugat felé Rotterdam kikötőjéből a mesés gazdagság reményében, de a Magellán-szorost már csak három érte el. Az Ecuador partjainál fekvő Floreana-szigetnél már csak két hajó kötött ki, amelyek legénységét a szigetlakókkal való összecsapás méginkább megtizedelte – itt vesztette életét sokak mellett Thomas is.
A két hajó – a Liefde és a Hoop – 1599 novemberében indult tovább Japán felé, amelynek során legalább egy megállóra sor került a Hawaii-szigeteken, ahol több tengerész elszökött. Alig két hónappal később egy tájfun elsüllyesztette a Hoop-ot, így Japán partjaihoz mindössze egy hajó érkezett meg, fedélzetén 23 erősen legyengült emberrel. Mire ténylegesen szárazföldre tették a lábukat már csak heten voltak életben, köztük Adams is.
A halálán lévő társaság rövidesen találkozott egy japán közösséggel és az őket katolikus hitre téríteni igyekvő, Portugáliából érkezett jezsuita misszionáriusokkal. A jezsuiták azonnal ki akarták végeztetni a protestáns tengerészeket, de környéket uraló daimjó (tartományúr) ragaszkodott hozzá, hogy először személyesen is találkozhasson az idegenekkel.
Adams így hamarosan a nagy hatalmú – később a sóguni címet is megszerző – Tokugava Iejaszu előtt találta magát, aki visszaemlékezései szerint egy „rendkívül kövér ember volt hosszú szempillákkal és vékonyszálú szakállal”. A két férfi előbb mutogatással, majd portugál tolmácsok segítségével kommunikált egymással. A daimjó részletesen kifaggatta Adamst hazájának hadviseléséről, az európai diplomáciáról és az általa bejárt tengeri utakról. A hallottak által lenyűgözött nagyúr, a jezsuita hittérítők nagy bánatára úgy döntött, hogy az angol tengerész fontosabb számára élve, mint holtan. Adams társai így rövidesen hazaindulhattak, míg ő maga Tokugava személyes tanácsadója lett.
Adams útmutatásai alapján megépült Japán első nyugati mintára készített vitorlás hajója, amelyet a sziget partvidékének feltérképezésére használtak. Szolgálataiért így új urától hamarosan két kardot és hatamoto rangot, valamint új nevet kapott, ezzel a William Adamsből lett Miura Anjin lett a világtörténelem első angol szamurája. Az udvar egyik tisztviselője feleségül adta hozzá a lányát is, aki egy fiút és egy lányt is szült neki. Új családjával egy hatalmas házban élt a ma már Tokió néven ismert japán fővárosban, Edóban.
A kormányosból lett szamuráj élete hátralévő részében azon dolgozott, hogy kereskedelmi kapcsolatokat építsen ki Anglia, Hollandia és Japán között, ezért rendszeresen levelezett a Kelet-Indiai Társasággal. Hazájába azonban már sosem tért vissza, 1620-ban hunyt el Japánban 55 éves korában. Érdekesség, hogy bár új hazájában új családot alapított, angol feleségével és gyermekeivel is tartotta a kapcsolatot. Végrendeletében vagyonának és japán birtokainak felét japán, a másik felét pedig angol feleségére hagyta.
Adams történetét a brit-amerikai író és rendező ismertette meg a széles közvéleménnyel, amikor a 17. század fordulóján élt angol szamuráj életét előbb regény, majd tévésorozat formájában is adaptálta A sógun címmel. Adams szobraival ma találkozhatunk angliai szülővárosában, illetve Tokióban is, míg Itó városában minden évben egy fesztivállal emlékeznek meg Miura Anjin tetteiről.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
