Advent 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 1,18–24)
Hogyan lesz ebből karácsony? – kérdezte az egyik kollégám egy tanári értekezleten. Kérdésében benne volt minden, ami körülvesz bennünket. Háború kívül és belül, elvesztett lehetőségek, állások, hitek, és a hideg mindenütt. Sőt, ami a bizonytalanság idején a legnehezebb: a magunkra hagyottság. Hiszen mindenkinek megvan a maga baja, és senkinek sincs már ideje vagy ereje, hogy felvállalja a másét. Magunk maradunk. Talán még szégyelljük is a helyzetünket – az egyedülléttel ez is gyakran együtt jár.
Fiatalabb koromban nem igazán értettem, miért is olyan fontos Szent József. Hiszen ő háttérfigura, csak kísérő, aki nem is vett részt az igazán nagy dolgokban. Jézus nyilvános működése idején már a nevére is alig emlékeznek. Csodálkoztam is, amikor egyszer egy külföldi kolostor apátja azt mondta nekem, hogy bármilyen bajba kerül, ő mindig József közbenjárását kéri. Miért éppen Szent Józsefét? Hiszen ő rendkívülit sohasem tett. Sőt, a most vasárnapi evangéliumban inkább elszenvedője mindennek. Még el sem kezdődött a házassága, mintha máris tönkremenne. Aztán hontalan lesz, majd hajléktalan, később menekült – mintha csak ma jönne szembe velünk az utcán. Hogyan lesz ebből karácsony? – kérdezhetné József is.
Pedig a karácsony már itt van. Nem akkor jön el, amikor majd minden rendben lesz: sosem lesz már minden rendben. Józsefnek sosem lesz saját gyermeke. Amikor Mária mellett dönt, már tudja, sosem élheti majd azt az életet, amit valaha elképzelt magának.
Nem is olyan könnyű felismerés ez, mert mi magunk nem vagyunk mindig így ezzel. A saját terveink nekünk általában fontosabbak, mint az élet.
József azonban segít. Megtanít először is arra, hogy a terveknél mennyivel fontosabb a közösség. Amikor összeomlik körülötte a jövője, el tud engedni mindent, csak a Szent Család közösségéhez ragaszkodik. És valóban: nagy kríziseknél az első, ami megmenthet, az a közösség.
József ugyanígy megtanít arra is, hogy a félelmet le lehet győzni, mégpedig a másik melletti kitartással. Hiszen biztosan félt: a nélkülözéstől és a hontalanságtól éppúgy, mint Heródes szorongató hatalmától. De rá volt bízva egy élet, és őérte mennyivel könnyebb volt erősnek maradnia!
József végül megtanít arra is, hogy nem baj, ha háttérfigurák maradunk. Mellékszereplőként sokkal hamarabb képesek leszünk már nem önmagunkra figyelni, hanem a jelekre. Észre tudjuk venni Őt, aki mindig és mindenhol, a legnehezebb helyzetekben is jelen van, megszületik, és elhozza az igazi karácsonyt.
Szerző: Juhász-Laczik Albin OSB
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
