Most már egész Európában mindenki azt teszi, amit két angol szokott, amikor találkozik: az időjárásról beszél. Ezt akarhatták csúcsra járatni a britek, amikor legutóbb Extrém hőség címmel hirdettek Londonban konferenciát, az extrém hőség miatt azonban az eseményt sajnos törölni kellett. A sportban és az élet minden területén szeretünk csúcsokat dönteni, most mégsem tetszik, hogy egymás után dőlnek a hőmérsékleti rekordok, és az emberek idegeire megy a meleg. Azzal „biztatnak” a szakértők, hogy 2050-re a 40 fokos nyarak lesznek a megszokottak, és a lakóházak 92 százaléka túl fog melegedni: különösen a modern lakások, amelyeket a meleg benntartására terveztek. Pedig ezeket tovább lehetne fejleszteni úgy, hogy inkább a meleget tartsák benn addig, míg beköszönt a hideg időszak.
Szerencsére sok jó tanácsot kapunk arra, hogy miként védekezhetünk az extrém meleg ellen. Leginkább légkondicionálással lehet, amihez természetesen áram kell, amit legegyszerűbb fosszilis anyagok elégetésével termelni, ami növeli a károsanyag-kibocsátást, ami pedig a légkör további melegedését okozza. Európa különben élen jár a zöldenergia-termelésben. Németország olyannyira, hogy az ottani zöldeknek még az atomenergia sem volt elég zöld, így megállították az atomerőműveket, és Franciaországtól vesznek atomenergiával termelt áramot. A legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó az Egyesült Államok és Kína, de őket ez nem nagyon zavarja, helyettük mi spórolunk a kőolajjal és földgázzal.
De lássunk néhány jó tanácsot a meleg idők túlélésére. Először is fel kell készülni rá, gondolom, lelkileg. Informálódni kell arról, hogy mikor lesz meleg, és aszerint beütemezni a szabadban végzett tevékenységeket. Az az igazság, hogy mindig nézem az időjárást, de állandóan becsapnak, mert a hét több napjára jelezték előre, hogy hűl le az idő, de csak nem akart lehűlni. Ajánlják azt is, hogy tartsunk kéznél elsősegélycsomagot. Van már ilyen tanács földrengés és eltévedt drónok esetére is. Mindig azt halljuk, hogy ne együnk sós ételeket, most meg azt, hogy legyen nálunk tasakos rehidratáló sókeverék (ami a perfúziót helyettesíti, és állítólag árulnak ilyent), hőmérő, víz, vizes rongy vagy törülköző, amelyet megvizesíthetünk, hogy lehűtsük magunkat, kézi ventilátor (legyező is jó), valamilyen elmés páraképző szerkezet (?) és egy lista arról, milyen tünetei vannak a hőstressznek (hogy tudja az ember, ha a meleg miatt stresszes). Biztosítsuk be magunkat arra, hogy segítséget hívjunk, ha kell (s ha tudunk). Ne engedjük, hogy a lakás felmelegedjen – itt biztosan arra gondoltak, hogy ne engedjük be a meleget, ha csenget. Éjjelre nyissuk ki az ablakokat (nem tudom, hogy a földszinten lakókra ez érvényes-e, mert oda a hűvös levegővel együtt egy tolvaj is beszökhet). Ne menjünk ki, amikor kint forró a levegő, és használjunk napvédő krémet, ha mégis kimegyünk. Igyunk vizet, hogy hidratáljuk magunkat. Öltözzünk szellősen, izzadságszívó gyapotból készült ruhába, húzzunk vastag talpú cipőt (bár az azért jó, ha érzi az ember, amikor forró a lába alatt a talaj). Vigyünk magunkkal vizet és egy kis törülközőt – gondolom, ez azért fontos, hogy legyen, amit bedobni, ha azt érzi az ember, hogy kiütötte a meleg.
Időjárás sajnos mindig van, és meteorológusok, tudósok, mindenféle elemzők állandóan magyarázzák, hogy mi az oka annak, hogy túl meleg van, nagy a szárazság, vagy miért lesznek felhőszakadások. Úgy van ez is, mint amikor az ember beteg, és nem tudják, miért, hát azt mondják, idegi alapon van. Most mindent a globális felmelegedéssel magyaráznak, amit természetesen az emberiség okoz – és fokoz, azzal például, hogy túl sok áramot fogyaszt légkondicionálással.
Mi itt, Székelyföldön csak igen kicsi részben vagyunk felelősek a léghűtő berendezésekkel elhasznált rengeteg áramért és az ennek kapcsán kipufogott rengeteg szén-dioxidért, hiszen Hargita megyében a lakások csak 0,63, míg Kovászna megyében 1,6 százalékát hűtik ilyen formában.
Sepsiszentgyörgyön árnyékban és párakapuval hűsölnek. Fotó: Albert Levente
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
