Nero felgyújtotta Rómát, hogy legyen miről verset írnia.
Magyar Péter meggyalázta Szent István napját, hogy Szent István helyett aznap mindenki rá figyeljen.
Az Orbán-kormányoknak köszönhettünk egy új nemzeti ünnepet – pontosabban fogalmazva azt, hogy egy régi nemzeti ünnepet ismét méltó módon ünnepelhetett a magyar társadalom. Ez pedig Szent István napja.
Amit a közbeszédben sokáig egyszerűen augusztus huszadikának hívtunk, a Fidesz azonban eldöntötte, hogy új márkát épít köré: Szent István napját. A keresztény nyugat-európai országokban a nagy ünnepek szentek nevét viselik, gondoljunk csak Szent Patrik napjára. Nálunk az Orbán-kormányok csináltak augusztus huszadikából Szent István-napot és Szent István-ünnepet.
Hogyan csinálták? Úgy, hogy megtöltötték ezt az időszakot igazi tartalommal, rengeteg programot szerveztek város- és országszerte. Mivel az államalapítást ünnepeljük, Budapest ennek az ünnepnek az epicentruma – nem mindegy tehát, mi történik itt Szent István napján.
Az Orbán-kormányok lényegében olyan új nemzeti ünnepet teremtettek, amely Budapestre vonzotta a határon túli magyarokat is. Rengetegen utaztak fel Erdélyből és a Felvidékről Szent István-napozni – ez a kifejezés az utóbbi évtizedben fogalommá vált. Feljöttek a határon túli magyarok, elmentek a múzeumokba, ellátogattak a koncertekre és a rendezvényekre, kimentek a Városligetbe, a honvédségi bemutatóra, megnézték a tűzijátékot, megkóstolták az ország tortáját, és azzal az élménnyel mentek haza, hogy igenis szép és jó dolog magyarnak lenni, szép és jó dolog ehhez a nemzethez és ehhez az országhoz tartozni.
A Tisza-kormány tehát megörökölt egy új tartalommal feltöltött nemzeti ünnepet.
És mi volt az első dolga? Lerombolta.
Azzal kezdték, hogy bejelentették: az idei augusztus huszadikát nem úgy szervezik meg, mint a korábbi években, mert tekintettel kell lenni az aszályra és az ország nehéz helyzetére – persze a Sziget Fesztivál megtartása közben nem jutott eszükbe ugyanez.
A rombolás átkereszteléssel kezdődött: az ünnep immár nem Szent István napja, hanem a nemzet ünnepe lett. Új honlapot is készítettek hozzá, amely úgy nézett ki, mint valamely nemzetközi szállítmányozó cég weboldala. Borzasztóan amatőr, az utolsó pillanatban összetákolt felület – és aki a programokra volt kíváncsi, megtudhatta belőle, hogy idén alig lesznek programok.
A helyzetkomikum adott volt: amikor az egyik tiszás kormányszóvivő bejelentette, hogy idén is megtartják a Szent Jobb-körmenetet, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Annak a körmenetnek ugyanis semmi köze az államhoz. Persze lehet már az is kegy, hogy az egyház megtarthatja… Oda is ment Magyar Péter, berontott a körmenetre, lekezelt Erdő Péter bíborossal, és megveregette a karját, mintha valamelyik haverját köszöntené.
Magyar Péterék tehát a lebontással kezdték: falunapot csináltak egy nemzeti ünnepből.
A központi gyermekprogramokat például a Margitszigeten tartották, mégpedig olyan színvonalon, mintha a taktaharkány-alsói falunapokon lennénk. Ráadásul a Margitszigeten ezzel egy időben rendezték a Tisza-szigetek országos találkozóját, ahol olyan fémkerítést húztak fel, és annyi rendőr meg biztonsági őr vigyázta a rendezvényt, mintha legalábbis aknásított, ellenséges területen szervezték volna meg. Noha a Tisza Párt kétharmaddal kormányoz, tehát senkitől nem lehet félnivalójuk… A Margitszigetet pedig ellepték a Tisza-pólós, Magyar Péter-zászlós emberek. Abszurd módon éppen ők szokták szektázni a fideszes választókat meg a fideszes kemény magot. A Tisza-kormány és híveik lényegében mindent ezerszeresen túlzásba visznek, amivel korábban a Fideszt vádolták.
De menjünk tovább. A honvédségi bemutató ugyanolyan volt, mint minden évben – ezt azonban a honvédség szokta szervezni, tehát nem tekinthetjük az állam különös erőfeszítésének. Toborzósátrak is voltak: a honvédség nyilván arra használja ezt az alkalmat, hogy megmutassa az új, modern eszközeit, hátha valaki kedvet kap a katonai pályához.
Ami pedig a tűzijátékot illeti, a drónshow előtt le a kalappal. Nagyon szépen sikerült: Árpád vezér arca letekintett a nemzet fővárosára, aztán a Szent Korona, a turul és az országalma jelent meg az égen. Jóval rövidebb és visszafogottabb volt a szokásosnál, a tüzet fényjátékkal próbálták kompenzálni. No de vajon ez már szép és demokratikus tűzijáték volt? Aligha. „Kamunak tűnő közbeszerzés: maradt az urambátyámrendszer augusztus 20-án” – ezzel a címmel jelent meg cikk a Telexen. A közel négymilliárd forintos megbízást elnyerő Hardrock Kft. már hetekkel a hivatalos közbeszerzés kiírása – sőt a korábbi szervező szerződésének felbontása – előtt egyeztetni kezdett az augusztus 20-i rendezvények lebonyolításáról. Mit is mondott a Tisza? „Az átláthatóság nem politikai szlogen, hanem a választók felé fennálló legalapvetőbb kötelesség.”
Magyar Péterék azonban nem csupán lebontották Szent István ünnepét. Meg-gyalázták.
Mivel alig voltak programok, olyasmivel töltötték fel a Szent István-napi kínálatot, ami minden jó ízlésű ember számára gyomorforgató. Elektrorakpart: elektronikus zenét és bulit szerveztek a rakpartra, olyan hangosan és olyan idegesítően, hogy a sajtó szerint már Tisza-szavazók is panaszos leveleket írtak a zajszennyezés miatt. Idegesen azt kérdezték, mi köze mindennek Szent István napjához.
A legundorítóbb jelenet mégis a Kossuth téren játszódott le. Huszadikán este Magyar Péter ismét összecsődítette a bulizni vágyó tömeget, diszkót szervezett nekik, majd kiállt eléjük, és lényegében megtapsoltatta, megünnepeltette magát.
Nero felgyújtotta Rómát, hogy legyen miről verset írnia. Magyar Péter meggyalázta Szent István napját, hogy Szent István helyett aznap mindenki rá figyeljen.
Ráadásul olyan súlyos hibát követett el, amely Orbán Viktor esetében közfelháborodást váltott volna ki. Ő maga jelentette be, hogy Cserhalmi György kapja a Magyar Érdemrend nagykeresztjét – az egyik legmagasabb állami kitüntetést –, holott Cserhalmi saját nyilatkozata szerint az Indexből értesült a dologról. Az állami elismeréseket ugyanis úgy adományozzák, hogy a díjazottat előzetesen tájékoztatják, annak pedig el kell fogadnia az elismerést, és nyilatkoznia kell arról, hogy átveszi. Akár az történt, hogy Magyar Péter az utolsó pillanatban találta ki a nevet, akár az, hogy valamiért elmulasztottak szólni Cserhalminak, a protokolláris hiba égbekiáltó.
Így nem viselkedhet egy miniszterelnök a nemzeti ünnepen. Olyan emberről beszélünk, aki korábban diktatúrázott, és azóta is visszafelé diktatúrára mutogat, és aki a kormányra kerülése óta mást sem tesz, mint hogy visszaél a miniszterelnöki hatalmával.
Milyen ízlésű ember megy ki megünnepeltetni magát Szent István napján? Milyen jóérzésű ember szervez diszkót a Kossuth térre, hogy ezzel is meggyalázza a nemzet főterét? Ennek a bagázsnak a nemzeti múlt nem mond semmit. Ők mindenben azt keresik, hogyan mutathatják meg, hogyan reklámozhatják magukat. Nem azt kérdezik, milyen tartalommal töltsük fel Szent István napját, hanem azt, hogy Szent István napja milyen reklámlehetőséget teremt nekik. Hol lehet szelfizni? Hogyan adhatják el magukat ismét a magyar buliminiszterelnökként?
És nem ez az egyetlen dolog, amiben felrúgták az egykori Szent István-nap rendjét.
Új elem volt az is, hogy megnyitották a Karmelita kolostort: bárki bemehetett megnézni, hol dolgozott Orbán Viktor, és kimehetett arra az erkélyre, amely ellen a balliberális sajtó évekig hergelt.
Különös volt az idei augusztus huszadika abból a szempontból is, hogy a balliberális sajtóból eltűnt a kutyák iránti aggodalom. Eddig minden évben azzal riogatták az embereket, hogy a tűzijáték miatt szenvednek a kutyák, hogy ez borzasztóan káros az állatoknak, és hogy ijedtében hány eb szabadul el otthonról. Magyarán azt az érzést próbálták kelteni, hogy jóérzésű politikus nem rendez ilyen, tűzijátéknak nevezett állatkínzást. Nos, ezek a cikkek idén eltűntek. Mintha valami mágikus fordulat folytán idén már nem zavarná a kutyásokat az augusztus huszadikai rakéták durrogása.
Érdemes megnézni azt is, milyen címmel számoltak be a balliberális honlapok a tűzijátékról. Eddig minden évben ironizáltak, gúnyolódtak, olyan hangulatot keltve az olvasóban, hogy ez bizony fideszes tűzijáték volt, tele nemzeti giccsel. Idén viszont mértéktartó, szép címekben számoltak be ugyanarról. Vagy az elmúlt tizenhat év cikkei voltak aljas hangulatkeltések, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy az idei választási eredménybe torkolljanak – vagy… nincs másik magyarázat.
Érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Ízek Utcáján is undorító zene szólt. A mindenkori szervezőknek pedig érdemes elgondolkodniuk azon, tisztességes és emberséges dolog-e, hogy a Magyar Ízek Utcája nevű programsorozaton egyetlen helyen lehet ivóvizet vásárolni, és ott is ezerháromszáz forintba kerül egy félliteres műanyag palack – negyvenfokos kánikulában…
Magyar Péternek tehát sikerült megölnie Szent István napját. Elérte, hogy az ünnep a förtelmes technózenéről és a még rosszabb ízlésű Kossuth téri diszkóról szóljon. A Tisza működése nagyon jól mutatja, hogy nekik a szimbolikus dolgok nem tetszenek: nem akarnak költeni a szimbólumokra.
Ez a rezsim Magyarország elprolisításában érdekelt. A hergelést a minisztériumokkal és az állami intézményekkel kezdték, most pedig a nemzeti ünnepek színvonalának és lebonyolításának lerombolásával folytatják.
Ha így haladunk, tíz év múlva valószínűleg Szent Péter napját fogjuk ünnepelni augusztus huszadikán. És nem Krisztus apostolára gondoltam…
Pataki Tamás – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
