A tágabb értelemben vett Latin-Amerika 33 országot jelent, ez a 35 amerikai országból mindenki kivéve Kanadát és az USA-t.
Csak a független államokat veszem figyelembe, azaz se külső területeket, se más kontinensbeli országok amerikai területeit. Ezeket kihagyom. Miért? Mert ezeknek az adatai jellemzően torzítanak. Alapvetően 2 okból:
- külső támogatásnak köszönhető az ottani életszínvonal, melynek oka presztísz, s ez nem lenne meg, ha a terület független lenne,
- az anyaország adóparadicsomnak használja a területet, a jólét ennek mellékhatása, a valós gazdasági tevékenység kevés.
A maradék 33 országot tehát felosztom életszínvonal szerint. Természetesen vásárlóerőn alapuló medián béreket figyelembe véve, ez áll még a legközelebb a valósághoz.
Puszta számoknak nincs sok értelmük, így az összahasonlítás műfaját alkalmaztam:
Hírdetés
- a leggazdagabbak nagyjából Nyugat-Európa szegényebb részének és Kelet-Európának az átlag szintjén vannak: a három fehér dél-amerikai országból kettő – Chile és Uruguay, a leggazdagabb közép-amerikai ország Panama, s 4 volt brit szigetország – Antigua, Bahama, St. Kitts, Trinidad,
- ennél kicsivel lejebb vannak, nagyjából Kelet-Európa alsó részének szintjén: Argentína, Mexikó, Dominika, Costa Rica, Barbados,
- a kelet-európai átlag fele körül vannak: Brazília, Paraguay, Colombia, Peru, Suriname, Dominica, Ecuador, Grenada, St. Lucia, St. Vincent, Jamaica,
- a kelet-európai átlag fele alatt vannak: Guyana, Nicaragua, Salvador, Bolívia, Guatemala, Belize, Honduras,
- a legszegényebbek, a kelet-európai átlag negyede alatt: Kuba, Haiti, Nicaragua.
A népszerű mítoszok megcáfolva, ugyanis:
- semmi összefüggés a politikai rendszer és a jólét között,
- semmi összefüggés a gyarmati múlt és a jólét között (népszerű mítosz, hogy a spanyol gyarmati múlt alulfejlettséget eredményezett, míg a brit meg jólétet),
- s még a fajelméletek is buknak, fajilag mindenféle országok vannak minden csoportban.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
