Üvöltő zene, sötét terem, edzői utasítások, bulihangulat, csapatszellem, függőség – ez mind a teremkerékpár. Na, de mi a jó abban, ha szabadságérzés nélkül tekerünk? Az általunk kérdezett szakértő csípőből megadja a választ, ahogy arra is, hogyan lehet ésszel csinálni ezt a mozgásformát.
Szabadságérzés nélkül tekerni? – valószínűleg ez a legfontosabb kérdés, ami felvetődik azokban, akik még nem próbáltak négy fal között huszadmagukkal, üvöltő zene mellett, sötét teremben álló bringán izzadni. A teremkerékpár szerelmesei azt mondják, igaz, hogy nincs meg az a felszabadultságérzés, mint mikor a Balaton partján, orgonaillatban suhan az ember, de a bulihangulat és a mozgás öröme kiválóan alkalmas arra, hogy kiadjuk a felesleges feszültséget, és tegyünk valamit az egészségünkért. Nem beszélve arról, hogy a csoportos fitnesztermi órán remekül fel lehet készülni a nyári bringás időszakra is, és az együtt tekerés jó kis csapatot fabrikálhat azokból, akik eleinte csak beesnek az órákra, aztán függőkké válnak.
A harminc évvel ezelőtt hódító útjára indult terembringázásnak millió különböző márkája van – Spinning, Keiser, és még sorolhatnánk –, ami közös bennük, hogy az országúti szakág mozgásformáit veszik át, az üléspozíció is erre hajaz – mondja az MNO-nak Zambó Dávid edző. Az, hogy milyen izomcsoportot dolgoztatnak meg a különböző eszközök, voltaképpen márkafüggetlen, mindegyik drótszamáron legfőképp a comb, kisebb mértékben a vádli izmait lehet igénybe venni. Nem keverendő össze a csoportos órákon használt kerékpár a fitnesztermekben található háttámlás eszközökkel, amelyek – ugyanazon izomcsoportokat megdolgoztatva – a hátat és a derekat nem terhelik annyira. Az őrült rohammal fejlődő tudománynak köszönhetően egyre többet tudunk a különböző sporteszközök emberi testre gyakorolt hatásairól, ezen vizsgálatokat és tudást felhasználva alkotják meg a hozzáértők az újabb és újabb eszközöket is. A márkák abban különböznek, hogy milyen szellemiséggel és tudással alkották meg őket.
Jó terheléssel nem ízületgyilkos
Mint azt Zambó portálunknak kifejtette, az új generációs teremkerékpároknak már pillekönnyű a lendkereke, aminek köszönhetően más jellegű terhelést kap a láb. A kissé elavultabb biciklik még 15-20 kilós kerékkel rendelkeztek. A súlyos vasdarabok pörgése azonban nagyon sok munkát el tud venni a lábtól, a nehéz kerék lendülete ugyanis hajtja önmagát. Ez pedig veszélyes is lehet, hiszen nem jó, ha a térdízületet alulról olyan erő éri, amire nem vagyunk felkészülve. Ezért ha jót akarunk, megfelelő ellenállással dolgozunk – ez a bicikliken állítható. Ez azért is fontos, mert ha nem választunk megfelelő terhelést, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy üresjáratban tekerünk, ami nemcsak ízületgyilkos, de a mozgásforma is szétesik, aminek jele, hogy nem ülünk stabilan a bicajon, hanem „dobáljuk” a csípőnket.
Testi épségünk védelméhez elengedhetetlen a megfelelő beállítás. Az eszközökön állítható a kormány- és az üléspozíció is. Ha rosszul lőjük be a nyeregmagasságot, hamar megérezzük a térdünkön, így érdemes szakember segítségét kérni. Nagyon fontos a bemelegítés is. Ha fokozatosan növeljük az intenzitást, hagyunk időt a szervezetünknek ízületi folyadékot termelni, ami a kopás elkerülése miatt fontos – emelte ki a szakértő. A kerékpár így (ésszel) használva még rehabilitációs jelleggel is bírhat.
Az MNO által kérdezett edző szerint sokan abba a hibába esnek, hogy nem mernek megfelelő ellenállással dolgozni, attól tartva, hogy emiatt vastag lesz a combjuk. Zambó a kétkedőket megnyugtatva kifejtette: nem tudunk ezeken a bringákon akkora ellenállással tekerni, ami izomtömeget növelne. Nem is ez a cél, a teremkerékpár állóképességi sport, a szív- és keringési rendszer teherbírásának fokozása és a zsírbontás a célja.
Kellenek a súlyzók is
Azt azonban gyorsan hozzá kell tenni, hogy a zsírbontást efféle mozgással el lehet ugyan érni, de pusztán erre alapozni nem szerencsés. Ahhoz ugyanis, hogy fogyjunk, az állóképességi sporton túl érdemes olyan kiegészítő mozgásformát választani – például súlyokat mozgatni –, amivel izomtömeget lehet növelni. Köztudott ugyanis, hogy minél nagyobb az izomtömeg, annál több energiát használunk, és minél több energiát használunk, annál több zsírt tudunk lebontani. Ha tehát nincs rajtunk izom, nincs, ami használja az energiát. A teremkerékpárok bizonyos típusain már beépített teljesítmény- és pulzusmérő is van, amelynek segítségével mindenki meghatározhatja a számára legmegfelelőbb terhelést, így elkerülhető, hogy csak úgy a vakvilágba tekerjünk. Pulzusmérő övet használva azt is követni tudjuk, hány százalékon teljesítünk. Aki fogyni szeretne, fontos szem előtt tartania, hogy 65-75 százalékon tekerve javarészt zsírbontásból szerezzük az energiát, de az ilyen, viszonylag könnyebb óráknak nincs utóégető hatása, vagyis ha leszállunk a bicikliről, már nem fog a szervezetünk tovább zsírt bontani. A magas – 85-90 százalékos – terheléssel pedig az a baj, hogy a szervezet inkább a könnyebben elérhető szénhidrátraktárakat hasznosítja, mintsem zsírt éget.
Sokan, de mégis egyedül
Mint minden sport, a teremkerékpár is szorongás és stresszcsökkentő hatással bír, a pszichét és a koncentrációs képességet is fejleszti. Zambó szerint az a nagyon jó ebben a mozgásformában, hogy ugyan sokan vannak az órákon, de mégis mindenki egyedül tud lenni, így a tekerés mentálisan nagyon pihentető.
A szakember óva int attól, hogy minden foglalkozás során magunkat kihajtva a maximumot hozzuk. Mint mondta, a túlterheléssel nem tudjuk szív- és érrendszerünk, illetve tüdőnk kapacitását javítani. Attól, ha állandóan a csúcsteljesítményünket hozzuk, nem lehet fejlődni, egy profi hosszútávfutó sem futja le mindig a maratont a versenyre készülve. Az edző tapasztalata szerint nehéz ezt megértetni az órára érkezőkkel, főleg mert az érvelés ellen dolgozik a biológia is: a magas terhelésen felszabaduló endorfin azt üzeni, jól csináltad.
Terembringa-függőség ide vagy oda, ne ragadjunk meg egy mozgásformánál – javasolja Zambó Dávid, aki arra esküszik, hogy akkor leszünk fittek és egészségesek, ha karban tartjuk állóképességünket, izmainkat, ízületeinket. Ehhez pedig állóképességi sportra, erőfejlesztésre és nyújtásra is szükség van. A kezdőknek az edző azt üzeni, hogy eleinte ne sajnálják a pénzt szakembertől, mert aki nem dolgozik a fitnesziparban, nem tudja, mire van szüksége a saját szervezetének. Nem feltétlen kell személyi edzőben gondolkodni, de eleinte érdemes pár ezer forintot szánni a szakmai segítségre, így megelőzhető a sérülés, a keringés túlzott terhelése. A kezdeti lépéseket már csak azért sem érdemes megspórolni, mert lehet, hogy életünk végén plusz öt aktív évet jelent majd mindaz, amit a szakértőre és magunkra szántunk.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
