Évközi 28. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 22,1–14)
Izajás próféta látomásában a Seregek Ura lakomát készít minden nép számára. Bőséges asztal, öröm, vigasztalás: Isten letöröl minden könnyet, és végül a halált is megsemmisíti. Ez az ószövetségi kép tér vissza Jézus példabeszédében is: a király menyegzőt készít fiának. Isten meghívása az örömre, az élet teljességére és a vele való közösségre szól.
A meghívottak azonban nem mennek el. Van, aki a földjével, más az üzletével van elfoglalva. Nem feltétlenül Istent utasítják el; egyszerűen más kerül az első helyre. Ez a történet ma is nagyon közel van hozzánk. Sok minden fontos az életünkben, de közben könnyen megtörténik, hogy Istennek már csak a maradék időnk jut.
Szerzetesként naponta megtapasztalom, mennyire szükségünk van arra, hogy időt adjunk Istennek.
A bencés „ora et labora et lege” – imádkozzál, dolgozzál és olvass – arra emlékeztet, hogy munkánk, kapcsolataink, örömeink és gondjaink között is maradjon helyünk Isten jelenléte és útmutatása számára.
A példabeszéd azonban tovább megy. A király talál egy vendéget, aki nem visel menyegzős köntöst.
Szent Pál ehhez egy másik, nagyon konkrét tapasztalatot ad. Megtanult bővelkedni és nélkülözni, jóllakni és éhezni. Nem a körülmények változatlanságában találja meg a biztonságát, hanem Krisztusban, aki erőt ad neki. Ez a hit érettsége: nem akkor tudunk Istenre hagyatkozni, amikor minden rendben van, hanem akkor is, amikor nem értjük, mi történik velünk.
Talán ez a menyegzős köntös egyik mai jelentése: engedem-e, hogy Krisztus alakítsa az életemet? Nem a tökéletes ember ruhája ez. Inkább annak az embernek a jele, aki újra és újra Istenhez tér, tud bocsánatot kérni és megbocsátani, és megtanulja nemcsak azt kérdezni: „Mit szeretnék én?”, hanem azt is: „Uram, mit kívánsz tőlem?”
Izajás az elkészített lakomát hirdeti. Jézus a meghívást és a választás komolyságát állítja elénk. Pál pedig megmutatja, hogyan lehet Krisztusra hagyatkozva élni bőségben és nélkülözésben egyaránt.
Amikor az Eucharisztia asztalához járulunk, ennek a megígért lakomának az előízét kapjuk. A meghívás ma is szól. A kérdés nem csupán az, hogy meghallottuk-e, hanem hogy hagyjuk-e, hogy Krisztus szeretete átformálja az életünket. Ez a menyegzős köntös.
Szerző: Mogyorósi Ányos OSB
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
