Hogy készül a folyékony búfelejtő? Így telik egy nap a pálinkafőzdében Károly Beáta2025. 08. 26., k – 10:26
Amikor Csicsón útbaigazítást kérünk, hogy merre van a pálinkafőzde, a helyiek egy pillanatig sem lepődnek meg. Részletesen magyarázzák, hol, merre kell elfordulni. Augusztus eleje van. Barackillat és forróság csap meg, amikor belépünk az ajtón. Letti kutya szalad elénk, a gazdái – Hostomský Károly és Karolina – a 32 fokos melegben is szorgoskodnak.
A Csicsói Párlat Manufaktúra 2017 őszén nyitott meg. Károly eredetileg geográfusként végzett Prágában, gazdasági és társadalmi földrajzot tanult, de mindig is vágyott rá, hogy visszatérjen szülőfalujába. A pálinka lett az, ami ehhez megadta a löketet.
– Az egyik évben rengeteg gyümölcsünk termett. Nem tudtuk, mi legyen vele, aztán arra gondoltunk, főzetünk belőle pálinkát. Ekkor jöttünk rá, hogy a környéken nem igazán van bérfőzde. Így jött az ötlet, hogy létrehozhatnánk egy sajátot, főleg, hogy nagyon szerettem volna valami saját vállalkozásba kezdeni itthon – meséli Károly.
A főzde mint nappali
Meg is szerezte a szükséges engedélyeket, és elvégzett jó pár képzést, hogy a manufaktúra létrejöhessen. A főzde családi projektként működik, nincsenek külső munkatársak. Az ötlet Károlyé volt, a kivitelezés oroszlánrésze az édesanyját dicséri, aki egyébként intézője a Kálnoky család helyi kastélyának és gazdaságának, illetve egy 18 hektáros almáskertet vezetett 30 évig. Érthető hát, hogy kellett újabb kihívás, így a főzde – kis túlzással – kapóra jött. Károly édesapja pedig az anyagi hátteret biztosította a projekthez. A legtöbb munka az első hét évben leginkább Károlyra és az édesanyjára, Eszterre maradt, de az utóbbi években már aktívan és lelkesen bekapcsolódik a feleség, Karolina is.
– Ma már hárman főzünk. Női fölény van, de nagy az összhang. Az édesapám, a nagybátyám és a húgom, Fanni is besegítenek időnként.
A meleg és a pálinkagőz szokatlan számomra, szinte szédítő, nem vagyok olyan edzett, mint a tulajok. Nekik ez már meg se kottyan.
– Olyan ez, mint egy barackillatú szauna
– fogalmazza meg Karolina.
A lepárló hangulata otthonos: kanapé, kávé, a polcon könyvek, a falon tévé. Nem véletlenül – van olyan időszak, amikor napi 16-18 órát is eltöltenek itt. Főleg, ha sok a cefre. Ezenkívül sok ügyfél is szívesen megvárja, amíg elkészül a pálinkája.
– Jönnek messzebbről is, nem csak a környékről. Igyekeznek úgy időzíteni, hogy még aznap vagy másnap el is vihessék a kész párlatot. Van, aki végigüli a folyamatot a kanapén, mások kirándulni mennek a környéken.
Családi manufaktúra
– Az évek során folyamatosan alakultunk. Nem csak a kapacitás miatt, hanem hogy hatékonyabbá tegyük a munkát. Az idei szezonban például egy vadonatúj üsttel bővültünk, egy németországi gyártású Müller géppel. Így most már olyan rendszerben működünk, hogy aki idehozza a cefrét, az a legtöbb esetben szinte aznap el is viheti a kész pálinkáját. Ez ritkaság, hiszen sok helyen hetekig várni kell.
A főzési kapacitásukat is optimalizálták. A 300 literes üst például kb. 3-3,5 óra alatt főz le egy adagot.
Az egyik üstből folyni kezd a majdnem kész pálinka. A kifolyt nedű szeszfoka még igencsak magas, 80-90 fok körüli is lehet. Vízzel hígítják a kívánt fokozatra.
– Általában 46-48 fok közé kérik, ebben is volt elmozdulás az évek során a hagyományos 50-52-ről. Nagy harc, de lassan beérik a gyümölcs. A legtöbben kezdik megérteni, hogy alacsonyabb szeszfokon finomabb a pálinka, kellemesebb az aromája, jobban érezhető a gyümölcs íze.
A hígításhoz egy ideig artézi vizet használtak, most viszont ozmózisos víztisztítóval szűrt vízzel dolgoznak. Ez a pálinka ízét és minőségét nem befolyásolja. Fontos, hogy a hígításnál felhasznált víz minősége megfelelő legyen.
– Az ügyfelek közül sokan vizet is hoznak a cefrével együtt. Palackos babavizet például.
Az üstből kifolyó nedű cukormentes kajszibarackpárlat. A főzőmester elárulja, hogy – egy kis túlzással élve – a legtöbb ember azért egy kis cukrot szokott adni a cefréjéhez. Ugyanis minél nagyobb a gyümölcs cukortartalma, annál több ital készíthető belőle.
– Egy jó minőségű barackcefre esetében kb. 6-8 liter pálinka nyerhető ki 100 literből. Ez függ a gyümölcs cukortartalmától is – a szőlő például kiemelkedő hozamú, második helyen pedig a szilva szerepel.
Szezonálisan változik, hogy épp milyen illat terjeng a lepárlóban.
– Júniusban és júliusban jönnek a bogyósok: eper, málna, szeder – még faeper is volt idén! Aztán a meggy, a cseresznye, majd jön a barack, a szilva, a szőlő, az alma, a körte és a birsalma. A szezon nálunk decemberben ér véget, de előfordul februári főzés is. Volt már olyan is, hogy sárgadinnyét hoztak, vagy fekete berkenyét. Ezek nagyon különlegesek, de a hozamuk minimális, gyakran 100 liter cefréből csak 1-2 liter pálinka jön ki.
Az idei szezon átlagosnak számít, de a gyümölcs minősége változik az évek során.
– A felmelegedés hatása érzékelhető: két éve például a szokásos mennyiség felét főztük, annyira kevés volt a gyümölcs. Idén egy átlagosan jó évre számítunk.
Cefretanok
A jó pálinka egyik alapja az, hogy minőségi alapanyagból készüljön. Károly azt tapasztalja, hogy javul a cefrék minősége, de néha még most is előfordul, hogy valakit le kell beszélni a főzésről, mert rossz állapotban hozza a gyümölcsöt.
– Van igény a tanácsadásra – elmondjuk, mire kell figyelni: érett legyen a gyümölcs, ne legyen penészes, rohadt, földről összeszedett. Régen mindent beleöntöttek a cefrébe, ma már tudatosabbak az emberek. Ideálisan a cefrét két-három hét után kéne kifőzni.
A kész adag közben kiürül az üstből, jöhet a cefrecsere. Karolina kiöblíti a lepárló-berendezést, mi pedig kisétálunk megnézni a tárolórészt.
Ládában sorakoznak a feldolgozásra váró gyümölcsök, hordókban pedig a kifőzésre váró cefrék. Felcímkézve, hogy melyik kié. A csicsói főzdében ugyanis odafigyelnek arra, hogy ne keverjék össze a vendégek cefréjét.
– Sok helyen bevett gyakorlat, hogy összekeverik. Nem is feltétlenül titkolják – egyszerűen így hatékonyabb nekik. Mondjuk, van egy 500 literes üstjük, és ha csak három-négy ügyfél hoz 100-150 litert, akkor összetöltik, főznek egy nagyot, és aztán arányosan visszaosztják a kész pálinkát. Aki ezt elfogadja, annak nincs ezzel baja. Mi azt az utat választottuk, hogy mindenki a saját cefréjéből készült pálinkát kapja vissza. Ez nálunk alapelv.
Az udvaron gyümölcsmagozó, daráló, szivattyú vesz körül, a hátsó teremben pedig egy vadiúj vállalkozás indul.
– Gyümölcslevet készítünk majd, pasztőrözünk, zacskózunk. Ez már majdnem kész, csak az utolsó simítások vannak hátra.
Kapcsolódó cikkünk
Légi mentés – ebbe a világba enged betekintést Bodor István, akivel online, webkamerán keresztül találkozunk. A fiatal orvos mentősruhában ül az asztalnál. Néha berecseg a rádió, ő pedig fél füllel figyel, akkor is, ha tudja, nem őket hívják.
Sorozatunkban a mindennapok hőseit mutatjuk be. Munkahelyek testközelből – úgy, ahogy eddig nem láttuk.
István Tornaljáról származik. Pozsonyban tanult általános orvostudományt, majd aneszteziológusként és intenzív terápiás szakorvosjelöltként kezdett el dolgozni, emellett pedig mentőzött az ország különböző pontjain, de még Magyarországon is kipróbálta magát. Jelenleg a pozsonyi Bory kórház intenzív osztályán altatóorvos, egy éve pedig átlagban havi négy ügyeletet vállal a magyar légimentőknél. Régi álma vált ezzel valóra.
Repül az orvos
Valószínűleg sokan emlékeznek még a Medicopter 117 – Légimentők című német– osztrák televíziós sorozatra. Ha máshonnan nem is (a szerencsésebbeknek nem kell testközelből megtapasztalniuk, hogy mentőhelikopter lássa el őket vagy egy szerettüket), innen biztosan tudjuk, hogy milyen komplex feladatokkal jár ez a szakma.
– Amikor megláttam a pályázati kiírást, hogy orvosokat keresnek a légimentőkhöz, rögtön tudtam, hogy jelentkeznem kell. A légi mentés a mentőzés csúcsa, nagy presztízse van. Szerintem minden szakmabelinek az az álma, hogy itt dolgozhasson. Persze hatalmas kihívás is, hiszen speciális tudást és eszközöket igényel.
Miután csatlakozott a csapathoz, Istvánnak az orvosi tudás mellett az ún. Air Crew Resource Managementet, azaz légi-személyzeti erőforrás-menedzsmentet is el kellett sajátítania. Ez egy olyan módszer, amely a csapatmunka, a hatékony kommunikáció, a döntéshozatal, a helyzetfelismerés és a kockázatkezelés fejlesztésére összpontosít különösen kritikus helyzetekben.
Csak pontosan és szépen
A mentőhelikoptereknek nemcsak az az előnye, hogy gyorsabbak, mint egy rohamkocsi, hanem az is, hogy azok személyeztük plusz tudással rendelkezik, illetve speciális eszközökkel van ellátva.
Kész minikórházat visznek magukkal – életmentő, magas színvonalú helyszíni ellátást.
– Nálunk van vér, ultrahang, olyan speciális gyógyszerek, melyek a földi egységnél nem találhatóak meg. Tudunk olyan életmentő beavatkozásokat végezni, mint például a végtag-amputáció, császármetszés, vagy épp mellkasnyitás…
A légimentők szorosan együttműködnek a földi mentőegységekkel is.
– Szlovákiában például gyakoribb, hogy a földi mentők ellátják a beteget, és a helikopter csak a szállítást végzi. Magyarországon ez kevésbé jellemző, de ha egy beteg időkritikus állapotban van, a helikopter segíthet a gyors kórházba szállításban.
A fiatal orvos a légimentők miskolci központjából jelentkezik be a videóhívásba, de szükség esetén a hét légibázis bármelyikén helyettesít.
A csapat a gépen
István kisimultnak tűnik, annak ellenére, hogy már jó pár órája munkában van. Délelőtt beszélünk, aznap még nem volt helyszínen, de bármikor hívhatják, és akkor rögtön mennie kell.
– A csapat fél órával az ügyelet kezdete előtt érkezik. Hárman vagyunk: egy pilóta, egy paramedikus és én, a mentőorvos. Munka előtt egy lista alapján leellenőrizzük a táskákat, elektronikus berendezéseket, szükség esetén pótoljuk a hiányzó eszközöket, kivesszük a vért a fagyról, hogy kiolvadjon, majd hűtőtáskába tesszük. A pilóta ilyenkor a helikoptert nézi át. A koordinátor végighívja mind a hét légi bázist, mi pedig megadjuk helikopter és a szolgálatos csapat adatait is. Aztán a reggeli eligazításkor átvesszük a várható időjárást, esetleges légtérkorlátozásokat.
Az ügyelet hossza évszakonként változó. Télen rövidebbek a szolgálatok, reggel fél nyolctól délután négyig tartanak, nyáron pedig reggel héttől este hétig, ugyanis a helikopteres mentés napfelkeltétől napnyugtáig működik.
– Ha műszaki hiba van, vagy az időjárási viszonyok nem engedik a repülést, akkor személyautóval megyünk a helyszínre. Ennek felszerelése megegyezik a helikopterével. Ma egyébként nyugodt napunk van. Mi még nem repültünk, de a többi egység igen. Csak két gép van az országban, amelyek még nem indultak bevetésre, de ez változhat.
Az elosztás alapján István egyébként a helikopter utasának számít, hátul ül, a légi személyzetet a pilóta és a paramedikus alkotják.
– Felszállásnál és leszállásnál tudok segíteni. Ilyenkor mindig nagyon figyelni kell, hogy beférünk-e az adott leszállóhelyre, mert sokszor családi házak kertjében, az úton, az utcán szállunk le. Odafigyelünk a vezetékekre, oszlopokra, kukákra. Ha mezőn szállunk fel, akkor ügyelünk arra, hogy például a kukorica leveleit ne kapja fel és szívja be a hajtómű. Van, hogy ajtót kell nyitni, kihajolni, ahogy csak lehet, segíteni a pilóta munkáját.
Hívja a 112-t!
Míg Szlovákiában a különféle segélyhívó szerveket külön telefonszámon is elérhetjük (rendőrség: 158, mentők: 155, tűzoltók: 150), addig Magyarországon minden esetben a 112-t kell tárcsázni.
– A diszpécser ilyenkor begyűjti az alapinfókat: hol és mi történt, mennyi a sérült, mennyire súlyos a helyzet. Ez alapján vannak rangsorolva a helyzetek: P1-gyel jelölik a legnagyobb prioritású eseteket. A nagyobb közlekedési balesetekhez pedig automatikusan küldenek mentőhelikoptert is. Van, hogy a már helyszínen lévő földi egységek jelzik, hogy magasabb szintű segítségre van szükségük, ilyenkor jövünk a képbe mi.
Az pedig, hogy vonalban maradunk, és a diszpécser kérdéseket tesz fel, az nem azt jelenti, hogy a mentőegység még el sem indult.
– A mentő ilyenkor már úton van! A plusz információk viszont nagyon fontosak, mert ha tudjuk előre, mire számíthatunk, gyorsabban és hatékonyabban tudunk segíteni. Ha már tudjuk például, hogy milyen gyógyszerekre lehet szükség, elő tudjuk készíteni azokat, és azonnal beavatkozhatunk.
Az egészségügyi ellátás és a légi mentés sokat merített a repülésbiztonsági gyakorlatból, például pontosan meghatározott protokollok léteznek arra, hogy egy beteg mennyi folyadékot kapjon, hogyan kell kivizsgálni, hogyan kell ellátni egy súlyosan sérült vagy traumatizált beteget. Ugyanígy szabályozott az újraélesztés menete, az asztmás roham vagy egy súlyos allergiás reakció kezelése is.
– Ezek az eljárásrendek azért is rendkívül fontosak, mert a repülésbiztonságból már megtanultuk, hogy hatékonyabb, ha mindenki ugyanazt a rendszert követi, és nem rögtönöz, hanem egy előre kidolgozott protokoll szerint dolgozik.
Tűzön-vízen át
A légimentőket leggyakrabban közlekedési balesetek, tűzesetek, fizikai erőszak áldozataihoz, magasból lezuhant sérültekhez vagy eszméletlen betegekhez riasztják. Emellett előfordulnak belgyógyászati esetek, például szívroham és szívelégtelenség, illetve nőgyógyászati sürgősségi helyzetek is. Gyakran pedig gyerekeken kell segíteni.
– Terhes nő újraélesztéséhez például mindig riasztanak minket is. Ilyenkor, ha az anya újraélesztése nem sikerül, következik egy úgynevezett perimortem császármetszés, amikor ki kell venni a babát az anyaméhből, és külön ellátni mind az anyát, mind a gyermeket.
Azokra a helyszínekre is helikoptert küldenek, ahová egy rohamkocsi 15-20 percen belül nem érne oda, vagy nehezek a terepviszonyok, és csak madártávlatból megközelíthető a páciens.
– Más érvényes a hegyvidéki területekre, mert ott több a műszaki jellegű mentés, így csörlőtechnikát és kötéltechnikákat is alkalmaznak. Magyarország viszonylag sík ország, az északi része kicsit dombos, így itt nincs szükség erre.
Ezért inkább az ún. londoni mintát követik: a pilóták igyekeznek a lehető legközelebb letenni a helikoptert, és onnan gyalog vagy más módon közelítik meg a helyszínt. Előfordul, hogy megállítanak egy civil autót, és azzal jutnak el a helyszínre, de az is gyakori, hogy a rendőrség, a tűzoltóság vagy egy mentőautó viszi őket a beteghez, esetleg fordítva: a beteget szállítják a helikopterhez.
– Meglepő lehet, de igen, van olyan, hogy gyalog kell megközelíteni a helyszínt.
180 fokos szögben, 50 kilométerre
A rádióból hangok szűrödnek ki. Kiderül, hogy az országos szolgálatvezető utasításait hallom. Egy súlyosabb esethez küldenek mentőautót és helikoptert is. Egy pillanatig azt hiszem, Istvánnak mennie kell.
– Ez a budaörsi kollégáknak szól. A települések alapján pontosan tudjuk, melyik helikopter van a legközelebb. Ha nem egyértelmű, a koordinátor meghatározza a pontos helyzetet, vagy közvetlenül a miskolci gépet riasztja. Ilyenkor megkapjuk az irányt, például, hogy 180 fokos szögben induljatok el 50 kilométerre. Ez elegendő ahhoz, hogy a helikopter azonnal felszálljon, és közben megérkeznek a pontos GPS-koordináták.
Van, hogy már induláskor tudják, hogy pontosan milyen esettel van dolguk, de ez sokszor csak útközben derül ki. A helyszínre érkezve először felmérik a terepet.
– Megnézzük, hogy minden biztonságos-e, van-e üzemanyagfolyás, járó motor, forgalmi akadály, gázszivárgás, tűzveszély… Sokszor kell akadálymentesíteni. Ez azt is jelenti például, hogy beltérben bútorokat kell mozgatnunk. Ha a terep rendben van, akkor vizsgáljuk meg a sérülteket. Amennyiben a páciensek nagyobb területen vannak szétszórva, igyekszünk őket összegyűjteni.
Tömegbaleseteknél színekkel jelölik az ellátásra szorulókat. A fekete jelenti a halottakat, a piros az életveszélyes állapotot, a sárga a középsúlyos sérülteket, a zöld pedig a könnyed sérüléseket, járóképes betegeket.
– Nem az a súlyos beteg, aki ordít, hanem aki csendben van.
Élet-halál kérdése
A légimentők rengeteg durva esettel találkoznak, és sajnos az is gyakran megesik, hogy már nem tudnak segíteni.
– A halál az élet része, ezt el kell fogadni. Vannak helyzetek, amikor már nem az életmentés a cél, hanem a fájdalomcsillapítás és a méltóság megőrzése.
Egy gyereknél viszont mindenki jobban küzd. Az ilyen helyzetek extrán megterhelőek.
– Gyakori, hogy egy felnőtt újraélesztését 20-30 perc után befejezzük, míg egy gyerekért akár 40-60 percig is harcolunk, még akkor is, ha orvosilag már nem sok esély van.
Szinte beleszédülök a légimentős szavaiba, főleg amikor egy mellkason szúrt férfi esetét meséli.
– A helyszínen kellett felnyitnunk a mellkasát, eltávolítani a vért, összevarrni a szívén lévő sérülést, majd újraéleszteni. Nagyon komplex beavatkozás volt, de amikor a beteg szíve újra dobogni kezdett, az leírhatatlan érzés volt.
A beszélgetés végén tudatosítom igazán, hogy a légimentők minden egyes riasztáskor szó szerint életekért szállnak harcba, és bár nem mindig győzhetnek, minden mentésbe ugyanazzal az eltökéltséggel és alázattal vágnak bele. Jó érzéssel kapcsolom ki a számítógépet: nekik köszönhetően a legsúlyosabb, életveszélyes állapotban lévő sérülteknek is megvan az esélye a felépülésre.
A főzés folyamata
A cefrés hordóba szivattyú kerül, néhány pillanat alatt pedig már a benti üstben van a gyümölcs.
– Először kinyitjuk a külső, hátsó kaput, ott van a szívócső csatlakozója, azon keresztül szívjuk be a cefrét a rendszerbe. A falon látni három nagy, kék szelepet, ezeknek a különböző állásával lehet szabályozni, hogy hová kerüljön a cefre: vagy közvetlenül az üstbe, vagy előbb az előmelegítő tartályba. Ha kicsit felmelegítjük a cefrét, gyorsabban elindul a főzés, felgyorsul az egész folyamat.
A benti üstök közül az egyik 320 literes, a másik 230. Ezt többnyire nem töltik tele, mert már 70-80 liternyi cefrével is tudnak mit kezdeni – az a minimum, amivel még gazdaságosan lehet dolgozni.
– Ennél kisebb mennyiséggel már nem érdemes. A berendezés sem tudja hatékonyan kezelni.
A főzés során elő-, közép- és utópárlat keletkezik. A középpárlat az, amit meg szeretnének tartani – ez a jó pálinka. Az elő- és utópárlat viszont rontja a minőséget, és felelős lehet például a másnaposságért.
– Az előpárlatnál különösen fontos a figyelem, mert ebben vannak jelen azok a nagyon markáns, jól érzékelhető anyagok, amik nemkívánatosak.
Beleszagolok egy ilyen adagba: olyan szaga van, mint a körömlakklemosónak.
– Ha valaki ilyet érez egy párlatnál, azonnal tudhatja, hogy az nem jó. Ez az az összetevő, ami a legtöbb másnapos fejfájásért is felelős.
Az, hogy a folyamat közben megillatozhatom a főzetet, a kóstolócsapnak köszönhető. Ennek engedélyezése nagy könnyítésnek számít a pálinkafőzők számára.
– Sokáig törvény tiltotta, hogy kóstolócsapot használjunk – ez az az eszköz, amivel érzékszervi alapon, pontosan el lehet különíteni az elő- és utópárlatot a középpárlattól, vagyis a rosszat a jótól. Tavaly volt egy törvénymódosítás, amin sokan dolgoztunk, több főzde is összefogott, és végre elértük, hogy engedélyezzék ennek a használatát. Korábban csak a mennyiséget figyelhettük: tudtuk, hogy mondjuk 4-8 decit kell elvenni az elején, aztán jöhet a „rendes” párlat. De ez elég nagy mértékben találgatás volt. Most viszont pontosan, szinte milliliterre pontosan el lehet választani az elő- és középpárlatot. Már illatozással is meg lehet mondani, hogy mikor van kész az ital.
Kóstolni nem igazán szoktak, illat alapján jobban lehet érezni a minőséget.
Nagyon sok tényezőtől függ a minőség. Elsősorban a gyümölcs fajtájától, érettségétől, egészségétől. Egy zöldalma és egy jonatán között például óriási különbség van ízben és illatban is. A jó pálinka karakteres, tiszta, gyümölcsös. Kóstolni pedig szobahőmérsékleten, tulipán alakú pohárból illik. Nem hűtve, mert a hideg tompítja az aromáka
Díjnyertes répapálinka
A pálinkafőzdében sorakoznak az oklevelek és az érmek is. Több szakmai elismerést is kapott már a csicsói pálinka.
– Szakmai szempontból a magyarországi versenyek jelentik a minőséget a régióban. Persze Szlovákiában és Csehországban is vannak megmérettetések. Ezek köré egy erős pálinkás közösség szerveződött szakértőkkel, gyakorlott készítőkkel. Az ilyen események a tapasztalatcserére is kiváló alkalmat nyújtanak
Saját pálinkát egyébként nem árusítanak, mert jelenleg még nem számítanak kereskedelmi főzdének.
– Amit versenyre viszünk, azt is magánszemélyként nevezzük be.
Persze sokan keresik meg őket, hogy vennének pálinkát, ezért már évek óta tervezik a kereskedelmi főzés beindítását.
– Ez komoly engedélyeztetési folyamattal jár. Más technológiai berendezés és teljesen más szabályozás vonatkozik rá. Kis mennyiségekkel, néhány száz palackkal számolunk eleinte.
A csicsói manufaktúrából egész különleges pálinkák is kikerülnek, a díjnyertes nedűk közt van sárgarépából és bodzából készült is, de hoztak már datolyaszilvát is. Idén ribizlipálinka készült, de fügével és fekete berkenyével is meg szeretnének próbálkozni.
– Általában közösen dolgozunk a recepteken, legalábbis a cefrézés és gyümölcsfeldolgozás szakaszában. A főzésnél már nehezebb hibázni, ha megvan a tapasztalat. Persze előfordulhat hiba – mint minden mesterségben –, de ritkán történik komolyabb gond. Ahogy a délutáni napfény lassan besüt a lepárló ablakán, a barackillat még mindig ott lebeg a levegőben. Károly és Karolina rutinos mozdulatokkal teszik rendbe az üstöket, Letti kutya békésen hever a kanapén. Közben megérkezik az egyik ügyfél is, elégedetten viszi haza a kifőzött pálinkáját. Ahogy sokan mások is, mert a csicsói manufaktúrában a pálinkafőzés nemcsak mesterség, hanem családi történet, hagyomány és közösségépítés is egyben.
Kapcsolódó cikkünk
Esős, őszi nap. Vajkánál kanyarodunk le a Duna partjára. Kiköt a komp. Autók gurulnak le róla. A következő indulásig még van fél óránk, bekukkantunk a révházba. Benčík Dalibor és Juhos Péter fogad minket. Egyszerre négyen vannak szolgálatban: két kapitány, egy gépész és egy matróz. A kapitány irányítja a hajót, a gépész figyeli, hogy van-e elég nafta és olaj, vagy hogy működik-e a hűtés. A matróz pedig a felszálló utasokat és autókat koordinálja.
Sorozatunkban a mindennapok hőseit mutatjuk be. Hétköznapi munkahelyek testközelből – úgy, ahogy eddig nem láttuk.
Iszunk egy feketét a délutáni csúcs előtt. A kompon dolgozók huszonnégy órás szolgálatban vannak, nem árt egy kis koffein.
Juhos Péter kapitány szinte a kompon nőtt fel, ugyanis édesapja az 1990-es évektől dolgozik a szakmában.
– Mindig, miután hazaértem az iskolából, ledobtam a táskámat a sarokba, és jöttem a kompra apuhoz. Imádtam itt lenni, mindenre megtanított. Bár érettségi után nem gondoltam, hogy dolgozni is itt fogok, de nem bánom, hogy így alakult.
A kompozás szeretetét ő is igyekszik továbbadni, tíz hónapos kislányát, ha csak lehet, elhozza.
– Szeretném, ha volna valamilyen kötődése a vízhez, hajózáshoz. Horgászni, csónakázni is hordom magammal.
Huszonnégy óra
Az első kompjárat hajnali 5-kor indul Vajkáról Keszölcésre, az utolsó pedig 22:40-kor vehető igénybe. Hétköznap reggel és délután, amikor sűrűbb a forgalom, félóránként teszik meg az utat oda-vissza.
Hétvégén csak óránként jár a hajó. Az éjjeli műszakok csendesek. Átlagban heti egyszer-kétszer hoznak át a túloldalról mentőt, tűzoltót.
– Mindig előre ideszólnak, hogy jönnek, így mire ideérnek, mi már készenlétben vagyunk.
A komp csak akkor nem elérhető, ha ezt az időjárási viszonyok nem engedik (erős szél, túl nagy víznyomás, köd). Legutóbb a megemelkedett vízszint miatt nem járt a hajó.
A huszonnégy órás szolgálattal az itt dolgozóknak nincs bajuk, azt mondják, könnyen meg lehet szokni. Igaz, hogy egy teljes napig munkában vannak, de utána két napig otthon lehetnek.
– Minden harmadik nap szolgálunk, és már egy évre előre tudjuk a beosztásunkat. Ez persze változhat, attól függően, ha valaki esetleg megbetegszik vagy szabadságra megy.
Ünnep idején sem áll meg az élet a folyón, valakinek mindig szolgálatban kell lennie a kompon.
– Idén mi leszünk karácsonykor meg szilveszterkor is. De lehet, hogy megint hoznak nekünk pizzát, mint tavaly.
Mehet a menet
A fiúk beöltöznek, kabátot vesznek. Itt az ideje indulni. Átmászunk a korláton. A többiek rutinosan szedik a lábukat, de az én térdem egy kicsit megremeg, amikor átlépek a folyó felett a hajóra. Nyugtatnak, hogy nem látszik az izgatottságom, profin csináltam, akár segédkezni is beállhatnék melléjük. Azt mondják, egyre több nő van a szakmában.
Mindenki elfoglalja a helyét. Ma Dalibor vezet, a kapitányok elosztják egymás közt a feladatokat. Péter lent marad, az autók irányításában segédkezik. Mellőle figyelem az eseményeket.
– Tizennyolc autó fér fel a kompra, de ez függ attól is, hogy mekkora méretűek, vagy épp mennyien ülnek bennük. Vittünk már át traktort is, utánfutóstól, vagy méhészkocsit kaptárakkal együtt. Olyan volt, mint egy kis vonat.
A hajó megtelik.
– Most szinte csak ittenieket látok. Az ott például a tesóm autója. Hétvégén azonban rengeteg az új arc, a turista.
Az meglehetősen ritkán fordul elő, hogy üresen teszik meg az oda-vissza utat, de olyankor is menniük kell, hiszen nem tudhatják, hogy a másik oldalon várakozik-e valaki.
Révbe érve
Közben visszaérünk a vajkai partra. Újabb autók várnak a felszállásra. A komposok csak egy gyors cigaretta erejéig hagyják el a fedélzetet.
Felmászok Daliborhoz a kapitányi fülkébe. Megvárjuk, amíg minden utas megtalálja a helyét. Egy autó későn érkezik, úgy fest, már nem fér föl a kompra.
– Dehogynem – mondja Dalibor. – Áthozzuk őt is. Majd a többiek egy kicsit előrébb mennek. Olyan ez, mint a legózás.
Az autók sűrűn sorakoznak. A kéziféket nem árt behúzni indulás előtt, nehogy koccanás legyen a vége. A legénység beemeli a mozgó hidat tartó köteleket, felemelik a rámpát, és indulunk.
– Először mindig körbenézek, hogy nem jön-e valami a folyón. Főleg nyáron kell odafigyelni a kisebb hajókra, kajakokra, motorcsónakokra. Elvileg nekünk van előnyünk, de sokan ezt nem tudják, úgyhogy oda kell figyelni rájuk. Nagyobb vas vagyunk…
A komp rádiós összeköttetésben van a vízi közlekedést irányító toronnyal, illetve a többi járművel, így lehet elkerülni a baleseteket.
Dalibor megmutatja, melyik kar, melyik gomb mire való. A hajónaplóba jegyzi föl, hogy hány fok van, vagy épp milyen erős a szél. Jelenleg 13 km/h-s sebességgel haladunk Keszölcés felé.
– A Duna itt elég széles, 500 méter is van. Nyugodt tempóban ez hatperces utat jelent, de inkább három-négy perc alatt szoktunk átérni. Ha viszont mentőt vagy tűzoltót viszünk át, akkor egészen 18 km/h-s sebességig is felmegyünk, olyankor dolgozik az adrenalin, hiszen emberéletek múlhatnak néhány percen is.
Kompon állók
– Sokan csak kíváncsiságból szállnak kompra, hogy kipróbálják. S amikor kiderül, hogy ingyen van, akkor hozzák az egész csapatot. Vannak cseh, osztrák, magyarországi turisták, de a legutóbb egy francia házaspár is velünk utazott.
A turisták inkább a naplemente miatt jönnek, de Dalibor a Duna felett kelő napra esküszik.
– Mindig csinálok egy képet a feleségemnek, aztán elküldöm neki azzal, hogy jó reggelt!
Dalibor egyébként a csehországi Ústí nad Labemban tanulta ki a hajóskapitányi mesterséget. Ilyen szakiskolák ma már nincsenek. Aki hajón szeretne dolgozni, az a szlovák közlekedési hivatalban tehet szakvizsgát.
– A gyakorlatban ez úgy működik, hogy ha az ember idekerül dolgozni, eleinte csak segédmatróz lehet. Másfél év gyakorlat után aztán leteheti a matrózvizsgát. Két év után pedig mehet további képzésekre, például hajóskapitánynak.
Ezen a ponton kapcsolódik be a beszélgetésbe Péter. Azt mondja, a nyári időszakot jobban kedvelik, olyankor ugyanis nem kell túlságosan beöltözni, ráadásul sok az utas, több lehetőség van ismerkedni, beszélgetni.
– Bár az nagyon szép, amikor télen a vízre hullik a hó. Ha pedig fagy, akkor néha jeget is kell törnünk a hajó orráról.
Harc az elemekkel
Az előírások alapján 11 km/h-snál erősebb szélben veszélyes elindulni, de az időjárás sokszor kiszámíthatatlan.
– Volt már olyan, hogy amikor elindultunk, 8-9 km/h-s szél fújt, de mire a túlsó partra értünk, már kétszer olyan erős volt a szél.
Néhány hónapja hatalmas vihar okozott problémát.
– Pont én voltam szolgálatban – emlékszik vissza Péter. – Féltem. Az utolsó pillanatban indítottuk be a motort, így a víz nem tudta elsodorni a hajót.
Nemcsak a természeti erőkkel, hanem az emberi természettel is meggyűlik a bajuk néha.
– Volt, hogy egy részeg sofőr állt be a kompra vezető kocsisorba, de menet közben elaludt. A többiek dudáltak, végül kikerülték, ő pedig aludt egy nagyot. Ittas biciklisből több van. Olyankor jobban oda kell figyelni, hogy semmi baj ne legyen, az illető ne essen a vízbe, és ne molesztáljon másokat.
– A hajóról szerencsére még senki sem esett a Dunába. Viszont egyszer már szaladtak hozzánk azzal, hogy van-e mentőmellényünk, mert egy sárkányrepülős elszámolta magát, és a folyóban landolt, néhány méterre tőlünk. Kimentettük.
Sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés. Péter meséli, hogy volt, akinek már csak a holttestét húzták ki a vízből.
– Ez még az öreg komppal történt, épp apumék voltak szolgálatban.
*
Közben esik az eső. Kezd beázni a cipőm. A Duna pedig egyre csak duzzad. Hazaindultunk, akkor még nem is sejtve, hogy a kompra nemsokára hosszabb kényszerszünet vár. Árvíz idején veszélyes lett volna az üzemeltetés. A komposok pedig tiszteletben tartják a természet erejét: ők tudják, hogy a víz az úr.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 1-jei számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
