Az ügy háttere: Idrissa Gueye szenegáli futballista nem volt hajlandó csatlakozni francia munkahelye, a Paris Saint-Germain F. C. akciójához, melynek célja a homofóbia és transzfóbia elleni nemzetközi tiltakozás volt. Vallási meggyőződésére hivatkozott.
Most a futballistának a francia futball szövetség becsületbírósága előtt kell felelnie tettéért. Az elvárás vele szemben: kérjen bocsánatot a homokos és transz közösségtől.
Mi is itt a valódi üzenet? Ha az illető nem egy sztárfocista lenne, semmi etikai bizottságosdi nem lenne, hanem szimpla kirúgás lenne a reakció, melyről senki se értesülne.
Meg kell tanítani a renitens nyugati kisembert, viselkedjen “ahogy kell”. Tessék a 4 fal közt nem támogatni a homofóbia és transzfóbia elleni nemzetközi tiltakozást! Ott lehet, de ha kitudódik, akkor megnézheti magát mindenki.
Mi kelet-európaiak jól ismerjük ezt, legalábbis akik most legalább 40 évesek vagyunk. Abban nőttünk fel, hogy nyilvánosan hazudni kell, mert ha nem, akkor nagy bajunk lesz. Már kisgyerekként a 70-es évek közepén szembesültem azzal, hogy “ilyet nem szabad mondani, mert apádnak, anyádnak baja esik“, majd mikor visszakérdeztem “s nem igaz?“, megkaptam “még kisgyerek vagyok, ezt nem értheted, amikor nagyobb leszel, megérted: nem számít mi igaz, mert hiába igaz, akkor is bajod esik“.
S mindenki tette a dolgát: hogy amit nem “illik”, azt nem csináljuk. Ahogy nem fingunk a villamoson, úgy nem kritizáljuk a rendszer hivatalos eszméit se nyilvánosan. S aki ezt nem tartotta be, arra nem azt mondtuk “hű, de bátor”, hanem úgy néztünk rá, mint kellemetlenkedő alakra, aki nem képes az alapvető etikettet se követni.
Persze le a kalappal Schiffer előtt. Talán az egész – tágan vett – ballib holdudvar legértelmesebb személyisége. De azért vegyük észre: ő megteheti, semmilyen veszély nem fenyegeti ezért.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
