“Azt hitted viccelnek, mikor a kényszerzubbonyt húzták rád, mert átlagosan normálisnak tartottad magad.” – HND
Hatalmas vihart kavart fel a magyar kormány szándéka, amely a hazai úgynevezett “gender-tanulmányok” oktatását beszüntetné, a többségi társadalom számára haszontalan, nem tudományos, hanem ideológiai alapokon nyugvó ál-tudomány közpénzekből való támogatottságának indokolatlansága miatt. Rengeteg pro és kontra érvet olvashattunk a témában, de a leggyakrabban elhangzott vélemény, amely szerint a gender-tanulmányok témája elsősorban a nők társadalmi szerepével, egyenjogúságával foglalkozó tananyag lenne, gyakorlatilag téves, illetve félrevezető. Az sem indok az állami támogatásra, hogy csak kutassanak a magukat tudósoknak nevezők, aztán majd eldöntjük, mit kezdjünk az eredménnyel. Pontosan ezekre a “eredményekre”, illetve azok elmaradására hívtam fel a figyelmet 2017. májusában, részletesen taglalva a külföldi tapasztalatokat, a gender-mainstreaming történeti előzményeit, továbbá – sokszor – önkéntelenül is (tragi)komikusnak tűnő produkcióit. Nem hittem volna, hogy rövid időn belül ennyire aktuális lesz a tárgyilagos felvilágosítást szolgáló mondanivalóm.
A genderizmus története
Az első áldozat egy kisfiú volt, aki Bruce (később David) Reimer néven, 1965. augusztus 22-én, Winnipegben, Kanadában látta meg a napvilágot, egypetéjű ikertestvérével, Briannal egyidejűleg. Hat hónapos korában egy fitymaszűkület műtéti eltávolítása miatt David pénisze menthetetlenül elroncsolódott. Egy John Money nevű, magát szexológusnak és tudósnak tituláló egyed javaslatára a már 22 hónapos kisgyerek szülei beleegyeztek a fiú operatív szexuális „átszerelésébe” és 12 éves korától női hormonokkal való kezelésébe. David/Bruce-ból Brenda lett. A „tudós” Money az ikrek fejlődésén akarta bebizonyítani, hogy a születéskor nyilvánvalónak tűnő biológiai nem korántsem határozza meg az emberek szexológiai besorolását, hanem a társadalmi befolyás, a nevelés az, amely a nemeket „konstruálja”.
Az ügy nagy port kavart fel, dokumentációk, könyvek jelentek meg róla, az immáron „Brenda” névre hallgató, átoperált, majd később mégis Davidként élni akaró ember, aki újra férfi szeretett volna lenni, életéről. A sok megpróbáltatás után 2004. május 4-én, 38 évesen öngyilkos lett, nem sokkal ikertestvére, Brian, máig sem tisztázott körülmények közötti halála után. Az anyjuk szerint még mindkét fiú élhetne, ha nem vettek volna részt ebben az emberkísérletben.
A genderizálási téboly első lépései ugyan inkább egy frankensteini laboratórium hagymázas horror vízióját idézik, de mint később látni fogjuk, a társadalom radikális átalakításának egyik legfontosabbnak kikiáltott eszköze – a ’90-es évek közepe óta ENSZ és EU doktrína is egyben –, amely az ilyen egyedi eseteknél is nagyobb károkat képes okozni. Az évszám olvastán hirtelen felkaphatja a fejét a nyájas olvasó. Nem, ez kérem nem elütés! Jól látták, sőt a gender-témát először 1985-ben, a Nairobiban megtartott, az ENSZ által szervezett 3. Nők Világkonferenciáján említették, majd 10 évvel később Pekingben dolgozták ki részletesen ezt az agendát a 4. Világkonferencián. Mégpedig a meghosszabbításban, mikor már a kisebb országok képviselői, amelyekről feltételezhető, hogy tradicionálisan család- és gyerekpártiak, kénytelenek voltak elutazni, mert szegény nemzetek lévén nem engedhették meg maguknak delegációik maradását. Ravasz nem?
Miért csak kb. 2014 óta tud erről a nagyérdemű, illetve annak tájékozottabb része? Na és a tömeg? – kérdezhetné bármelyik ország polgára, így egy magyar is. Joggal. A válasz lehangolóan egyszerű: a „nemek egyenjogúsága” címkével ellátott, úgynevezett harmadik hullámos radikálfeminizmus és a társadalom legkisebb egységét, a családot megcélzó, ellentmondást, vagy kritikát nem tűrő, „tudományos” álruhába öltözött szemfényvesztés, amelynek deklarált indítéka a hagyományosan heteroszexuális családok tönkretétele, először egy működő infrastruktúrát követelt magának. Szabadjegyet akart a megkérdőjelezhetetlenségre, sőt, az ellenkező nézetekkel fellépők büntethetetlen megbélyegzésére, valamint leginkább az adófizetők által szponzorált kimozdíthatatlan államhivatalnoki állásokra. A genderizmus a népek, parlamentek, tehát az egyes országok polgárai háta mögött csempészte be magát, a közösség által gyakorlatilag láthatatlanul fészkelődött be a világ egyetemeinek szervezeteibe, az ott oktató egykori ’68-as, mára már megőszült generáció hathatós segítségével.
A címke természetesen és megtévesztően „igazságosnak” tűnik: a férfiak, nők és mindenféle kisebbség egyenjogúsága. Ki az, aki a mai világban ilyesmi ellen emelné fel a szavát? A valódi cél azonban, a társadalom eddig ismert formáinak, továbbá a természettudományok korántsem tudományos alapokon, hanem „érzéseken”, kijelentéseken, diktátumokon történő lerombolása. Egy maroknyi fasisztoid, ellenvéleményt nem tűrő, konkrét valódi életre, igazi munkára képtelen, döntő többségében női réteg, amely a klasszikus anyákat, asszonyokat lenézi, miközben privát neurózisainak, férfigyűlöletének és gyerekellenességének idegen szavakkal tarkított, normál emberek számára szinte követhetetlen, empirikusan bizonyíthatatlan – mert nem létező – téziseit önti a nyakunkba. A vallási szekták, vagy az egykori marxizmus-leninizmus egyetem tanai voltak ennyire tabuként bebetonozottak.
A módszerek
„Az 1920-as évekig nemi sokszínűség volt jellemző, majd a nácik bevezették a többségi kétneműséget, amit mind a mai napig tanítanak biológiában” – bumm! Porzó és bibe? Hím és nőstény? Férfi és nő? Ugyan kérem! A születési anyakönyvi kivonattól az útlevélig számontartott nemem, ami alapján léteztem egész életemben, azt nem a kromoszómáknak és testi megjelenésemnek köszönhetem, nem! A nőneműségemnek egy fura bajszú, osztrák származású, foglalkozására nézve sikertelen festő, diktátor és háborús bűnös az oka!
Nem, nem zavarodtam meg, hanem szó szerint idéztem egy német, magát homoszexuális férfinak valló – ami lehet, hogy közben változott – gendertudós szavait, aki ráadásul biológiát is tanult és tanít. A nevét nem szabad leírni, mert nálam jóval prominensebb tollforgatókat, akik az illetőt nyilvánosan kritizálni merészelték, beperelt, hatalmas összegű kártérítéseket bezsebelve az elviselt lelki trauma miatt. Ez egy alapdogma a gender-szektánál, ami röviden annyit jelent, aki a természettudományok, ebben az esetben biológia, kézzelfoghatóan és többszörösen bebizonyított igazságaiban hisz, az radikális jobboldali maszkulinista (férfipárti), elnyomó szemléletű rasszista, (fújnahát) hetero, valamint nő- és kisebbséggyűlölő népség. Ezzel szemben állnak a morálisan magasabb rendű, baloldalian emancipált Emberek (igen, nagy E-vel), akik tagadják a biológizmus, azaz a reakciósan elavult tudományoskodások nézeteit, mert ők a patriarchák által diktált szellemi mocsárba vulgo természettudomány szintjére nem ereszkednek le. Szerinte még a nők definitív gyerekszülésre, utódkihordásra és annak táplálására képes teste is csak biológisztikus tévhit, hiszen a nők/párok kb. 15 %-nak nincs gyereke. S mindez elég indok is számára, hogy megtagadja az alapvető anatómiai tényt!
„A férfi és női elsődleges nemi szervek sem láthatóak a hétköznapi életben, hiszen azokat legtöbbször ruha takarja el, tehát a férfi és női kategóriába való organisztikus (szervi) besorolás téves, és a társadalom kényszeríti ezt a skatulyát a (szerinte!) sokneműséggel bíró alanyokra.”
Huh! Mint említettem volt, az illető egy német biológus és genderológus, egyetemi professzori besorolásban és kiváltságokkal, egy, az immáron kb. 250-300 közül, akiknek 98 százaléka nő, és nem mellesleg szinte mindegyikük radikálfeminista leszbikus. Korábban utaltam arra, hogy a gender-szekta a választók, a parlamentek, tehát a nép háta mögött települt be a nyilvánosság számára érzékelhetetlen módon az egyetemi beltenyészetekbe.
A társadalom nagy többsége mind a mai napig nincs tisztában a gender-mainstreaming miértjével és tartalmával. Maximum a német és más nyelvek feminizáló, majd a queer identitásokat (amelyek érintettjei csak ezrelékben kifejezhetőek a milliós többség viszonyában) is jelezni akaró, lassan kötelező jellegű nyelvi és nyelvtani bukfencek által tapasztalják a változásokat. Ez azt jelenti, hogy újabban gyakorlatilag olvashatatlanná váltak bizonyos szövegek a hím-, nő- és semlegesnemű nyelvtani szabályok komplett átépítésével, a szóközbeni – / _ / * jelek alkalmazásával, egyes szavak felismerhetetlenségig eltorzított változataival. Én személy szerint mindig hálás voltam magyar anyanyelvemnek, annak utánozhatatlan gazdagságának, más nyelvekre szinte lefordíthatatlan, nagyszerűen plasztikus képszerűségének. Nekünk, magyaroknak mindig is a feje tetejére kell állítanunk belső nyelvi logikánkat, mikor egy idegen nyelvet tanulva tapasztaljuk a nyelvtani „nemek” kihatásait akár egy egész mondatra. Ezért örülök annak, hogy a magyar nyelv éppen egyedülállósága miatt a genderizálási pusztításra – még – alkalmatlan.
Azok a pancserek azonban, akik más, szintén gazdag és sokoldalú nyelvet a genderizmus lingvisztikai igájába kényszerítenének, abból a fatális tévedésből indulnak ki, hogy a „nyelvtani nem” egyenlő lenne a szexussal, tehát a biológiai nemmel. Ez definitív nem igaz, ahogy az egész gender-ideológia is egy empirikusan bebizonyíthatatlan luftballon. A genderizmus kéz a kézben járva a radikálfeminizmussal egy demagóg konstrukció a gyökértelen, családtalan, hagyományok- és emlékezet nélküli, magyarán történelemmentes, magának való, így könnyebben manipulálható és irányítható arctalan egyen-fogyasztó, ámde mélyebben már nem gondolkodó tömeg felülről, azaz a háttérből való létrehozásának eszközeként.
A gender-szekta hatalma
A tudás fellegvárai, az egyetemek, amelyek hivatása az arra érdemeseknek, tehát akik – elvben – egy alkalmassági szűrésen megfeleltek, a jövő vezetőinek, értelmiségének magas szintű kiképzése, valamint egy ideológiamentes és a társadalom fejlődéséhez, ill. fejlesztéséhez nélkülözhetetlen szabad kutatás biztosítása. A fanatizmusában, kirekesztőségében és dogmatizmusában páratlanul semmitmondó, de azt annál komplikáltabb és szinte követhetetlen szavakkal kommunikáló genderizmus, amelynek „professzorai” szinte kivétel nélkül a demokratikus alkotmányoknak ellentmondó, radikálfeminista alapon bevezetett „női kvóták” alapján kerülnek ebbe a pozícióba, ma már egy világszerte (adó)milliárdokkal támogatott üzlet. A haszonélvezői olyan kifejezetten csak fehér és heteroszexuális férfiakat gyűlölő, vagy szintén heteroszexuális, de a hagyományos női szerepet, családot preferáló nőket lenéző, gyerekeket kiskoruktól kezdve szexuális objektumként kezelő személyek, akik a tudomány templomát, az egyetemet, a saját be nem vallott pszichózisukat, neurózisaikat, a többségi társadalomban való életképtelenségüket kezelő „terápiás centrummá” degradálják. Olyan fanatikusok, akik a világ legfejlettebb országaiban még mindig a patriarchák uralmáról papolnak, miközben az ottani nők hatalmas gazdasági, társadalmi és politikai befolyással rendelkeznek.
Mit keres a genderkutatás – amely a legminimálisabb tudományos igényeket sem képes kielégíteni – az egyetemeken? Nem árt tudni, hogy Norvégia volt az első ország, amely az évi kb. 60 millió eurónak megfelelő állami támogatását a gender-fakultásoktól megvonta, azzal az érvvel, hogy ez nem tudomány és nincsen társadalmi haszna.
Milyen konkrét eredmények születtek eddig a gender-tanulmányokból általánosan a többi tudományra is kivetítve? Semmi, hiszen a klasszikus tudományokban használt vizsgálati, kísérleti, bizonyítási módszerek ismeretlenek, sőt kifejezetten tilosak a genderistáknál. Ilyesmiről vitatkozni sem hajlandóak, mert dogmáik vitathatatlannak tekintendőek. Főleg, ha a vitapartnert eleve a rasszista, LMTBQ-, nő-, rokkant- és színesgyűlölő patriarchátus képviselőjének tekintik, akinek még vita útján sem szabad nyilvánosságot adni. Avagy tekintsük tudományos véleménynek például azt, hogy:
„A nők jobban megértenék a matematikát, ha azt nem a patriarchátus találta volna ki…”, vagy netán „Az elnyomó ciszheteró patriarcha (vulgo technikus) szándékosan úgy állítja be a terem mikrofonjait női előadók részére, hogy így a nők beszédhangja kellemetlenül magas és rikácsoló legyen…”
Na ugye.
Milyen károkat okozott eddig a tudományoknak a gender-sarlatánság? Rengeteget, hiszen egy szintre emelték ezt az átnevelésre kitalált kuruzslást a valódinak tekinthető tudományokkal. A helyzet lassan odáig fajult, hogy egyes országokban csak akkor lehet természettudományos kutatásokra állami támogatást igényelni, ha a kérelembe belecsempésznek némi gender-szagú tézist is.
Miért lehet a genderfakultásokon jól fizető professzori állásokat a kötelező női kvóta alapján elnyerni, majd utána követelni pl. a professzornő helyett a kimondhatatlan „professx” megszólítást, mert az illető hirtelen nemtelennek érzi magát? Ugyanez a professx olyan szemináriumokat tart, ahol önsajnáló kollektív köldöknézésen, és a társadalom szexizmusa miatti kórusban való panaszkodáson kívül intervenciós napokat szerveznek a szupermarketekben található, szerintük maszkulin (férfipárti) áruk „láthatatlanná” tételére, magyarán a polc hátterébe való eldugására és a femininnek tekintett produktumok láthatóságát növelendő, azok előtérbe történő átrámolására. Ezért már érdemes évi 250 ezer euró jövedelemért professx-kodni nem?
Mi a tudományosság a gender-tanulmányokban? A példák, amelyeket eddig eredeti anyagokra, kinyilatkozásokra támaszkodva bemutattam, azok a jéghegy csúcsát illusztrálják és önmagukért beszélnek. Szexizmusról panaszkodni, miközben a szexet állandóan valamilyen formában előtérbe tolva, összehallucinált nemekről értekezni, követelve az összes, tehát a két (!) biológiai nem megszüntetését – ez lenne a tudományosság? (Hermafroditák nem jelentenek külön nemet. Ez egy genetikai ritkaság a férfi és a női nemi szervek egy emberen megjelenő anomáliájával.) Nem akarok itt kitérni a gyerekek indoktrinálására, amely az óvodától a középiskoláig nem csak a fejlődésben lévő személyiség deformálására, hanem a pederasztia ill. pedofília régóta szándékozott és eddig sikertelen, „hátsó ajtón” való bevezetésére céloz. Ez önmagában is hatalmas téma, amely szervesen kapcsolódik a gender-szekta társadalmi átnevelő tevékenységéhez.
A végére egy rövid anekdota: 2014-ben a világ egyik legszegényebb országába, az afrikai Beninbe keresett egy német állami segélyszervezet genderistákat kiküldetésre. Ebben a maláriától, AIDS-től, dengue-láztól és mélyszegénységtől szenvedő országban a legsürgősebb feladat nyilvánvalóan a német gender-tanácsadók megjelenése volt. A cél: adaptáltatni a maszkulinizmus elítélését, a genderkompetenciát (sic!) és a szexizmus elleni harcra tanítani a nagyérdeműt, megmagyarázva egyúttal a kb. 50-60 szexus (nem) jelentését. Nem gyógyszereket, betegségmegelőző eszközöket, nem kutakat, netán egészségügyi berendezéseket, mint vécét, vagy mosdókat, nem tanárokat, akik írni-olvasni tanítanának és nem is infrastrukturális javakat, anyagokat vittek Beninbe segítségként, hanem gender-tanácsadókat, akik feltehetőleg az ottani halászoknak, a mogyoró- és gyapotszedőknek referáltak a genderkompetens viselkedésről. A genderista újgyarmatosítók cinizmusban valóban verhetetlenek. Végül is sokkal felemelőbb érzés a gender-ideológiától megvilágosodva, semmint tudatlan ciszheteró maszkulinistaként például maláriában meghalni…
Forrás: blog.koelntourismus.de
Szerző: HeroesNeverDie
The post HND: A genderisták alkonya appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
