„Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21) evangéliumi mottóval rendezték meg a hagyományos Országos lelkipásztori-teológiai napokat november 17. és 19. között, ezúttal Esztergomban a Szent Adalbert Központban; az előadások, csoportbeszélgetések a hívek és papok együttműködéséről, ennek nehézségeiről és jó gyakorlatairól szóltak.
A rendezvény első napján lelkipásztori-teológiai napok esztergomi rendezvényének elején Fábry Kornél, az Országos Lelkipásztori Intézet (a találkozót szervező intézmény) igazgatója köszöntötte a megjelenteket – papokat, világiakat –, majd Török Csaba teológiatanár alapozta meg a központi témát Közösség, részvétel, küldetés – a szinodális folyamat Egyházunkban című előadásával, rámutatva a papok és a világiak együttműködésének szükségességére.
Végül e közös munka és a közös úton való haladás morális szempontjairól beszélt Papp Miklós görögkatolikus parókus.
*
Másnap kisebb csoportokban zajlottak fórumbeszélgetések arról, hogy mit várnak (s mit nem várnak) a papok a hívektől, s a hívek a papoktól?
Ezek után Varga László kaposvári püspök tartott előadást arról, miként látja a világiak és a papok együttműködését a főpásztor szemével.
A püspök előadása kezdetén imában kérte a Szentlelket, hogy gazdagon áradjon ki, s „dicsőítse meg az Atyát köztünk és bennünk”. Továbbá hálát adott a világi és a paptestvérekért, akik nyitottak az együttműködésre az Egyházban.
A kaposvári főpásztor leszögezte: törekedni kell az egységre, mert enélkül nincs esély az együttműködésre.
„Jelenleg társadalmunk, Egyházunk, valamint az egyházközségek, házasságok belső világa is megosztott, s ezt a megosztottságot tapasztaljuk a szívünkben is.
A püspök hozzátette: a gonosz szinte mindenre képes, szinte mindent tud, de egységet teremteni nem, hiszen ő a diabolos (a „szétdobáló”); hű önmagához.
Mi, hívők szellemi harcban élünk, küzdenünk kell az egységért. Nem adhatunk teret az ítélkezésnek, a haragunknak, a címkézésre való hajlamunknak, mert a Sátán ezt kihasználja, s nem lesz együttműködés. A Szentlélekkel kell szoros kapcsolatban lennünk, ő teremti meg a békét, az egységet, nélküle pedig kiszolgáltatottjai leszünk a test cselekedeteinek (vö. Gal 5,20–22).
Varga László rámutatott, hogy az egység mellett fontos a megtérés is; a hívek és a nem hívők is azt várják egy paptól, hogy Isten igazságát, az Úr országának örömét képviselje, nem pusztán projekteket.
„Az emberek a békességre és az igazságosságra szomjaznak, ezért meg kell térnünk újra és újra az aktivitás eretnekségéből.
Jézus egész lényét alávetette az Atya „szereteturalmának”, s nekünk is ezt kell tennünk. Nem pusztán jó munkatárssá, hanem tanítvánnyá kell válnunk – magyarázta a püspök. Ezért meg kell térnünk a „keresztény, katolikus nagyképűségünkből, a klerikalizmusunkból” (s ez a hívekre is vonatkozik), hogy láthatóvá váljon Isten szereteturalma.
A közös munka során meg kell vizsgálnunk azt is, hogy milyen az istenképünk.
Ha egy pap vagy egy vezető világi nem bízik meg Benne, magához ragadja az egyházközség irányítását, amely ezáltal „kontrollálhatóvá válik”, s nem lesz ott helye a Szentlélek meglepetéseinek.
Tisztáznunk kell, hogy
Utóbbi esetben kiderül, hogy papok és világiak nem riválisok vagyunk, hanem testvérek, egyetlen Atya gyermekei. Nem legyőzni, megalázni kell egymást, hanem szeretni – mondta a püspök.
Ha egyházképünk a jól ismert hierarchikus gúlára hasonlít, akkor szekértáborokra esünk szét, felcímkézzük a másikat, s a felelősséget majd minden alkalommal áthárítjuk másokra, a felettünk vagy az alattunk állókra.
A II. Vatikáni Zsinat az Egyházat Krisztus titokzatos testének mondja, Isten vándorló népének, kommuniónak. A közösség feje Krisztus, aki szolgálni jött, ekképpen az Egyház tagjai: Krisztust követő szolgálók.
A püspök utalt a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális folyamatra, amely félidejénél tart; e folyamat vatikáni kulcsembere, Grech bíboros nemrég Pannonhalmán azt mondta, a szinodalitás „orvosság a klerikalizmusra”, hiszen arról szól, hogy az Egyházban a legkisebbek hangja is számít, a pásztorok pedig ezeknek a hangoknak a felerősítői.
– mondta a kaposvári főpásztor.
Varga László a világiak méltóságáról szólva rámutatott, hogy keresztségénél fogva minden hívő részesedik a prófétai, a királyi s a papi méltóságban. A felszentelt papok esetében az a lényegi a különbség, hogy ők a hívők megszentelődését szolgálják (szolgálati papság). Az együttműködés alapja pap és világi között: a keresztség.
A pap részéről szélsőséges hozzáállás, ha úgy véli, a világiak csak akadályozzák a terveit, ő „úgyis jobban tudja”, ugyanígy az sem elfogadható, ha minden felelősséget a világiaknak ad át. Az együttműködést a bizalom, a személyesség, a hitelesség, a testvériesség, az egymásra utaltság erősíti. S a hitelesség vonzza az istenkereső embereket.
– hangsúlyozta Varga László.
Sok elkötelezet hívő keres feladatot az Egyházban, s oda mennek, ahol szükségük van rájuk – mondta korábbi tapasztalataira utalva a püspök, aki felidézte, hogy az idén zárult kaposvári egyházmegyei zsinat hívószavai a közösség, az egység és a vonzás voltak.
Szemléletváltozásra van szükség, az Egyház nem miseközpontú, hanem evangelizációközpontú. Az egység pedig fontos: „milyen jó volna, ha meghallgatnák egymást a reformerek és a tradicionalisták”.
S az Egyház szeretetközösség; a nem hívők pedig nem intézményt keresnek, hanem Istent. Ő vonzza őket általunk. Ahhoz, hogy ebben ne akadályozzuk, vissza kell térnünk az első szeretetünkhöz.
„Teréz anyát egyszer megkérdezte egy újságíró, mi az, aminek meg kellene változnia az Egyházban? A szent válaszolt: nekem és önnek.”
A lelkipásztori-teológiai napok péntek délutáni programja Gulyás Zsolt karcagi plébános előadásával folytatódott.
Gulyás Zsolt még szeminaristaként ismerte meg Thomas Gordon pszichológus kommunikációs tréningjét, s maga is Gordon-instruktor lett. Tanfolyam keretében oktatja az emberi kapcsolatok minőségét javító módszert.
A karcagi plébános kiemelte, hogy a papok és világiak együttműködésében is fontos a minőségi emberi kapcsolat, hogy örömmel munkálkodhassanak közösen az evangélium szolgálatára. Az örömhírt úgy kell átadnunk, hogy közben a közösségünk is növekedjen, fejlődjön; a hívek pedig várják, hogy megszólítsuk őket és ismerjük őket – mondta.
A plébános F. Várkonyi Zsuzsa Tanulom magam című könyve alapján kifejtette: a kapcsolataink nehézségein tovább tudunk lépni, van segítség, lehetséges a minőségi változás. Igaz, másokat nem tudunk megváltoztatni, magunkat azonban igen, csak el kell dönteni, akarunk-e változni.
A személyi érettség és az együttműködés színvonala egyenes arányban áll egymással – szögezte le az előadó.
Gulyás Zsolt a továbbiakban többek közt szituációs gyakorlatokkal, valamint mesevideó segítségével szemléltette a kommunikáció pszichológiai alapjait, szabályszerűségeit rendszerbe foglaló Eric Berne tranzakció analízisét (TA), amely a minden egészséges emberben meglévő, úgynevezett én-állapotok funkcióit és egymásra hatását tárja fel a személyiség egészében.
A bennünk lévő kritikus és gondoskodó szülői én, a „felnőtt.én”, valamint a lázadó, alkalmazkodó és szabad „gyermek-én” tudatosítása, működésének megértése sokat segíthet kapcsolataink minőségének pozitív változásában. Gulyás Zsolt ajánlotta a kommunikációs tréningeken való részvételt papoknak, világiaknak egyaránt.
Az Országos lelkipásztori-teológiai napok második napja szentmisével, s később szentségimádással zárult az esztergomi bazilikában.
*
A találkozó utolsó napján, november 19-én a világiak és a papok együttműködésének jó gyakorlatait részletezték, valamint előre kidolgozott, tematikus anyagokat mutattak be a közösen végzendő szolgálat, képzések támogatására. A jó gyakorlatokról hamarosan ismertető anyagok kerülnek fel az Országos Lelkipásztori Intézet honlapjára.
Szerző: Körössy László
Fotó: Tóth János
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
