Cs. Varga István Hagyatékból – örökség című, Bencés tanáraim, példaképeim, diáktársaim alcímű könyve a Magyar Napló kiadásában jelent meg. A szerző a hazai iskoláztatás egyik útmutató intézményének, a bencés gimnáziumnak, és tanárai példás tevékenységének állít méltó emléket. A 326 oldalas kötet minden fejezete tanúságtétel: emlékezés és vallomás; az elődök által képviselt értékek tisztelete és megbecsülése.
lira
Bíró László, emeritus tábori püspök, előszavában nagyszerűen intonálja saját győri, bencés diákélményeivel előlegezi az emlékezést átható szeretet és hála alapérzését. A könyvben ’az emlékezés mint hálaadás’ érvényesül. A szerző legmélyebb célkitűzése hasonló Szabó Lőrinc Tücsökzene című, verses életraji regényének számvetéséhez: „hogy értsem magam, s hogy megértsetek: örök véget és örök kezdetet.”
Az „Ora et labora – Imádkozzál és dolgozzál” jelmondat a bencés életvitel, szellemiség és lelkiség lényege – írja a szerző. Ennek a kötelességtudatnak az eredménye, érdeme az az évezredes kultúrkincs, amely krónikákban, kódexekben maradt ránk, s az antik kultúra, az irodalom, a művészetek, a tudományok értékeinek megőrzését szolgálta és szolgálja. A bencés kolostorokban az Isten- és emberszeretet megvalósításában a vallásos életvezetés, a fizikai és szellemi munka gyakorlásának egysége volt a követendő cél, az eszmény. Ennek megfelelően az imádság és a munka határozta meg a napirendet. Tudták: „A tétlenség a lélek ellensége!” Minő bölcs, megszívlelendő gondolat!
A szerző kiváló ténymegállapításai közül számomra az egyik legfontosabb üzenet: „A középkori művészet, építészet, zene, festészet, szobrászat is bizonyítja, hogy a középkorban a maihoz képest fejlettebb volt a spirituális érzék általi tapasztalat, amely éppúgy része a valóságnak, mint az egzakt világ.” Miért olyan fontos ez? Mert az üzenet tartalmazza a tudományok közti koncentrációt, a kapcsolatot az igaz, szép, jó, isteni megjelenítése között, ami a középkorban minden alkotás sajátja volt. Hogyan tanítottak ezzel? Magas fokon, a teljességgel! Kik voltak a bencések? A tanítás mesterei!
„Bencés hagyaték a „Mária-kultusz.” Felemelő Cs. Varga István megállapítása: „a bencések nemzeti kultúránkat teljesebbé tették, megszentelték.” Ők a szerzői, másolói a „Boldogasszony Anyánk”, az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga” népénekeknek, melyek néphimnuszaink voltak századokon keresztül. Minden sorskérdésben Mária segítségét kérték elődeink István királyt követően is… Ez a Mária-kultusz az alapja a magyar és lengyel testvérnép ragyogó vallási és kulturális rokonságának is. De jó lenne, ha az ország vezetői kicsit jobban ismernék gyönyörű, békét teremtő történelmünket is!
Kik azok a híres bencés mesterek, akiket mindnyájunknak ismernünk kell? A szerző bemutatja, példát állít Guzmics Izidor tevékenységével, aki részt vett a Magyar Tudományos Akadémia megszervezésében. Rónai Jácint, Rómer Flóris, Czuczor Gergely, Jedlik Ányos a magyar tudomány művelői, képviselői a bencés rend egykori győri diákjai és tanárai, akiknek a nevét nemcsak a győri, hanem országszerte működő jeles iskolák választották névadójuknak követendő példaképül.
Az oktatás létfontosságú nemzeti feladat a kultúra közvetítésében. A bencések egy évezreden át „ablakot nyitottak a világra, ajtót, kaput is a magyarság számára”. Mit jelent ez? Szóljon a szerző: „A bencés rend szellemisége keresztény, római katolikus, vagyis egyetemes, magyar és európai. A bencések mindig a teljesség jegyében munkálkodtak az emberért, a hit és a kultúra összhangjáért, az egyházért, a hazáért és a tudományért. Tudták: a hitnek szüksége van a kultúrára, a kultúrának pedig a hitre.”
Ezen hitvallás jegyében állítja elénk elsőként Cs. Varga István Czuczor Gergely bencés szerzetes, költő, nyelvész életművének fő jellemzőit, aki – mint írja – napjainkra méltatlanul még az irodalomtörténeti szintézisekből is kimaradt, holott „a magyar valóság elidegeníthetetlen része. A népies költészetben Petőfi elődje, a latinos verselésben Berzsenyi örököse, a hősi költészetben Vörösmarty társa… Építője volt annak a Magyar Templomnak, amelyet ezer éven át sokszor leromboltak, felgyújtottak, megrongáltak, meggyaláztak, mégis mindig, ma is újraépül.” Czuczor Gergely hite és magyarsága méltó példakép.
Cs. Varga István, az egykori bencés diák, az irodalomtörténet professzora, úgy tekint bencés tanáraira, mint sziklatömbökre, s példát állít tiszteletükre mindnyájunknak.
Dr. Nádasi Alfonz, az etikumra emelt minőségeszmény képviselője, aki lélekben és igazságban élt és tanított. Kereste és átadta az igazság szeretetét, életének két tartó pillére: a hit és a magyarság szeretete és szolgálata volt. Kitűnő emberismerő volt, megvetette a jellemtelenséget, a méltatlanságot. Hagyatéka, örökségünk: a Jézus-eszmény: Én vagyok az Út, Igazság és Élet. „Tudta, hogy Isten- és emberszeretetre vagyunk kötelezve, de azt is, hogy igazság nélkül szeretetünk hamis. Szigorú volt, de sosem az embert, hanem a méltatlanságot, tisztességtelenséget ítélte el.”
Dr. Bánhegyi Jób, a bencés tanáreszmény, Sövényházán (ma Győrsövényház) született, s ott kezdte tanulmányait az apja vezette osztatlan elemi iskolában, majd a győri bencés gimnáziumban folytatta 5 éven át, s Pannonhalmán fejezte be azt érettségi vizsgával. „A Regula szellemében, servus fidelis szellemiségű bencésként munkálkodott: A magasabb lehetőségekből kiszorítva, Bethlen Gábor intelme szerint cselekedett: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Diákjait a maga magas mércéje szerint lelkes hivatástudattal tanította. Mindig a jót kereste bennük.”
Az Aranymiatyánk fejezet Jáki Sándor Teodóz atyáról szól, aki talentumával együtt sugárzó személyiség volt. Az emberi gondolkodás természetéről azt vallotta: „Kreativitásunk összefügg gazdag kultúránkkal, nyelvünkkel és főképpen hitünkkel.” Személyiségének titka: a tiszta lélek, aki a kapott talentumot mások javára fordította. „Valahányszor hazajött a határainkon túlélő – ránk még mindig fölnéző testvérei közül – mindig megerősödött hitében és magyarságtudatában, valamint az irántuk való csodálatában.”
A kötetben kapott helyet Jáki Szaniszló Templeton-díjas teológus, filozófus, tudós Galilei-kutató, Bánhegyi Miksa, a pannonhalmi Nagykönyvtár igazgatója, Kemény Dózsa győri internátus-igazgató, bencés tanár, Korzenszky Richárd könyves tihanyi bencés perjel. Jeles diáktársak, Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő és író, Görömbei András, iskolateremtő irodalomtudós, Kossuth-díjas akadémikus professzor, Barsi Balázs Széchenyi-díjas ferences szerzetes, Jáky György építő- és képzőművész, Kovács József László irodalomtörténész és muzeológus emlékképei sorjáznak. Végül Keller Péterről szóló írás zárja az arcképek sorát. A tizennégy-unokás Gárdonyi-dédunoka minőségfejlesztő mérnök, családkutatóból vált Gárdonyi-kutatójává, dédapja életművének irodalomtörténészévé, kultuszának mecénásává.
Cs. Varga István hálaadó és emlékállító könyve páratlan példa jelenkorunkban. József Attila üzenete jut eszembe: „jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!”, mert a kötet lélekemelő, nagyon szép nyelvezettel az igaz, a jó, a szép és az isteni gyönyörű egységét példázza. Hagyaték és örökség a kötetben szereplő jeles tanárok, diáktársak életútja, munkássága, embersége és magyarsága. Példát mutatnak a hit és kultúra szerepéről az életvezetésben. Köszönet érte a szerzőnek! S mi a mi feladatunk? Példát adni Isten- és emberszeretetünkről, s megerősíteni azt C. G. Jung üzenetével: „Mi indít valakit arra, hogy a maga útját járja? Ez a rendeltetés! A valódi személyiségnek mindig megvan a rendeltetése, amelytől nincs menekvés. Ez a küldetés Isten törvényeként hat. Akinek rendeltetése van, hallja a belvilág hangját, Ő elhivatott” (Magyar Napló, Budapest, 2022. 2023.)
Kováts-Németh Mária
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
