Kicsit hosszú lesz, de érdemes elolvasni:
„Brüsszel durvul: ez a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy ne állítsuk meg
Az Európai Tanács elnöke szerint veszélyes Angela Merkel befogadó politikája. Másfél évig zárva tartaná az unióba érkezőket.
Az Európai Unió csúcs döntéshozó szervének, az Európai Tanácsnak az elnöke, a lengyel Donald Tusk durva médiatámadást indított Európa csúcs politikusa, Angela Merkel menekültpolitikája ellen szerda este. Hat európai lapban, köztük a Guardianben, a Le Figaróban és a Süddeutsche Zeitungban jelent meg vele interjú nagyjából egyidőben, amelyekben azt nyilatkozta:
senki, még Németország sem áll készen ma arra, hogy ennyi embert befogadjon
és veszélyesnek nevezte a német kancellár javaslatát, amely a menedékkérők EU-n belüli szétosztásával enyhítené az uniós tagállamokra egyenként nehezedő bevándorlási nyomást.
másfél évig befogadó központokban kellene tartani Európa-szerte, amíg többek között megállapítják, jelentenek-e biztonsági kockázatot.
Jogos-e az őrizetbe vétel?
Úgy tűnik, mostanra egyetlen kulcskérdésben összpontosul a menekültügy egész európai kezelése: bezárhatják-e a hatóságok a bevándorlókat arra az időre, amíg biztonsági ellenőrzést hajtanak végre rajtuk, és eldöntik, hogy jogosultak-e nemzetközi védelemre?
Tusk elmagyarázta, hogy ha át akarják vizsgálni a migránsokat és menekülteket, ahhoz több idő kell, mint egy egyperces ujjlenyomatvétel. Befogadóközpontokban kellene tartani a menekülteket addig, amíg ez meg nem történik, legfeljebb 18 hónapig, érvelt.
Az Európai Tanács elnökének szavaival visszatértünk az egész „menekültválság” kiindulópontjához.
Orbán Viktor ugyanis idén májusban hasonló érveléssel kelt ki az Európai Bizottság éppen csak bejelentett menekült-áthelyezési terve ellen. Elsősorban azzal volt elégedetlen, hogy a nemzetközi szabályok szerint nem lehet mérlegelés nélkül őrizetbe venni olyan bevándorlókat, akik menedékjogi védelmet kérnek, és ennek a szabálynak a betartását a Bizottság akkor ki is kényszerítette Magyarországon.
„2012-ben az Európai Unió egy kötelezettségszegési eljárással fenyegetett meg bennünket, és rákényszerített, hogy változtassuk meg ezt az eljárást, és azt mondták, hogy aki átlépi a határt törvényellenesen, de azt mondja magáról, hogy ő politikai menekült, azt nem szabad őrizetbe venni – mondta májusban a miniszterelnök az EUrologus kérdésére. – És ekkor elszabadult a pokol. És akkor Magyarországot ellepték, tízezrével lepték el azok az emberek, akik átlépik a határt törvénytelenül.”
Az érvényes EU-s szabályozás kimondja, hogy ha valaki menedékjogi védelmet kér, csak kivételes esetben vehető őrizetbe, és az ENSZ Menekültügyi „Genfi” Egyezménye is úgy rendelkezik, hogy nem szabad korlátozni „a menekültek mozgási szabadságát a szükséges mértéket meghaladóan” és korlátozásokat csak addig lehet alkalmazni, amíg „jogi helyzetük az illető országban rendezést nem nyert”.
Donald Tusk, úgy látszik, a szabályok szigorításáért szállt síkra.
Ma egyszerűen túl könnyű bejutni Európába
– mondta. Szerinte a külső határok komolyabb ellenőrzésével és a frontországokban bevezetett új eljárásokkal kevesebben indulnak majd útnak Európába. Ez az elrettentés politikája, amit szintén hallottunk már a magyar miniszterelnöktől – jó fél évvel ezelőtt.
A terror hat a menekültkérdésre
A november 13-i párizsi terrortámadás felerősítette azoknak a hangját, akik sokkal keményebb ellenőrzéseket vezetnének be az EU külső határán. Az ő szószólójukként is nyilatkozott Donald Tusk szerdán. Szerinte csak akkor bíznának újra az emberek abban, hogy a kormányok kezelni tudják a menekültválságot, ha sor kerülne a szigorításra.
Tusk szerint most nem politikusok, intellektuális elit, vagy elemzők között folyik a vita, hanem az emberek között.
Érezni ezt a félelmet, ezeket az érzéseket az utcán járva. Most Európa befogadóképességéről van szó
– mondta.
„Minden tagország kész lesz több szolidaritást vállalni, ha azt érzik, hogy Európa, mint egész, kész hatékonyabban megvédeni a külső határait” – mondta, hozzátéve, hogy ez azt jelenti, hogy csökkenteni tudják a menekültek számát, mert ez most a legnagyobb félelem Európában.
Merkelre utalva arról beszélt, hogy egyes európai vezetők azt mondták, ez a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy megállítsák.
Szerintem azt kellene mondanunk, hogy ez a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy ne állítsuk meg
– mondta. Szerinte általánosan így kellene a problémához hozzáállni, ezért a vezetők feladata most az, hogy megváltoztassák ezt a felfogást, amit a legveszélyesebbnek nevezett.
Tusk arra is utalt, hogy csak legenda, hogy a menekültek többség szíriai, akik a háborút hagyták maguk mögött, és azt mondta, hogy több mint kétharmaduk nem szokványos migráns (más néven megélhetési bevándorló), akiket vissza kellene küldeni.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint viszont a Törökországból a görög szigeteken át az EU-ba érkezők 64 százaléka szíriai volt 2015-ben, 388 ezren a 608 ezerből. Tusk ezzel szemben azt állította, hogy 28-30 százalékuk szíriai.
Már nem Kelet-Európa és Nyugat-Európa között van a törésvonal
Tusk keményen szembement Angela Merkellel akkor is, amikor arról beszélt, hogy az európai kormányfők között nem voltak többségben azok, akik a kötelező kvótarendszert támogatták volna.
Merkel arról beszélt a Bundestagban, hogy a Schengen-övezet túlélése azon múlik, hogy a kormányok meg tudnak-e egyezni egy állandó jellegű menekült-elosztási rendszerben. Szeptemberben a Miniszterek Tanácsában a kelet-európai ellenállás ellenére megszavazták, hogy két rendkívüli művelet során 160 ezer menekültet osszanak szét kötelező kvóták alapján. Vasárnap pedig arról született megállapodás Berlin és az Európai Bizottság nyomására, hogy közvetlenül Törökországból és a Közel-Keletről helyezzenek át menekülteket az EU-ba, önkéntes tagállami vállalások szerint.
Tusk szerint egy állandósított menekült-elosztáshoz nincs meg a többség az EU-ban, és nemcsak a közép-kelet-európai országok miatt, hanem „sok más ország” miatt sem. „Több ország szkeptikus az állandó és kötelező mechanizmussal szemben, és meg tudom érteni, miért” – mondta.
Tusk megjegyzései tovább mélyíthetik a megosztottságot az EU-ban azzal kapcsolatban, hogyan kezeljék a menekültválságot. Az uniós Miniszterek Tanácsában rendszeresen alakulnak alkalmi koalíciók egy-egy téma mentén. Tusk most szembehelyezkedik a „betelepítés barátai” nevű formációval, amelyet Németország vezet, és tagja Svédország, Finnország, Ausztria, a Benelux államok és Görögország. Az ő tervük az, hogy Törökországgal együttműködve fékeznék meg a bevándorlási hullámot, a vasárnapi megállapodás értelmében, miszerint Ankara pénzt és politikai engedményeket kap azért cserébe, hogy elvállalja az unió határőrének a szerepét.
Donald Tusknak az ellen valószínűleg nincs kifogása, hogy török segítséggel is erősítsék az EU határvédelmét. Sőt, a vasárnapi csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón ő látszott a leglelkesebb résztvevőnek, amikor bejelentette, hogy felerősítik a török–EU-s együttműködést. A közös szereplésük végén pedig pacsival köszönt el a török miniszterelnöktől, mint egy régi jó haver. Azonban a török alku második felével szemben, amely a hírek szerint 400 ezer menekült betelepítését szorgalmazza az Európai Unióba Törökországból, a fenti kijelentések fényében bizonyára vannak fenntartásai.
A német kancellárt viszont kényes helyzetbe hozhatja Tusk sajtóoffenzívája, nemcsak Brüsszelben, hanem Németországban is, ahol Merkelnek hónapok óta a koalíciós partnereinek egyre növekvő kritikájával szemben kell állnia a sarat.”(Index)
És akkor idézzünk egy klasszikust:
NA UGYE…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
