„Padlóra küldi a harmadik gyerek a családokat
Igencsak szűk lehet az új otthonteremtési támogatást igénybe vevő családok köre, a harmadik gyermek ugyanis Magyarországon jókora jövedelmi hátrányt okoz. A szülők zöme vélhetőleg tovább lát az orránál és korántsem csak az ingyenpénzzel számol. Ha mégis, annak beláthatatlan következményei lesznek.
Negyvenmillióért sem vállalnám be a harmadikat – mondja a második gyermekét váró Anita arra, hogy ha 10 éven belül tovább bővülne a család, 10 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást, és ugyanennyi kedvezményes kamatozású hitelt kaphatnának otthonteremtési céllal.
– A harmadik gyerek az életünk teljes újratervezését igényelné. Nem tudnék visszamenni dolgozni vagy nem főállásban. Márpedig Magyarországon jelenleg csak keveseknek van olyan jól fizető állása, hogy megengedhesse magának az egykeresős családmodellt. A férjemnek sincs, és belátható időn belül nem is lesz. Így pedig felelőtlenség lenne – magyarázza a kismama.
Bár a tavaly decemberben beharangozott családi otthonteremtési kedvezmény (csok) első pillantásra jelentős összeget kínál, de ha annak a szaldóját nézzük, ez már csak a háromgyerekeseknél vagy az eleve három gyermeket tervezőknél pozitív. Egyre több szakértő hívja fel a figyelmet a támogatás hátrányaira. (Az ingatlanpiaci folyamatokkal kapcsolatban lásd keretes írásunkat – a szerk.)
– A csok a társadalmi realitások figyelmen kívül hagyásával, íróasztal mellett született, meglehetősen életidegen elképzelés – mondta a Népszabadságnak Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője.
A Fidesz frankhitele?
Aki anélkül vállal újabb gyermeket, hogy átgondolná, ez mivel jár, évtizedekre tereli korlátok közé az életét. Pedig, egy gyermek – még ha harmadik is – felnevelése a tízmillió forint többszörösébe kerül – hangzik el egyre több szakmai beszélgetésen. – Nagyon kockázatos dolog a házasság elején meglévő gyerekvágyakra szerződést kötni, ráadásul úgy, hogy nem nézzük meg az „apró betűt”. Hiszen egy válás után katasztrofális helyzetbe jut mindkét fél, vagy a nem teljesült gyermekvágyak esetén, amikor súlyos büntetőkamatokkal kell visszafizetni a pénzt, amire nem biztos, hogy futja a használt lakás árából. Ez kísértetiesen hasonlít a frankhiteles eladósodáshoz – mondta a Magyar Narancsnak Szikra Dorottya társadalomtudós.
Hiába az élénk érdeklődés, a támogatást valóban igénylők köre igen szűk lesz, mert a családok realisták – véli a szakember. Nemcsak a jó lakhatási feltételeket kell biztosítani ugyanis, de a későbbiekben a lakás fenntartását, a hitel törlesztését, valamint a gyermek eltartását, iskoláztatását. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi jövedelemfelvételének adatai beszédesek az ügyben. A háztartások mintegy egyharmadában, 1,3 millió háztartásban neveltek gyermeket 2014-ben, s az egy főre jutó éves nettó jövedelem alapján vizsgálva a gyermekes családok csak az országos átlag alig több mint háromnegyedét érték el.
– Egy-egy pluszgyermek vállalása jelentősen rontja a családok jövedelmi státuszát – hívja fel a figyelmet Adler Judit. Ha két felnőtt és egy gyermek él együtt, a fajlagos jövedelem szűk 10 százalékponttal marad el az országos átlagtól, két felnőtt és két gyermek esetében ez a hátrány duplájára nő, két felnőtt és három vagy több gyermek esetében 40 százalékos lemaradást jelent.
Tehát a szakember szerint nem életszerű azt remélni, hogy a három- és többgyermekesek nagy számban és arányban fel tudják vállalni az új lakás építésének terheit vagy hogy az egy- és kétgyerekesek a csok kínálta lehetőségek miatt számottevő mértékben vállalkozzanak újabb jövevényre. – A még gyermektelen fiatal házaspárokat nagy társadalmi felelőtlenség beleugrasztani rögtön három gyermek vállalásába, hiszen nincs tapasztalatuk a reális döntéshez. Pedig ha „nem teljesítenek”, az súlyos következményekkel jár. Életüket később ellehetetlenítheti, ha rendkívül rövid határidővel kellene visszafizetni a támogatás összegét – mondta Adler Judit. Úgy véli: a demográfiai helyzet javulásához az életszínvonal általános növekedése, a családok lét-, vagyon- és jogbiztonságának növekedése és a kiszámíthatóság szükséges.
Változó szabályok
Használt lakáshoz a közfoglalkoztatottak is igénybe vehetik a támogatást. A minimális alapterület megmarad: egy gyereknél 40, kettőnél 50, háromnál 60, négynél pedig 70 négyzetméter a minimum. Használt lakásokra a támogatás egy gyermeknél 600 ezer, kettőnél 1 millió 430 ezer, háromnál 2,2, négynél pedig 2,75 millió forint. – Sem a lakás alapterületétől, sem a regionális elhelyezkedésétől nem függ majd, ki mennyi otthonteremtési kedvezményre jogosult, csak a gyerekszám számít – jelentette be Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár.” (NOL.hu)
A földkerekség leggazdagabb régióiban egyszerűen megszűnt a fajfenntartás ösztöne. Pedig ez az egyik alapösztön.
A fehér rassz ma nem hajlandó szaporodni, még olyan mértékben sem, hogy fenntartsa önmagát.
Európa leggazdagabb vidékein (pl. Németországban!) „negatív szaporodás” van. Például Alsó-Szászországban a termékenységi mutató 0,5 körül van, vagyis ott konkrétan már nem születik gyerek.
Ehhez képest az ENSZ legfrissebb előrejelzése szerint a következő 50 évben a föld lélekszáma ismét meg fog duplázódni. (Amikor megszülettem, 1963-ban, nagyjából 3,5 milliárd ember élt a földön, ma 7,5 milliárd, vagyis az elmúlt ötven évben egyszer már megduplázódott!)
Egy másik beszélgetés témája lehetne, hogy a föld el tud-e tartani egyáltalán 15 milliárd embert, különösen azt az életformát feltételezve, amit a mai, fejlett nyugati és a fejlődő keleti társadalmak folytatnak, de most elég, ha rögzítjük: miközben a föld népessége ismét meg fog duplázódni, aközben a fehér rassz lélekszáma folyamatosan csökken.
Nagy kérdés, egyáltalán megállítható-e ez a folyamat. Vagyis az, hogy a fehér ember egyszerűen ki fog halni.
E fenyegető és sajnos ma már egyáltalán nem futurisztikus veszélyre persze különböző válaszok adhatók.
Van az „Adlerek” válasza, amelynek lényege, hogy tudomást sem vesz a tényről, ellenben az egész kérdéskört valami anyagi kérdésként látja és láttatja. Ebből következnek a Népszabadság-féle „elemzések” és szalagcímek, miszerint „padlóra küldi a harmadik gyerek a családot”. S persze az „Adler-félék” gondolkodásából következik az is, amit jelenleg Németország tesz. Érzékelik, hogy a fajfenntartási alapösztön kihalásával súlyos veszély fenyeget, de ezt a veszélyt mindössze a „ki fogja megtermelni húsz év múlva a nyugdíjunkat” kérdéssé szűkítik, és meg is adják mindjárt a választ: Hát majd a bevándorlók!
Ebből következően kihagyják az egyenletből a kulturális változót, a végeredményt ma már naponta láthatjuk.
Nincs tér és idő az egész probléma megtárgyalására, de annyit azért rögzítsünk: az a tétel, hogy a harmadik gyerek padlóra küldi a családot egyszerűen nem igaz. Ráadásul nem egyszerűen egy hazugsággal, de egy különösen aljas, becstelen és kártékony hazugsággal állunk szemben. Igazi „Adler-féle” hazugsággal.
S akkor végezetül csak egyetlen dolgot vessünk fel: Ha már egyszer a negatív szaporodási adatok miatt veszélyben van már az én generációm nyugdíja is, akkor vajon kinek lesz nagyobb esélye egy elfogadható öregségre? Annak, akinek nincs gyereke vagy csak egy gyereke van, vagy annak, akiről három vagy több gyerek is hajlandó gondoskodni? Ha már egyszer oda jutott a világunk, hogy mindent csak és kizárólag a pénz és az anyagi javak felől vagyunk képesek megközelíteni…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
