A hidegháború időszakában mindkét katonai szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió is számos olyan titkos speciális projektet hajtott végre, amiket sűrű homály fed; és ezek közül nem egy még napjainkban is szigorú államtitoknak minősül.
A hidegháború időszakában mindkét katonai szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió is számos olyan titkos speciális projektet hajtott végre, amiket sűrű homály fed; és ezek közül nem egy még napjainkban is szigorú államtitoknak minősül.
Az egyik ilyen mindmáig tisztázatlan végcélú küldetésnek már a terepe is több mint furcsa, mert nem világos, hogy a Highjump (Magasugrás) kódnevet kapott akció során mit keresett egy komoly amerikai haditengerészeti kötelék az Antarktisz lakatlan és embertelenül hideg vidékén. De azt sem tudjuk, hogy a hat hónapra tervezett titkos küldetés miért szakadt félbe alig másfél hónap elteltével, és a küldetés parancsnoka az Egyesült Államokba visszatérve miért javasolta atomfegyver azonnali bevetését az Antarktisz kietlen vidékén. Az ügy rejtélyességét még tovább növeli, hogy 1947-ben a Highjump művelet dokumentációját a Truman-adminisztráció száz évre titkosította.
A Highjump műveletről, a hidegháborús korszak egyik legtitokzatosabb projektjéről ma sem tudunk túl sokat. A 100 évre titkosított akciót körüllengő titkok miatt az elmúlt évtizedekben számos összeesküvés-elmélet született az Egyesült Államok haditengerészetének egyik legjobban elhallgatott antarktiszi hadműveletéről.
A hetedik kontinensként is emlegetett Antarktisz a földkerekség legkietlenebb vidéke. Az Antarktisz az egyetlen olyan kontinens, amely lakatlan, és ahol legfeljebb csak a kutatóállomások személyzetét tekinthetjük állandó helyi lakosságnak. Az átlagosan –30 és –70 Celsius-fok között ingadozó hőmérséklet, a jeges szélviharok, a fél évig kitartó sötétség miatt a tudósokon kívül senkinek sem számít különösebben vonzó vidéknek ez a fagyos jégvilág. Éppen ezért volt szokatlan az a miden korábbinál és későbbinél is sokkal hatalmasabb, grandiózusabb expedíció, amit a Truman-adminisztráció haditengerészeti és védelmi minisztere, James Vincent Forrestal utasítására szervezett meg az Egyesült Államok hadserege és haditengerészete.
A különleges katonai expedíció feladata – a hivatalos indokolás szerint – egyrészt a Ross-jégselfen a Little America IV nevű kutatóbázis felállítása, meteorológiai, hidrológiai, oceanográfiai és egyéb tudományos célú megfigyelések elvégzése, valamint a hajók, repülőgépek és a parti személyzet teljes logisztikai láncának antarktiszi körülmények közötti validálása volt. Az Operation Highjump, vagyis a Magasugrás hadművelet kódnevet kapott vállalkozásban a haditengerészet 16 felszíni egysége, benne a USS Philippine Sea repülőgép-hordozó, a USS Mount Olympus nehézcirkáló, hat cirkáló, tanker és partraszálló hajó, két romboló, a USS Henderson és a USS Cacapon, kettő jégtörő, valamint a Balao-osztályba tartozó USS Sennet vadász-tengeralattjáró, 90 repülőgép, illetve helikopter, továbbá 4700 haditengerész és katona vett részt.
Hogy az az alapvetően tudományos célúként meghirdetett vállalkozáshoz mi szükség volt egy egészen komoly támadóerővel rendelkező flotta összeállítására, mind a mai napig megválaszolatlan kérdés.
A haditengerészet és a hasereg illetékesei utóbb ezt azzal magyarázták, hogy erre a haditechnika extrém hideg körülmények közötti működésének vizsgálata, illetve a katonák hidegtűrő képességének felmérése végett volt szükség. A művelet, illetve a Taske Force 68 ( 68. csapásmérő kötelék) parancsnokának Richard E. Byrd ellentengernagyot nevezték ki. Nem véletlen, hogy Byrd admirális személyére esett a választás, aki nemcsak nagy tapasztalattal rendelkező zászlóstiszt, hanem komoly sarkkutatói múlttal is rendelkező parancsnok volt.
Byrd ellentengernagy 6. csapásmérő kötelékének egységei 1946 karácsonyán érték el az Antarktiszt, az I. Péter-sziget térségében. Az első alakulatok 1947. január 6-án, Vízkereszt napján szálltak partra az Antarktiszon, a központi hajócsoport pedig 1947. január 15-én érte el a Bálna-öblöt, ahol megkezdték a Little America IV bázis kiépítését. Az eredeti terv szerint a Magasugrás hadműveletet hat hónapig tartó vállalkozásnak szánták, ám alig bő egy hónappal az első egységek partra szállása után, 1947 februárjának közepén hirtelen félbeszakították a hadműveletet, a flotta felszedte a horgonyt és sietve elhajózott az Antarktiszról.
Richard E. Byrd ellentengernagy, a Taske Force 68 kötelék parancsnoka Fotó: Wikimedia Commons/William D. Tribble, LTJG
A haditengerészet illetékesei utóbb ezt az időjárási körülmények romlásával magyarázták,
de nem fejtették ki résztelesebben ennek okát, ami annál inkább is furcsább, mivel a Magasugrás hadműveletet éppen amiatt tervezték erre az időszakra, az antarktiszi nyár idejére, mert ekkor a legnyugodtabbak a meteorológiai körülmények. Miután a Task Force 68. befutott a hazai anyakikötőjébe, Byrd ellentengernagy azonnal Washingtonba sietett, hogy jelentést tegyen Forrestal haditengerészeti és védelmi miniszternek. Hogy mi hangzott el a köztük lezajlott négyszemközti megbeszélésen, ma sem tudható; az Operation Highjump dokumentációját ugyanis száz évre titkosították, amit – nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva – még az információs szabadságról szóló törvény hatálya alól is kivettek.
Miután a Magasugrás hadművelet anyagát államtitoknak nyilvánították, Richard E. Byrd ellentengernagy soha többé nem beszélt az antarktiszi vállalkozásról. Amit még tudni lehet, hogy a hazatérése után levelet írt a kongresszusnak,
amelyben atomfegyver mielőbbi bevetését sürgette, de hogy milyen okból, azt nem lehet tudni, mivel Byrd admirális levelét is államtitoknak minősítették.
A Highjump művelet titkosítása, illetve a vállalakozást övező hallgatás természetesen nem hagyta hidegen az összeesküvés-elméletek hívőit sem.
Az egyik konteó összefüggést vél felfedezni a nácik 1938-as és 1939-es antarktiszi expedíciói, valamint a Magasugrás hadművelet között. Közismert, hogy a náci Harmadik Birodalom legfőbb vezetői közül Adolf Hitler és az SS főnöke, Heinrich Himmler is erősen vonzódtak az okkultizmushoz. Különösen a Rechsführer-SS, Heinrich Himmler vonzódott az egyik legfőbb privát mániájának számító árjakutatáshoz.
A németek vélelmezett misztikus árjaőseinek felkutatására több expedíciót szervezett az 1930-as évekbe, például Tibetbe is. Az 1938-ban, majd a rá következő évben megszervezett német antarktiszi expedícióknak a gyakorlati tudományos jellegű feladatok elvégzése mellett akadt egy titkos, a legfőbb SS-vezető által támogatott célja is: a feltételezett atlantiszi civilizáció nyomainak felkutatása. A számos Atlantisz-elmélet közül az a teória, miszerint e rejtélyes civilizáció földje az Antarktisz lehetett, nem kizárólag Himmler fantazmagóriája volt.
A Reichsführer-SS mellett ezt az elméletet vallotta többek között Charles Hapgood és Ignatus Donelly amerikai történész, továbbá a Bermuda-háromszögben történt eltűnésekkel kapcsolatos – igencsak vitatható – teóriáiról elhíresült Charles Berlitz, valamint a szintén ismert svájci amatőr ufó-kutató, Erich von Däniken is ezt – a tegyük hozzá, hogy képtelen – elméletet hirdette.
Az 1938-as és az 1939-es náci Antarktisz-expedíciók vezetője Alfred Ritscher kapitány, a német haditengerészet MS Schwabenland kutatóhajójának volt a parancsnoka. E titkos német Antarktisz-missziókról csak annyit lehet tudni, hogy legfőbb céljuk a német haditengerészet, a Kriegsmarine számára hadikikötőknek alkalmas területek felkutatása volt, más egyéb, nem ismert rendeltetésű kísérleti telepek létesítésére alkalmas helyszínek keresése mellett. A háborús események miatt azonban e kikötők és telepek kivitelezésére már nem került sor, legalábbis nincs semmiféle arra utaló bizonyíték, hogy ezek közül bármi is megvalósult volna.
A német antarktiszi bázisokra vonatkozó összeesküvés-elmélet hívőit azonban cseppet sem zavarja a bizonyítékok hiánya, mert szerintük néhány szigorúan titkos kísérleti telep megépült, ahol a náci tudósok az ellenséges titkosszolgálatok figyelő szemeitől biztonságos távolságra minőségileg új és minden korábbinál pusztítóbb fegyverek, köztük egy speciális sugárfegyver kifejlesztésén dolgoztak.
Az Antarktisz-konteó hívei szerint a fanatikus náci tudósok az 1945. május 8-i német kapituláció után is tovább folytatták kísérleteiket, ami komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentett az Egyesült Államok kormánya számára.
Éppen ezért a Highjump művelet valódi célja e titkos náci bázisok felkutatása és elpusztítása volt,
amihez csak álcául szolgált e hadi vállalkozás tudományos kutatási és logisztikai jellegének hangoztatása az illetékesek részéről. Azt, hogy a náci Németország kapitulációja után is tovább folytak ezek az állítólagos fegyverkísérletek az Antarktiszon, az összeesküvés-elmélet hívei többek között két német tengeralattjáró furcsa kalandjával próbálják meg alátámasztani.
Már jóval a német fegyverletétel után, 1945 júniusában két német búvárnaszád, a szövetséges flották által hetek óta keresett U–530 és U–977 hadrendi jelzésű tengeralattjáró ugyanis az Antarktiszhoz közeli Déli-óceán vizein bukkant fel, ami a konteósok szerint nem lehet a véletlen műve. De az antarktiszi titkos náci bázisokban hívők más további úgymond „bizonyítékra” is hivatkoznak. Szerintük a 68. csapásmérő flottában összevont hadihajók és harci repülőgépek nagy száma, továbbá Byrd ellentengernagynak a kongresszushoz írt és atomcsapást követelő levele egyértelműen arra utal, hogy az amerikaiak valamilyen súlyos veszélyforrásra bukkantak az Antarktiszon.
Ugyancsak ezt támasztja alá szerintük a Magasugrás hadművelet dokumentációjának 100 évre szóló titkosítása is.
A „jól értesült” konteósok azt is tudni vélik, hogy az amerikai flottát egy ismeretlen forrásból származó nagy erejű sugárfegyver-támadás érte, ezért szakították félbe a vállalkozást és hagyták el pánikszerű sebességgel az Antarktiszt. És ez volt az oka sz expedíció dokumentációjának szokatlanul hosszú időre szóló titkosítása – vallják az összeesküvés-elmélet szószólói. Noha e konteós képzelgéseknek aligha van sok közük a valósághoz, ám az kétségkívül elég furcsa, hogy egy tudományos-logisztikai műveletként beharangozott expedíció iratait miért kell 100 évre titkosítani. Két évtized múlva, 2047-ben talán ezt is megtudhatjuk.
A Highjump művelet:
Borítókép: A Highjump művelet titkos küldetés volt (Fotó: U.S. Navy)
Elter Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
