Alábbiakban Frőlich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának emlékbeszédét adjuk közre Ferenc pápáról, mely elhangzott a Szentatya halála alkalmából tartott április 25-ei megemlékezésen a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz templomban.
A zsidó tradíció szerint, ha az ember ünnepnapon távozik, az annak a jele, hogy nagyon szerette őt az Isten. Ferenc pápa a kereszténység egyik legszentebb ünnepén adta vissza lelkét Teremtőjének.
Hogy milyen pápa volt, majd a jövő teológusai kifejtik. Hogy milyen ember, azt azok tudják, akik közel voltak hozzá. Mi abból tudunk ítélni, amilyen képet sugárzott magáról.
Pontifex Maximussá választása előtt nem sokat tudott róla a köznép. Mikor elfoglalta a római püspök trónját, a Ferenc nevet vette fel. Az Egyházat megreformálni, az egyszerű emberekhez azt közel vinni kívánó Assisi Szent Ferenc örökségét jelezte a név felvételével.
csak egy-két példa: a piros cipő elutasítása vagy a pápai lakosztályba való nem beköltözés mind azt mutatta, hogy a katolikus egyház első embere, aki mérhetetlen szellemi és világi hatalom ura lehet, elutasítja a világi hatalom külsőségeit,
Kiállt az előítéletekből fakadóan megalázottak, a megbélyegzettek, az elutasítottak mellett, hirdetve, hogy Isten előtt a szív szándéka számít, a gyűlölség az ember önnön választása, nem valamiféle születéskor beépített lelki mozgatórugó.
Pontifex Maximus, a legnagyobb hídépítő. Ferenc pápa ezt tette pontifikátusa alatt:
Felismerte, értette és szeretettel gyakorolta az egymást összekötő érzelmek és elvek kutatását és megbecsülését, hitte és vallotta, hogy az őszintén Istent kereső ember elől nem rejtőzik el a Mindenség Ura.
A hídépítő pápa most elindult egy maga ácsolta hídon, mely mindannyiunk közös Atyjához vezet. A szeretet hídján átkelve a szerető Isten fogadja Őt örök kegyelmébe!
Fotó: Lambert Attila (archív)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
