Hiánypótló munkával jelentkezem kedves olvasóm. Az alábbiakban egy tudományos elemzést, esszét teszek közzé, amely egy, alapvető fontosságú, ám mindeddig elhanyagolt problémát jár körül: a herczegmárkizmust.
Herczeg Márk a 444.hu szerzője. Alfaj. Hím. Tevékenységi köre a teljesen értelmetlen szarkeverés. Tevékenységi körét az alábbi példákkal illusztráljuk, s egyben elemezzük is.
Nevezett alfaj 2016. 02. 02-án (tegnap) fölöttébb sok szart kevert meg, imigyen:
Elsőként az „Orbán napelemekkel házal Indonéziában” című írást jelentette meg nevezett alfajoknak otthont nyújtó 444.hu oldalán.
Az írásból egyetlen lényeges dolog derül ki –bár ezt már máshonnan is tudhatta mindenki!-, nevezetesen az, hogy Orbán Viktor indonéziai útja során egyszer 37,6 millió dollárnyi (10,8 milliárd forint) értékű szerződéseket kötöttek magyar cégek, továbbá másodszor, hogy a Jakarta Post beszámolója szerint egy 20 millió dolláros napenergia beruházást is sikerült tető alá hozni.
Akkor ez így összesen 50,6 millió dollár haszon egy indonéziai út alatt. Nehéz ebbe belekötni. De herczegmárk, mint alfaj, éppen arra van kitalálva, hogy az aranyból is szart csináljon, ezért találta ki, hogy az „Orbán napelemekkel házal” hangsorral mégiscsak kelt némi negatív hangulatot az 50,6 millió dollár körül.
Itt viszont –mivel tudományos munkáról van szó- muszáj rámutatnunk a megvalósítás során elkövetett hibára, amely hiba nyelvi hiba és gondatlanság. Ennek azért van külön jelentősége, mert nevezett alfaj további tevékenysége során, mint látni fogjuk, éppen a nyelvészet területén próbálkozik szarkeveréssel.
A hiba a „házal” szó használatában rejlik.
Ugyanis e fogalom körül egész sor szinonima sejlik fel már a közepesen olvasott és iskolázott olvasóban is, és a felsejlő szinonimák további hangulati finomságokat sejtetnek.
A házal, házaló szinonimái a következők: ószeres, ócskás, régiségkereskedő, zsibárus, handlé.
Ezek mindegyike viszont a zsidó, kisebb mértékben pedig a cigány felé terelik a gondolkodást. S hogy a sejtelmek nem csalnak, érdemes elolvasnunk a Néprajzi Lexikon meghatározását a tárgykörben:
„házaló kereskedő
gyalog vagy szekéren faluról falura járó ember, aki különféle mezőgazdasági vagy ipari termékeket árusít. A házaló kereskedőnek több típusa van. Nem vehető teljes mértékben házaló kereskedőnek, aki különféle, saját maga termelte vagy termesztette árucikkekkel jár árusítani megszokott piacaira vagy vásáraira (pl. meszes, sáfrányos, fazekas stb.), mert bármily hosszú utat tesz is meg, vásározó, ill. piacoló. Azok se voltak házaló kereskedők, akik áruikat a piacokon, vásárokon részben vagy egészben cserébe adták el, és a hazavitt anyagokat otthon részben tovább értékesítették (pl. felvidéki szlovák vándorárusok, akik különböző áruikat – vas, gyolcs stb. – az alföldi vásárokon búzára, szalonnára stb. cserélték). Ugyanez vonatkozik azokra is, akik nem saját termelvényeiket, készítményeiket hordták a különféle piacokra, vásárokra, sőt az olyanokra is, akik áruik egészét vagy többségét útközben, a különböző településeken, esetleg piac vagy vásár kizárásával eladták vagy elcserélték. – Az igazi házaló kereskedő az olyan, aki különböző vett vagy cserélt áruval esetleg lakhelyén (nagyobb városban), de inkább onnan rendszeresen eljárva, nem piacokon és vásárokon, hanem településről településre és ott házról házra járva árusított vagy cserélt árucikkeket. Külön csoportjuk volt a gyógyszerárus, valamint a kimondottan csereüzletet kötő rongyszedő, tollas, bőrös, edényes házaló kereskedőnek. Az összeszedett rongyért, tollért, ill. bőrért leginkább edényt vagy üveget adtak cserébe. A házaló kereskedők nagy része zsidó volt (rongyoszsidó, tollaszsidó, bőröszsidó stb.), újabban cigányok is foglalkoznak házalással. A cigányok inkább szőnyeggel, edénnyel házalnak. A vándoriparosok között is sok volt a házaló kereskedő, mert munkájukat sokszor nem pénzért, hanem valamilyen élelmiszerért, termékért végezték, és azt összegyűjtve eladták. Jellegzetes házaló kereskedők voltak a főleg felföldi szlovákokból kikerülő fűszeresek, sáfrányosok, olajkárok, csipkések, gyolcsosok, vasárusok, könyvesek stb. Mo.-i vagy Mo.-ról kiinduló házaló kereskedők felkeresték a környező országokat is. Emléküket az orosz nyelv „vengerec” szava is őrzi. A házaló kereskedők sajátos alakjai voltak abosnyák bazárosok (→ bazár) és még napjainkban is a nagyvárosok handléi, azaz ócskásai, akik házról házra járva összeszedik a használt ruhát, cipőt stb. A házaló kereskedők útjaikon hangosan kiabálva, áruikat olykor rigmusba foglalva, olykor pedig csak nevén nevezve kiabálták. A házaló kereskedők a közvetlen árucserén túl is tevékeny részesei voltak a népi kultúrának. Kapcsolatot teremtettek különböző tájak, népcsoportok között, hírközlő, tájékoztató tevékenységet fejtettek ki, elősegítették a kultúrjavak elterjedését, kicserélődését. A házaló kereskedőknek állandó körzetük alakult ki meghatározott helységekben, ott is ismert vevőkhöz jártak. Útjuk alatt állandósultak → beszálló-, megszállóhelyeik is, ahol rendszerint kisebb-nagyobb lerakatuk is volt. – Irod. Banner Benedek: Házalók népünk szolgálatában a XIX. század második felében (Ethn., 1948); Gunda Béla: Az orosz vengerec „házaló kereskedő” jelentésének néprajzi vonatkozásai (Ethn., 1954); Dankó Imre: A gyulai vásárok (Gyula, 1963); Székely György: A németalföldi és angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában (Századok, 1968). (Magyar Néprajzi Lexikon)”
Na, mármost ha a szándék a szarkeverés, és mi más is lenne, akkor egyáltalán nem szerencsés a zsidó és a cigány fogalom felé terelni a gondolatokat és a hangulatokat, ugyanis a herczegmárk-féle alfajok kizárólag e két népcsoport iránt képesek empátiát, vonzalmat és tiszteletet érezni, ebben az esetben viszont nagy hiba gyűlöletük első számú tárgyát és alanyát e hangulati kör felé terelni, ugyanis ezzel hiteltelenedik a szarkeverés, és elveszíti erejét. Mert ugye, hogy is né ki egy „napelemeszsidó”, mint Orbán szinonimája!
Herczegmárk alfajunk azonban egy sokkal nagyobb hibát is elkövetett, ráadásul ugyanazon a napon, és mindjárt a házaló Orbánról szóló cikk alatt.
A második hiba címe így hangzik:
„A Fidesz egy rosszul használt Mao Ce-tung-szlogennel ment neki Vona Gábornak.”
Tudnék vitatkozni arról is, hogy szükséges-e a „Mao Ce-tung” és a „szlogen” közé kötőjelet tenni (nem szükséges, sőt, hiba!), de ez most teljesen másodlagos kérdés. A lényeg ugyanis egészen máshol keresendő.
Az írásból azt lehet kihámozni, hogy a Fidesz közleményben használt „papírtigris” fogalom egy Mao idézet. Ennek kapcsán az alfaj, önmagát nagyon okosnak és egyenes derekúnak látva és láttatva a következőre mutat rá:
„Már az is szép csavar, hogy az egykor harcosan antikommunista Fidesz frakciója éppen Mao Ce-tung híres fordulatát idézi.”
Ezt követően a herczegmárk alfaj megcsillogtatja különleges wikipédiás műveltségét, és ellentmondást nem tűrő hangon a következőket veti elektronikus papírra:
„A papírtigris a kínai „zhilaohu” tükörforítása. Régi kínai szólás, de a modern nyugati kultúrába Mao által került. A 40-es években használta a kínai kommunisták ellenségeire, főleg az amerikai imperialistákra. Többször mondta, hogy az USA csupán papírtigris: elsőre félelmetesnek tűnik, de valójában gyenge, nem kell komolyan venni, az eső és a szél is végez vele.”
Nos, herczegmárk mindezt a wiki angol nyelvű szócikkéből ollózta ki, csak hát kihagyott néhány alapvető fontosságú információt, azokat, amelyek nem illettek bele szarkeverési koncepciójába. Kihagyta például ezt:
„Paper tiger” was an ancient phrase used in Chinese culture. It was translated into English in a work by John Francis Davis before 1836”.
Vagyis –mint herczegmárkon kívül mindenki más is tudta – a papírtigris egy ŐSI kínai kifejezés, amelyet angolra először egy John Francis Davis nevű úr fordított le, még 1836 előtt. És hol volt akkor még Mao Ce-tung, ugye…
Ám ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy a papírtigris hosszú-hosszú ideje teljesen megszokott és széles körben használt fogalom, úgy is mondhatjuk, a közbeszéd része. Például a már idézett angol nyelvű wikipédia-szócikk (itt helye van a kötőjelnek!) elég hosszú felsorolást ad, kik is használták ezt a kifejezést. Íme:
“Cultural references
In music
The British post-punk band, The Chameleons, have a song titled „Paper Tigers” (track 11) on their album „Script of the Bridge” (1983).
The American music artist, Beck, has a song titled „Paper Tiger” (track 2) on his album Sea Change.
The American punk rock band, Face to Face, has a song titled „Paper Tigers With Teeth” from their album Three Chords and a Half Truth (2013).
The American singer, Sue Thompson, has a 1965 hit record called „Paper Tiger”.
The American rock band, Spoon, has a song titled „Paper Tiger” on their album, Kill The Moonlight (2002).
The American singer/composer, Tori Amos, makes reference to the term in her song, „Crazy” from her album Scarlet’s Walk (2002).
The American rock band, Thrice, has a song titled „Paper Tigers” from their album The Artist in the Ambulance (2003).
The American rock band, Dry Kill Logic, has a song titled „Paper Tiger” from their album The Dead and Dreaming.
The Swedish melodic heavy metal band, Treat, has a song titled „Papertiger” from their album Coup de Grace (2010).
The American alternative rock band, Anberlin, make reference to the term in their song ‘The Resistance’ on the album New Surrender (2008).
Singer/songwriter Adam Young, Owl City, released a demo song „Paper Tigers” in 2012.
The American new wave duo, Generationals make reference to the term in their song, „Extra Free Year” from their 2013 album, Heza.
In film
Paper Tiger, a 1975 film starring David Niven
In print
The George Plimpton non-fiction book Paper Lion (1966) and 1968 movie adaptation offer a pun on the concept.
The phrase also appears in Bill Waterson’s comic strip Calvin and Hobbes, in which Calvin asks Hobbes what the phrase means. Hobbes responds that a „paper tiger” is like a „paper boy”, that is, a tiger that delivers newspapers. Calvin complains that his textbook makes no sense.[6]
The phrase „paper tigers” also appears in the poem „Tiger” by A. D. Hope, the Australian poet. In this poem, Hope uses the reference to allude to existing rather than living.
Namármost, jogosnak tűnik a kérdés, vajona felsorolt sok-sok derék ember mind Mao-ra gondolt, amikor a papírtigris fogalmat használta?
Nem, egyik sem gondolt Mao-ra.
De keresgéljünk tovább a neten, csak a közelmúltból hol is bukkant fel a papírtigris? Például itt:
„Húsz éve terelték el a szlovákok a Dunát. Húsz éve nem felejtik a térségben élők, hogy mi történt a bős–nagymarosi szerződés felmondása után. Nem felejtik a hírhedtté vált C variánst, vagyis azt, hogy szlovák területen terelték – a magyar oldalon lévő dunakiliti zsilipet feleslegessé téve – mesterséges csatornába a folyót.
Ezt a megoldást itthon sokáig nem vették komolyan, <<papírtigrisként>> emlegették a zöldek és egyéb rendszerváltó mozgalmárok, akiknek hitt a közvélemény, és hittek a könyörtelen földrajzi tényeket vélhetően kevésbé átlátó döntéshozók.”
Ez bizony a Népszabadság „Bős 20: A papírtigris következményei” című cikke, amely 2012. október 27-én jelent meg.
Vajon a Népszabadság Mao-t idézett?
Nem. A Népszabadság sem idézett Mao-t.
De a Magyar Narancs is használta már a papírtigrist, itt:
Ítélet az Írisz kontra ORTT-perben: Papírtigris
A cikk 1999. februárjában jelent meg, írója egy bizonyos „péeszer”, aki most rágja szégyenében ökleit (Radnóti parafrázis), amiért Mao-t idézett.
És akkor e hiánypótló tanulmány írója, úgy is, mint levezető elnök, felteszi a kérdést: Kérem, tegye fel a kezét, aki használta már életében a papírtigris kifejezést! Igen, köszönöm, kérem a jegyző urat, számolja meg a kezeket… Igen… Nyolcmillió hatszázharminckilencezer négyszázötvennégy. És akkor most az tegye fel a kezét, aki a papírtigris használata közben Mao Ce-tungra gondolt! Igen, tehát egy darab, a herczegmárk… Köszönöm!
Javaslom, hogy akkor büntetésből a herczegmárk nyalja ki mindenki valagát, aki nem gondolt Mao-ra a papírtigris használata közben, és ezzel egyszersmind csináltunk is programot herczegmárknak élete hátralévő éveire.
De mielőtt herczegmárk alfaj nekilát a penitenciának, még egy kicsit időzzünk el ennél a szarkeverésénél, ugyanis bonyolultnak tűnő nyelvészeti, szemantikai fejtegetésekbe is bonyolódik ez a szerencsétlen barom, imigyen:
Először idézi a Fidesz közleményét, amelynek első sora így hangzik:
„Vona egy papírtigris, ő mindig arra hajlik, ahonnan a szél fúj.”
Ezt követően jön Mao-val, majd így folytatja:
„A papírtigris jelentése tehát nem az, hogy <<köpönyegforgató>>, a véleményét gyakran, az aktuális érdekeknek megfelelően változtató valaki, hanem inkább valami olyasmi, hogy <>.”
Vagyis arra gondol a mi herczegmárkunk, hogy a szerző a papírtigris fogalomnak tulajdonítja a szélirányba fordulást, tehát azt HISZI a bunkója, hogy a papírtigris szélkakast jelent.
Nem, nem hiszi azt. Esetünkben ugyanis egy többszörösen összetett mondattal állunk szemben, ahol az első két tagmondat mellérendelő viszonyban áll egymással, vagyis nincs ok-okozati összefüggés a két tagmondat között. Hogy világos legyen: Első tagmondatunk („Vona egy papírtigris”), egy egyszerű kijelentő mondat. Alanya Vona, állítmánya a papírtigris. Ez egy megállapítás. A második tagmondat és a harmadik tagmondat között viszont alárendelő viszony van, méghozzá határozói, helyhatározói alárendelés. Helyesen úgy szólna, hogy „arra-amerre”, ugyanis az „arra” utalószó az „amerre” kötőszót vonzza, nyelvérzékünk is ezt súgja.
De ennek semmi köze az első és a második mellérendelő tagmondatok közötti viszonyra.
Hogy még érthetőbb legyen, nézzünk egy másik példát!
„Herczeg Márk egy fasz, ő abba is beleköt, amibe nem lehet belekötni.”
Ebben az esetben nem arról van szó, hogy Herczeg Márk azért fasz, mert mindenbe beleköt, hanem arról, hogy Herczeg Márk eo ipso egy fasz (az!), és nem mellesleg bele is köt bármibe. És hazudik, és aljas, és geci, és nagyon-nagyon buta is szegény.
Éppen olyan, mint a közeg, amely kitermelte őt, és ahol tenyészik.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
