Nevetség tárgyává válik, aki megkérdőjelez egy történelmi tényt
Történelmi tényeket kétségbe vonni sosem szerencsés. Ez körülbelül olyan, mint a kétszer kettőre azt mondani, hogy öt, hogy az egyenes vonalú, egyenletes mozgás egy girbe-gurba jövés-menés, vagy azt állítani, hogy a Föld nem gömbölyű, hanem legalábbis lapos.
Ha valaki ilyet tesz, az vagy a kelleténél kevesebbet koptatta az iskolapadot, vagy – és ez a rosszabb – szándékosan ferdít, valótlanságot állít.
Horvát barátaink most egy ténymegállapításra, egy valós helyzetértékelésre adtak egy rendkívül szerencsétlen választ.
Mert mit is mondott a magyar miniszterelnök az Oroszország felöl érkező kőolaj- és gázszállítások leállításával, egyszóval az embargóval kapcsolatban?
„Az felérne egy, a magyar gazdaságra ledobott atombombával, hiszen akinek van tengere és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket, de nincsenek jelen pillanatban.”
Ezen a ponton kezdett el hisztizni a kisantant utódállam Horvátország, még a zágrábi magyar nagykövetet is bekérették, valamiféle területi követelést, revizionizmust, irredentizmust véltek felfedezni Orbán Viktor szavai mögött.
De ez még hagyján! A baloldali sajtó rögtön rámoccant a témára és a Horvát Állami Levéltárra hivatkozva azt írták: „senki nem vehette el Magyarországtól a tengerét, mert az nem is volt neki”.
No akkor itt álljunk meg egy szóra és tartsunk némi történelem-oktatást, az ezen ismeretek hiányában szenvedőknek!
A ma valóban Horvátországhoz tartozó Fiume, amely az Adriai-tenger egyik legfontosabb kikötője és évszázadokon keresztül mindig is az volt, a Habsburg-birodalmon belül közigazgatásilag valóban már 1776-ban Horvátországhoz került, ám alig telt el három esztendő és 1779-ben önálló státusú városként Magyarország része lett. A napóleoni háborúkat követően, 1822 és 1848 között, majd az 1867-es kiegyezés után szintén Magyarország része volt. Ráadásul a város, és íly módon természetesen a tengeri kikötő is, virágkorát Magyarország részeként érte el, különös tekintettel az ún. boldog békeidőkben, a dualizmus időszakában, amikor a város és így természetesen a tengermellék is a magyar kormány irányítása alatt állt.
Mondjuk tehát ki nyíltan a történelmi igazságot: Magyarországnak egészen a vesztes I. világháború végéig volt tengere, illetve Fiume város révén kijárata a tengerre, azt valóban az 1920-as trianoni országcsonkítás során vették el tőle.
Annak az állításnak pedig, hogy Magyarországnak soha nem volt tengere, ezen kívül van/lehet még egy cáfolata. Volt ugyanis történelmünknek egy olyan szakasza is, amikor egy másik tenger is mosta hazánk partjait, hiszen a ma Romániához tartozó Moldvát (ami a Fekete-tenger mellett van) Magyarország részeként, az ország egyik autonóm bánságaként hozta létre Nagy Lajos királyunk a tatárok elleni védekezésül, akik akkoriban rendszeresen beütöttek és fosztogatták a magyar területeket.
Vagyis még egyszer egy jó tanács a balos sajtómunkásoknak, illetve horvát barátainknak: mielőtt történelmi tényeket, nyilvánvaló igazságokat kérdőjeleznek meg, szíveskedjenek fellapozni a történelemkönyveket, ismeretterjesztő kiadványokat, látogassanak el különböző történelemmel foglalkozó internetes portálokra – adott esetben a Magyarságkutató Intézet honlapjára – vagy vegyék elő a korabeli térképeket tartalmazó történelmi atlaszokat!
Ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor nagyon könnyen válhatnak nevetség tárgyává.
Ahogy ez esetben is.
Winkler J. J. Attila
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
