Hiába készítette el a világ első fényképét, másfél évszázadra megfeledkeztek róla

Hiába készítette el a világ első fényképét, másfél évszázadra megfeledkeztek róla

Kétszázötvenegy éve, 1765. március 7-én született Chalon-sur-Saone-ban Joseph Nicéphore Niépce francia katonatiszt, feltaláló, a fényképezés úttörője. 1826-ban elkészítette a világ első tartós fotója, amely a háza ablakából örökítette meg a kilátást. 

Jómódú családból származott, apja királyi tanácsos és pénzember volt. Az oratoriánus szerzeteseknél tanult Angers-ban, és már ekkor szenvedélye lett a fizika és a kémia. 1788-ban beállt a nemzeti gárdába, majd 1792-ben a forradalmi hadseregbe, részt vett a dél-franciaországi és szardíniai harcokban. 1794-ben leszerelt, Nizzába költözött, megnősült, majd Claude bátyjával kísérletekbe fogott, 1801-től a családi birtokot igazgatták. 1807-ben Napóleontól tízéves szabadalmat kaptak korpafűmag üzemanyaggal működő motorjukra – vélhetőleg ez volt a világ első robbanómotorja, amely a folyásiránnyal szemben képes volt egy csónak meghajtására a Saone folyón. A testvérek foglalkoztak hidraulikus szivattyú szerkesztésével és a kontinentális blokád miatt hiánycikknek számító indigót pótló festék gyártásával is.

Niépce érdeklődése 1813 táján fordult az akkoriban feltalált litográfia felé. Ezen műalkotások készítésekor speciális, zsírtartalmú krétával rajzoltak mészpala lapra, majd a követ megnedvesítették és olajos nyomdafestéket hengereltek rá. A festék csak a krétán tapadt meg, innen nyomtatták a lapra. Mivel Niépce művészi tehetséggel nem rendelkezett, a camera obscura hátán keletkező képeket próbálta meg rögzíteni. (Ez az eszköz egy lesötétített kamrába egy lyukon át beeresztett fény révén rajzolja ki a külvilág tükörképét a kamra hátoldalán.)

Hosszas kísérletezés után dolgozta ki az általa heliográfiának nevezett módszert: a képet ezüstkloriddal bevont papíron próbálta rögzíteni, de csak fixálatlan negatívokat kapott, amelyek fokozatosan teljesen elsötétedtek. Ezután különböző hordozókkal kezdett kísérletezni, és arra jutott, hogy a célra a legalkalmasabb egy természetben megtalálható aszfaltfajta, a fényre keményedő judeai bitumen. Ezt az anyagot levendulaolajban oldotta fel, és vékony rétegben cinklemezre vitte. Megvilágításkor a fénynek kitett részeken az aszfalt megkeményedett, a lágyan maradt részeket levendulaolajjal leöblítette. Az eljárás nagyon hosszadalmas volt, de 1818-ban egy képe már három hónapig stabil maradt, 1822-ben pedig sikerült másolatot – gyakorlatilag az első kezdetleges fényképet – készítenie VII. Pius pápa portréjáról (ez a kép sajnos tönkrement, amikor a feltaláló megpróbálta sokszorosítani).

1824-ben ötnapos exponálási idővel rögzítette a camera obscura képét, és 1826-ban elkészült a világ első tartós fotója, amely a háza ablakából örökítette meg a kilátást. A kép egyetlen érdeme, hogy elkészült: csak épületek és egy fa láthatók rajta, ráadásul a nyolc órán át tartó expozíció miatt a nap az épület mindkét oldalán fénylik. A világ első fényképe Angliába került, ahol 1905-ben még kiállították, majd évtizedekre nyoma veszett, csak 1952-ben került elő, ma a texasi Austinban látható.

Niépce egyre tökéletesítette módszerét, amelyet 1827-ben – amikor halálos beteg testvéréhez Londonba utazott – ismertethetett a brit Királyi Természettudományos Akadémiával. Eljárásának részleteit azonban titokban tartotta, ezért a világ akkoriban legtekintélyesebb tudományos testülete beadványával érdemben nem foglalkozott. Az anyagi csődtől fenyegetett feltalálónak akarva-akaratlan társulnia kellett a hasonló kísérleteket folytató Louis Daguerre-rel, akivel 1829-ben tízéves partnerségi megállapodást kötött.

Kísérleteik biztatóan haladtak, de négy év múlva, 1833. július 5-én Niépce váratlanul meghalt. Daguerre egyedül dolgozott tovább, és 1837-ben előállt az első, gyakorlatban is használható fotográfiai eljárással. A metódust (amelynek nem sok köze van a ma használatos fotókhoz) meglehetősen lovagiatlan módon magáról nevezte el, és egyedül aratta le az erkölcsi és anyagi sikert. A túl korán elhunyt Niépce neve feledésbe merült, és az első fénykép készítőjeként csak másfél évszázaddal később foglalhatta el az őt megillető helyet. Emellett ő találta fel az írisz blendét, a camera obscurán cserélhető, foglalattal ellátott objektíveket, és a tekercsfilm ötlete is tőle származik; ezeket később újra felfedezték. Mindemellett megépítette a kerékpár ősét, és azt is felvetette, hogy a járgányt motorral lehetne ellátni. Háza ma múzeum, a Holdon kráter, Franciaországban rangos fényképészeti díj viseli nevét.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »