Annyira jellemző, hogy egy kelet-német figura lett ennek az egész rendszernek az egyik szimbolikus alakja. Pedig a Ferencvárosi Dózsa vezetőedzőjénél, Thomas Dollnál kevesen értették meg jobban a szemünk előtt kiépülő pártállami rendszert.
Az FTC 2-1 arányban kikapott a Vasastól labdarúgó-bajnokság 27. fordulójának szombati játéknapján a nép jelenlegi stadionjában, a Groupama Arénában, ezzel az elmúlt 4 meccs során megszerezhető 12 pontból mindössze egyet gyűjtött be (kész szerencse, hogy a Magyar Kupa elődöntőjében a harmadosztályú, korábban a magyar edzőképzésért felelős ( uramatyám! :) ) Prukner László tanár úr által vezetett Budafokot kapta). Nyilván, abban az esetben, amikor a hazai pontvadászatot utcahosszal megnyerő alakulatot képes kiütni egy beugró albán ezüstérmes, sportszakmai okokat nem is érdemes keresni erre a vesszőfutásra, hullámvölgyre, stb.
De azért mégis érdemes foglalkozni a Fradival, mert az orbáni/kubatovi rendszer látványos bukását láthatjuk a példáján keresztül, mert hiába van végtelen pénzük, nincs erkölcsi alapzat, amire építkezhetnének, nincs szív, ami működtethetné a rendszert, így minden darabjaira hullik.
Kivéve Dollt! Ő tudja, hogy ilyen helyzetben mit kell mondania. Még véletlenül sem szabad bocsánatot kérnie, magára vállalni a felelősséget, a hiba forrása mindig egy kívülálló erő.
Most például a játékosai (korábban volt a pálya talaja, a játékvezetők, az MLSZ, a szurkolók, az időpont, a hosszú szünet, a szoros versenynaptár, csak az a kurva Soros György, az nem volt még eddig), mint ahogy a mérkőzés után fogalmazott:
„nem hiszem, hogy mentális probléma lenne a csapatnál. Némelyik játékosban nincs több mint amennyit nyújt, így ez egyértelműen minőségi probléma”.
Doll mester szerződését meghosszabbították, ragaszkodnak hozzá, még jó hogy, neki bejön a krumplileves (mint ahogy valamiért sok honfitársunk még 2017-ben is erre a finomságra vágyik), így ő sohasem fogja kritizálni a mocsárra épített várat.
Talán még akkor sem, ha rájuk omlik az egész.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
