Hézagosra sikerült a kormány első ülése a miniszterek „vakációja” után, Fico sem tájékoztatott Lajos P. János2026. 08. 19., sze – 14:25
Hiányzó miniszter, elhalasztott programpontok, elmaradt tájékoztatás – az első ülését tartotta ma Robert Fico kormánya a másfél hónapos nyári szünet után. Legutóbb július 1-én találkoztak a miniszterek.
Nem állt ki Robert Fico (Smer) miniszterelnök a kormány utáni sajtótájékoztatóra, a tárcavezetők többsége a hátsó bejáraton távozott, mindössze Samuel Migaľ befektetési miniszter adott némi tájékoztatást. A kormány ma több mint másfél hónapos „nyári szünet” után ült össze, legutóbb július 1-jén találkoztak a miniszterek.
Migaľ tájékoztatása szerint az utóbbi napok legfontosabb belpolitikai témái szóba sem kerültek: nem tárgyaltak a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű új blokkjának építéséről, ami az elmúlt napokban éles vitát váltott ki Robert Fico miniszterelnök és Denisa Saková (Hlas) gazdasági miniszter között. Nem volt szó Matúš Šutaj Eštok (Hlas) belügyminiszter legújabb botránya, a belügy által rendelt sebességmérő kamerák sem. Ezek a Nemzetbiztonsági Hivatal szerint komoly biztonsági kockázatot jelentenek: üzembe helyezésük után orosz telefonszámokra továbbíthattak volna adatokat. Šutaj Eštok ugyan részt vett az ülésen, de több smeres miniszter már az ülés előtt arról beszélt, hogy az orosz kamerák megrendelését nem tartja problémának. Az ügyet próbálta elbagatellizálni Robert Fico miniszterelnök is, aki szerint a „kémműholdak már úgyis mindent látnak”. Valószínűleg Rudolf Huliak sportminiszter sem nyitotta meg a témát, pedig ő hétfőn még arról beszélt, hogy a belügyminiszternek indokolt lenne „bedobnia a törülközőt”. Ő a kormányfővel ellentétben komoly biztonsági kockázatnak tartja az orosz kamerákat.
A környezetvédelem hiányzott
Nem vett részt az ülésen Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter sem, akinek leváltását Andrej Danko, az SNS elnöke követeli. Tarabát Filip Kuffának, a minisztérium jelenlegi államtitkárának kellene váltania legkésőbb szeptember végén. Valószínűleg ez az oka, hogy a környezetvédelmi minisztériumot államtitkári szinten sem képviselte senki az ülésen, pedig általában ez a bevett szokás. A környezetvédelmi miniszter témája a szélerőműparkok engedélyezése, ez a téma szintén lekerült a napirendről. A kormánynak pedig döntenie kell a lehetséges helyszínekről, mert ehhez kapcsolódik egy több százmillió euró nagyságú uniós támogatás.
Váratlanul lekerült a napirendről az az alkotmánytörvény-javaslat is, amely lehetővé tenné a választási ciklus népszavazással való lerövidítését. Boris Susko (Smer) igazságügyi miniszter nem indokolta a tervezet tárgyalásának elhalasztását.
Kapcsolódó cikkünk
Amilyen váratlanul került a kormány elé, olyan gyorsan el is tűnt az új alkotmánytörvény, amely lehetővé tette volna az előrehozott választás kiírását népszavazással.
Még ma reggel is úgy volt, hogy a kormány tárgyal egy alkotmánytörvényről is, amely lehetővé tenné a választási ciklus lerövidítését referendummal, vagyis népszavazni lehetne az előrehozott parlamenti választásról. Azonban röviddel a kormány mai ülése előtt ezt a napirendi pontot törölték, pedig Boris Susko (Smer) igazságügyi miniszter az ülés előtt még a módosítás lényegét magyarázta.
A programpont lehetséges elnapolásáról maga a miniszter sem tudott.
„A javaslat abból az ígéretből indul ki, amelyet a kormányfő is megerősített, hogy lehetővé tesszük a választási ciklus lerövidítését népszavazással”
– mondta Susko a kormány mai ülése előtt.
Még a javasolt kvórumot is védte, amely szerint elég lett volna, ha az előző választáson résztvevők 3/5-e a kormány menesztésére szavaz. Ez a jelen esetben azt jelentené, hogy a választók kicsivel több mint 41 százaléka le tudná váltani a kormányt, mivel 2023-ban a részvételi arány 68,5 százalék volt. Abszolút számokban kifejezve mintegy 1,8 millió szavazat kellene a kormány leváltásához a 4,38 millió jogosult választó közül. Az igazságügyi minisztérium egyelőre nem magyarázta meg a javaslat levételét az ülése napirendjéről.
Az előrehozott választás népszavazás útján történő kiírását a Hlas is felvetette, amely saját javaslatot kívánt előterjeszteni, az magasabb arányt tartalmazott volna a kormány leváltására.
Kapcsolódó cikkünk
Szlovákiában hivatalosan is az ország történetének egyik legérdektelenebb népszavazása zajlott, de az eredményekből és a reakciókból több tanulság is leszűrhető. A történtekből legfeljebb a kormány csiholhat politikai tőkét.
Az nem érte váratlanul a nyilvánosságot, hogy a népszavazás érvénytelenül végződött – az ország történetében mindössze egyszer, az uniós csatlakozásról döntő referendumot szavazott a felnőttkorú lakosság legalább ötven százaléka. A 16,13 százalékos arány azonban mélypont. Mindössze egyszer, az 1997-es népszavazáson választottak még ennél is kevesebben, és akkor is csak azért, mert a HZDS belügyminisztere, Gustáv Krajči közfelháborodást okozva eltávolított egy kérdést a szavazólapról.
Tulajdonképpen hasonló előzménye volt a jelenlegi referendumnak is, hiszen Peter Pellegrini államfő nem tette lehetővé, hogy az előrehozott választásokról szóló pont is bekerüljön a kérdések közé, de fontos különbség, hogy az elnök jogászi szakvéleményekre alapozva döntött, nem pedig önhatalmúlag kurtította meg a szavazólapot.
A Demokraták egyedül maradnak
A kudarchoz jelentős mértékben hozzájárult, hogy a népszavazást kiíró Demokraták gyakorlatilag egyedül kampányoltak a témák kapcsán. A párt ugyan nagyon aktívnak bizonyult az aláírásgyűjtések időszakában (hónapokon keresztül standokon keresztül mozgósították az önkénteseiket és szimpatizánsaikat, öt százalék fölé lökve a párt támogatottságát), de a lelkesedés a népszavazás előtt lelohadt.
Mindössze két és fél héttel a végső időpont előtt indult útjára a Demokraták aranykáddal díszített autója, a kampány legláthatóbb és egyetlen eleme, sok településen nem is hallottak a kampányról.
A többi párt eközben igyekezett minél nagyobb távolságot tartani a kezdeményezéstől, mivel nehezen tudtak volna sikerként eladni egy eredménytelen népszavazást. A PS legalább szavakban támogatta az egyik jövőbeni felvállalt koalíciós partnerét, a SaS és a KDH még erre is csak vonakodva volt hajlandó. Az ellenzék egyáltalán nem tűnt egységesnek a mozgósítás kapcsán.
A Smernek lett egy jó érve
Bár van olyan értelmezés, miszerint a népszavazás eredménye még így is figyelmeztető jel a kormánykoalíció számára, a miniszterelnök aligha aggódik. Összesen 705 ezren mentek el szavazni, ami kevesebb, mint az 1,17 millió, a választáson részt vevő ellenzéki szavazó. Kormányváltó kérdés híján nincs kormányváltó hangulat.
A Smer ugyanakkor máshoz is mérheti a részvételt: az ellenzék által meghirdetett, 2023-as téli népszavazáshoz, amikor utoljára szavazhattak az idő előtti választásról, Mindezt egy olyan időszakban és hangulatban, mikor már többé-kevésbé biztossá vált az előző kormányok bukása. Azon az eseményen a választók 27 százaléka vett részt, csaknem 1,2 millió választópolgár. Bár a kezdeményezés meghiúsult, erre az összehasonlításra hivatkozva a kormányfő mondhatja, hogy valójában nincs társadalmi igény a koalíció távozására. Még akkor is, ha a közvélemény-kutatási adatokban a kormánypártok gyengén szerepelnek.
Tart a magyar passzivitás
A korábbi népszavazásokhoz és országos választásokhoz hasonlóan most is kiugróan rosszul teljesítettek a választási aktivitást tekintve a magyarok lakta régiók. A Bél Mátyás Intézet adatai alapján a magyarok lakta községekben mindössze feleannyian szavaztak, mint országosan – a választók 8,4 százaléka.
Ugyan a Magyar Szövetség egyáltalán nem mozgósított és különösebb üzeneteket sem fogalmazott meg a népszavazás kapcsán, a jelenség akkor is aggasztó a politikai kilátásokra nézve.
A magyar pártok választási kudarcai ugyanis leginkább a déli régiók országos átlagot alulmúló részvételének köszönhetőek: ha a lakosság elszokik a szavazástól, akkor a későbbiekben is nehéz mobilizálni a közélet iránt kevésbé érdeklődő közeget. A népszavazás azt mutatja, hogy a passzivitás továbbra is súlyos problémát jelent majd a magyar politikumnak a választásokon.
Ellenzék: lesznek problémák
Korábban említettük, hogy az ellenzéki pártok nem támogatták egyöntetűen a népszavazási kezdeményezést. A puszta részvételi mutatókon túl azonban a kampány más, súlyosabb tanulságokkal is szolgált: az ellenzéki pártok egyáltalán nem egységesek.
A régiós részvételi adatok alapján a KDH és a Szlovákia mozgalom választói az átlagnál is kevésbé voltak aktívak, mindkét párt látványosan távol maradt a Demokraták önpromóciónak tartott kezdeményezésétől. Igor Matovič mellett pedig Branislav Gröhling SaS-elnök is hangsúlyozta, hogy az állam tizenkét millió eurót dob ki egy felesleges kezdeményezés miatt.
A kampány a kormány mellett egymással is vetélkedő kis ellenzéki pártokat inkább eltávolította egymástól: a Demokraták rendszerellenes, polgári aktivista szavazóit Matovič, Gröhling és más pártok is szívesen átvennék – de ha a párt kiesne a parlamentből, az tovább gyengítené az ellenzék kormányalakítási esélyét. A tavaly ősszel beharangozott nagy ellenzéki egyeztetések is megfeneklettek, pedig a népszavazás kapcsán legalább ürügye lett volna a közös kommunikációra a pártvezetőknek. A választók aligha értékelik pozitívan ezt a fejleményt.
Mi értelme az egésznek?
A kudarcos kezdeményezés kapcsán ismét előtérbe került a népszavazások értelmének kérdése. Mivel az érvényességi feltételek nagyon szigorúak, nehéz indokolni, egyáltalán miért szolgálja a köz javát a drága, sok szervezéssel járó előkészítés.
A szlovákiai népszavazási kezdeményezésekre szinte kivétel nélkül igaz, hogy pártcélokat szolgáltak társadalmi célok helyett: a hétvégi szavazás a Demokraták kampányának részét képezte, három éve Robert Fico a hatalomba való visszatérését készítette elő a népszavazás ürügyén, 2010-ben a SaS pártkampányt folytatott. Adódik a kézenfekvő kérdés, mi értelme a népszavazásoknak?
Richard Raši (Hlas) házelnök a hétvégén már jelezte, hajlandó megnyitni a párbeszédet a népszavazási szabályok átalakításáról: leszállíthatnák például a megsemmisítő, ötven százalékos részvételi küszöböt és a legutolsó választáson szavazó állampolgárok számához kötnék az érvényesítési kritériumot. Viszont az is könnyen elképzelhető, hogy az intézkedés több problémát generálna, mint amennyit megoldana: a pártok hajlamosabbak lennének önpromóciós célokból kezdeményezni a népszavazásokat. A kérdés kapcsán társadalmi vitát kellene indítani, ennek az esélye azonban kicsi.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
