Hetven év után az energiaválság kivégezte: leáll a Slovalco utolsó kohója is

Hetven év után az energiaválság kivégezte: leáll a Slovalco utolsó kohója is

Hét évtizednyi termelés után az energiaválság összeroppantotta és kivégezte a szlovák alumíniumgyártás legfontosabb vállalatát, a Slovalcot. A cég bejelentette, hogy utolsó kohóját is leállítja, a termeléssel közvetlenül kapcsolatban álló munkásokat elbocsátják. A céghez 1400 munkahely kötődött.

Bár a cég hivatalosan nem állítja, hogy ezzel végérvényesen befejeződött a szlovákiai alumíniumgyártás korszaka, a körülmények másról tanúskodnak. Tekintettel arra, hogy az energiaárak elszabadultak, az EU CO2 kibocsátást megdrágító intézkedéseket vezet be, illetve hogy a Slovalco 226 kemencéjének jövőbeli újraindítása (üzemkész állapotba hozása) legalább 100 millió euróba kerülne, az esélyek elég rosszak.

A vállalat az államot, különösen a pénzügyminisztériumot és a környezetvédelmi minisztériumot vádolja a következményekkel. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a 2021 őszén kirobban energiaválságkor a cégek nem akartak drága energiát vásárolni, ezért nem szerződtek el. Igaz az is, hogy akkor még volt esély arra, hogy a piac észhez tér. Akkoriban ugyanis nem volt hiány a piacon, mégsem érvényesültek a kereslet-kínálat legalapvetőbb szabályai sem.

Tavaly a háború kirobbanása és az energiaválság elmélyülése még súlyosabb helyzetbe hozta az energiaigényes ágazatokat, köztük a kohászatot. A Slovalco augusztusban a 226-ból már csak 10 kemencét működtetett.

A vállalat azt állítja, ha a kormány módosította volna a 414/2012 számú törvényt, amely lehetővé tette volna az energiaigényes ágazatok vállalatainak kompenzációjának emelését, akkor annak szintje elérte volna a nyugati támogatások mértékét, a vállalat pedig a munkahelyekkel együtt fenntartható lett volna.

A klímapolitika nyakig benne van

Az érem másik oldala, hogy a cég olyan forrásokból akart kompenzációt, amelynek felhasználásáról nem a szlovák állam, hanem az Európai Unió dönt – a keret ugyanis nem az adófizetők pénzéből, hanem uniós forrásokból származik. Az alacsony energiafelhasználást és zöld ipart ész nélkül erőltető uniós tervek a kohászatre fittyet hánynak.

Hírdetés

Az ETS rendszer, amely gyakorlatilag megsarcolja a vállalatokat a széndioxid-lábnyomuk alapján (és így fokozott terhet rónak ki az energiaigényes ágazatokra), azzal veszélyes következménnyel járhat, hogy a teljes európai, 45 milliárd éves forgalmat jelentő acélexportot is lenullázza. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Európa szintű katasztrófa

A Slovalco anyacége, a Norsk Hydro decemberben jelentette be, hogy a cégek széndioxid-lábnyomuk csökkentése végett a kevesebb károsanyagkibocsátás árán előállított alumíniumot részesítik előnyben. Erre hivatkozva a cég azt nyilatkozta, hogy 2027-ig évente cirka 100 millió euróra megtakarítást akar elérni, csökkenti az osztalékkifizetést is.

A Reuters szerint a Norsk Hydro 100 ezer tonnával csökkentette európai alumíniumgyártását (és ebben már benne van a Slovalco augusztusi csaknem teljes leállítása) és ezt még további 30 ezer tonnányi termelés felfüggesztésével fejelné meg.

Európában az alumíniumgyártás nagyjából fele leállt az energiaválság miatt.

Jöhet az import – de honnan?

A Slovalco nyáron még 400 embernek adott munkát, további ezer munkahely a beszállítókon keresztül függött a cégtől. A múlt évben már elkezdte fokozatosan leépíteni az emberállományt. A elbocsátott munkások viszonylag magas, 17 havi lelépőt kapnak.

Hogy Európa honnan szerzi be az alumíniumot a történtek után, azt nehéz megjósolni. Ha saját kohóit hagyja tönkremenni, akkor importra szorul, a legnagyobb kínálattal pedig Oroszország és Kína rendelkezik – akikkel viszont a politikai mainstream nem szívesen üzletelne..,

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »