Május utolsó hétvégéjén, 29-én és 30-án rendezték meg a Mosonmagyaróvártól 4 km-re fekvő Máriakálnok egyházközségben a kálnoki Szűzanya búcsúját. A település szélén található Sarlós Boldogasszony-kápolnában a húsvét utáni szombattól október végéig szombati napokon tartanak öt órai kezdettel vigília szentmiséket.
A nagyobb búcsúk időpontja Szentháromság vasárnapja és a Kisboldogasszony ünnepéhez közeli vasárnap szeptemberben.
Tegnap, május 30-án a katolikus egyház Szentháromság vasárnapját ülte.
Többen helyszűke miatt kívülről hallgatták és kapcsolódtak be a legszentebb áldozatba a zarándokok közül.
A máriakálnoki Sarlós Boldogasszony-kegykápolna története és az ezzel összefüggő búcsújárás kezdete a XVI. századig nyúlik vissza. Akkortájt ezen a folyó szabdalta tájon sok forrás volt. Az erre járók megkülönböztetett szeretettel övezték a Kálnokon kívül eső kutat, melynek vizét gyógyító erejűnek tartották, mert több csodás gyógyulás történt ott.
A szomszédos földesúr, gróf Viczay János 1663-ban a Szűz Mária iránti tiszteletből egy nagyobb kápolnát építtetett Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Az 1780-as kánoni látogatás idején összeírták a kápolnánál történt imameghallgatásokat, melyekről az ott őrzött fogadalmi ajándékok tanúskodnak. Az értékes arany- és ezüsttárgyak a XVIII–XIX. század fordulóján felsőbb utasításnak estek áldozatul. Ami pedig felhalmozódott azt követően, az elpusztult az 1873-as tűzvészben.
Ebben az esztendőben Szentháromság vasárnapján a búcsú után az oltáron felejtett égő gyertyáktól fellobbant tűzben az egész kápolna leégett, csak Szűz Mária és a kis Jézus szobra maradtak meg épségben. A csodás történés után a hívek és Zalka János győri megyéspüspök adományából újjáépített kápolnát 1874-ben szentelték fel. Búcsúkiváltságait 1874-ben IX. Piusz pápától nyerte el.
A szent kút egykoron a kápolna közepén volt. Később a vizét kivezették, hogy egyszerűbben hozzájuthassanak a búcsúsok. Két esztendővel ezelőtt pedig a kápolnát felújították, mellette jobbról kőből kutat készítettek.
A szombat esti, Szentháromság vasárnapja előtti vigília misét gyertyás körmenet követte a hívek szép számban történő aktív bekapcsolódása mellett.
Másnap, vasárnap a 11 órai ünnepi mise búcsúi szónoka és főcelebránsa Kótai László jánossomorjai plébános volt. A mise elején Kapui Jenő mosoni plébános kérésére megáldotta az elkészült szabadtéri oltárt a vendég lelkiatya. Hősök napja lévén László atya ugyancsak imát mondott az első és második világháborúban, valamint az 1956-os forradalomban elesett magyar hősök, katonák, ismertek és ismeretlenek lelki üdvéért.
Homíliájában kitért a mai, túlzottan liberális, a világ vezetése részéről a nemzet, a vallás, anyanyelv buzgó megvallása ellen irányuló magatartásra, amit nekünk, magyar keresztényeknek nem szabad hagynunk,
A misét záró áldás előtt könyörgés hangzott el ugyancsak a hőseinkért, majd a pápai, a magyar és a régi magyar himnusz dallamai csendültek fel. Ebéd után, mire elhangzott a záróének akkordja is, eleredt az eső. Elmondhatjuk hát: a kálnoki Szűzanya oltalmazott, s a búcsú végéig nem hullatta reánk a mennyből örömkönnyeit.
Végül elköszöntünk a kálnoki Szűzanyától, vittünk a gyógyforrásból, s lelkileg feltöltődve, szomjunkat is oltva tértünk haza.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
