Ha középkori muzsika, ha magyar és közép-európai népek barátsága, ha Balassi Bálint dicsérete, ha… – igen, ez mind a minap 35 éves Musica Historica régizenei együttes, amely alig egy éven belül két új hanghordozót adott ki.
Kénytelen vagyok már az elején bejelenteni, erősen elfogult vagyok a Musica Historica együttessel, hisz a minap 35 éves társaság utóbbi 30 évét közelről is figyelemmel kísérhettem. Az együttes vezetőjével, Csörsz Rumen Istvánnal még budapesti egyetemi éveim elején találkoztam, s bár aktív együttműködésünk szinte csak az egyetemi évekre korlátozódott, azóta is, ha tehetem, elmegyek egy-egy, ötévente esedékes jubileumi koncertjükre, lelkiismeretesen gyűjtögetem az immár szép számmal megjelent hanghordozóikat, sőt egyik bakkecském annak idején bundáját áldozta az együttes egyik dudájához.
Emlékszem, a Samu névre hallgató kecskét az együttes tagjainak jelenlétében és hathatós segítségével az együttes alapítójának édesapja, Csörsz István író nyúzta meg, s ő készítette el a finom gulyást is, amelynél finomabbat azóta se nagyon ettem. De közösen, a Wataridori Színkörrel karöltve, Körömi Gábor rendezésében készült el 1994-ben (majd ismétlés tíz évvel később is) Balassi Bálint Szép magyar komédiája is, amellyel a Jókai Napokon is jártunk.
Csörsz Rumen István és a Musica Historica neve nem ismeretlen a felvidéki magyarok előtt sem, hisz számos alkalommal jártak tájainkon. Rimaszombatban az elmúlt években kétszer is járt Csörsz Rumen, aki 2017-ben a Tompa-Arany levelezést feldolgozó esthez (Minden kopogtatás nélkül), majd idén a Szendrey Júlia életét bemutató műsorhoz (Feleségek felesége) nyújtott zenei aláfestést.
A Musica Historica alapítói 1988-ban még középiskolások voltak, s az Óbudai Zeneiskolában a régizenész Kobzos Kiss Tamás tanítványai voltak. Az együttes működésének felfutása a kilencvenes évek elejére tehető, amikor megjelent a Balassi-kazettájuk, s ekkoriban kezdődtek el koncertkörútjaik, az anyaország mellett Erdélybe, Felvidékre is eljutottak, sőt még Bukarestben is jártak. Csörsz Rumen István mellett évekig Szabó Dániel, Sudár Balázs és Vető Júlia alkották az együttest, közülük mára hírmondónak az együttes alapítója mellett már csak Széplaki Zoltán maradt. Az eltelt három és fél évtizedben több mint negyvenen fordultak meg náluk, voltak, akik csak egy-egy alkalomra, de vannak olyanok is, mint Kasza Roland, aki a kilencvenes évek második felétől erősíti a csapatot, amelynek jelenlegi állandó tagja még Kovács Attila, Palócz Réka és Pribay Valéria.
A Musica Histrorica legfontosabb feladatának a középkori zene feltárását és megőrzését tartja, s ehhez a munkához komoly kutatások adják a hátteret. Legfontosabb korszakuknak a XV–XIX. Századot, s annak magyar és közép-európai (cseh, morva, szlovák, lengyel, román és horvát) zenei kapcsolatainak vizsgálatát és megismertetését tartják, de a középkori és reneszánsz énekelt költészet (a lovagi lírától Balassi és kora irodalmáig), a XVII–XIX. századi magyar közköltészet, továbbá a klasszikus török zenekultúra kutatása is a kiemelt feladataik között szerepel (Sudár Balázs turkológus).
Az együttes tagjainak több publikációja is megjelent ezekben témákban. S ahogy a minap megjelent új cédéjük is példázza, néha még régebbi korokba (Anjou és Zsigmond-kor) is elkalandoznak. A Balassi-kazetta még mesterük és atyai jó barátjuk, Kobzos Kiss Tamás közreműködésével készült, akivel számos közös koncertet bonyolítottak le, ahogy évtizedek óta állandó szereplői a Csíkszeredai Régizenei Fesztiválnak is.
Még a kilencvenes években jelent meg a protestáns énekmondókat és Bogáti Fazakas Miklós énekeit bemutató kazettájuk, míg a kétezres években főleg tematikus hanghordozókkal jelentkeztek, így a Bonum vinum a magyarországi borkultúrát kísérő zenei és irodalmi folyamatokról ad számot, míg az Amor ey aközépkori világi muzsikát közvetíti. Ennél is merészebb vállalkozásnak számított a Dámák és banyák, amely egykor élt magyar lányok és asszonyok viselt dolgairól adott számot. Igaz, több évszázad távolából már talán nem tűnt annyira istenkísértésnek. Ehhez kapcsolódott a tavaly megjelent Várj meg, madaram, amely a 17. századi magyar szerelmi énekköltészetet tárja elénk.
Ezek a versek hol reneszánsz, hol barokk irodalmi hatást tükröznek, s főként kéziratos énekeskönyvekben – köztük az erdélyi Vásárhelyi-daloskönyvben (1672 után) és a dunántúli Szentsei György daloskönyvében (1704 előtt) – maradtak ránk. Elsősorban a nemesi udvarokban ismerték őket, s a legnépszerűbb dalok sem jelentek meg nyomtatásban a saját korukban, csupán a 18. század folyamán, ponyván; ekkor váltak a közköltészeti hagyomány részévé. Noha eredetileg csak személyes hálózatban terjedtek, mégis óriási hatást gyakoroltak a korabeli magyar költőkre, majd a népköltészetre is.
E gazdag termésből válogatott az együttes egy csokorra valót. A virágszimbolikán túl fontos a madármotívumok (sólyom, hattyú, rigó stb.) finom hálózata, a mitológiai szereplők fel-felbukkanása és a személyes sorsról (örömről és bánatról, elválásról és újra találkozásról) szóló szavak megkapó őszintesége. De szerepel a Musica Historica a Hangzó Helikon Csokonai lemezén (ez Kobzos Kiss Tamással készült), sőt öt éve önálló CD-t szenteltek Arany János megzenésített verseinek is. Mindenféle félreértés elkerülése végett, nem az elmúlt években megzenésített Arany-versekről van szó, hanem az Arany János által elkövetett megzenésítésekről. A válogatás mindazon énekelt verseket közreadja, amelyekhez Arany János maga szerzett dallamot (pl. A tudós macskája; A hegedű száraz fája; Zách Klára; Csendes dalok), továbbá saját verseiből azokat, amelyek nótajelzése vagy dallammintája viszonylag pontosan azonosítható (pl. Rákócziné, Írószobám, A betyár című ciklus, A csillag-hulláskor énekelhető darabjai, a Nemzetőr-dal Fónagy József-féle 1848-as megzenésítése). Arany szerzeményei közül azok is helyet kaptak a lemezen, amelyeket más költők verseihez készített, így Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Bajza József és Amade László műveihez. A dalok korhű, családias hangszerelésben szólalnak meg: egy eredeti 19. századi gitár kíséretével), illetve kisebb zenekarral, amely a falusi bandák vagy a társasági zeneélet hangulatát idézi. S ha már karácsony táján vagyunk, tíz éve Dicséretes ez gyermek címmel a magyar és közép-európai karácsonyi muzsikába is bevezettek bennünket.
Az együttes 35. születésnapra megjelent Hétnyelvű című CD-je még régebbi időkbe kalauzol el bennünket, az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond korába. A lemezen ízelítőt kaphatunk az ünnepekhez kapcsolódó, világi hatásokat tükröző egyházi énekekből, ahogy meghallgathatjuk a világjáró Oswald von Wolkenstein hétnyelvű dalát, de az Ómagyar Mária-siralom zenés feldolgozását is.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
