Hétezer kilométer remény – így változik a szlovákiai mezőgazdasági táj Kuklis Katalin2026. 07. 27., h – 12:14
Néhány év alatt látványos változás indult el a szlovákiai mezőgazdasági tájban: az egykor végtelennek tűnő monokultúrás szántóföldeket ma már több mint hétezer kilométernyi biodiverzitási sáv tagolja. A természetvédők szerint azonban a kedvező folyamat folytatása a 2027 utáni agrártámogatásokon múlik.
Szlovákia mezőgazdasági tája az elmúlt három évben olyan átalakuláson ment keresztül, amilyenre a kollektivizálás óta nem volt példa. Az Európai Unióban korábban a legnagyobb összefüggő monokultúrás táblák közé tartozó szántóföldeket ma már több mint 7000 kilométernyi biodiverzitási sáv osztja kisebb egységekre. Ezek a 12 méter széles növényzettel borított sávok nemcsak a tájat teszik változatosabbá, hanem hozzájárulnak a víz visszatartásához, mérséklik a talajeróziót, és újra élőhellyé teszik a mezőgazdasági területeket.
A Szlovák Madártani Egyesület (SOS/BirdLife Slovensko) három éven át vizsgálta a biodiverzitási sávok hatását. A kutatók összesen 68 madárfajt figyeltek meg bennük, miközben átlagosan háromszor több madárfaj és több mint kétszer annyi egyed fordult elő itt, mint a környező szántókon. A mezei pacsirta, a fogoly, a fürj és a kritikusan veszélyeztetett túzok számára ezek a sávok valódi menedéket jelentenek.
„Amikor egy hatalmas szántóföld néhány óra alatt tarlóvá válik, a biodiverzitási sáv gyakran az egyetlen magasabb növényzettel borított terület marad a környéken”
– emeli ki Jozef Ridzoň, az SOS/BirdLife Slovensko szakembere. Hozzáteszi: hőkamerás méréseik szerint a csupasz talaj és a növényzettel borított sáv felszíni hőmérséklete között akár 13 Celsius-foknál is nagyobb különbség lehet, ami a nyári forróságban létfontosságú a madárfiókák, az őzgidák, a nyulak és a beporzó rovarok számára.
Nemcsak a madarak profitálnak az új élőhelyekből. A Szlovák Tudományos Akadémia kutatásai szerint májusban és júniusban a biodiverzitási sávokban negyvenszer több rovar fordult elő, mint a szomszédos szántókon. A kutatók tizenkét poszméhfajt, valamint számos más beporzó és ragadozó rovart is megfigyeltek, amelyek a természetes növényvédelemben és a terméshozamok fenntartásában is fontos szerepet játszanak.
A változást a vadászok is érzékelik. A Szlovák Vadászkamara felmérése szerint a vadászterületek használóinak 72 százaléka az apróvad állományának 10–30 százalékos növekedéséről számolt be a biodiverzitási sávok megjelenése óta.
A természetvédők szerint a siker elsősorban a gazdálkodóknak köszönhető, hiszen ők hozták létre a biodiverzitási sávok ezreit, és mindennapi munkájukkal döntik el, milyen értéket képviselnek a táj számára.
Különösen fontos, hogy ezeket a sávokat a legérzékenyebb időszakban ne kaszálják le, így a növények magot érlelhetnek, a rovarok fejlődése befejeződhet, a vadon élő állatok pedig biztonságos búvóhelyet találnak.
A szakemberek ugyanakkor figyelmeztetnek: a biodiverzitási sávok jövője még korántsem biztos. A 2027 utáni uniós agrártámogatások határozzák majd meg, hogy ez a kedvező folyamat folytatódik-e, vagy a természetnek újra vissza kell vonulnia a szántóföldekről.
Kapcsolódó cikkünk
A Duna menti táj sokszínű vidék gazdag növény- és állatvilággal. De a kanálisok, sekély vizek, holtágak és mocsaras területek egy különleges, ősi lakónak is menedéket adnak: a mocsári teknősnek – annak a fajnak, amely több ezer éve él velünk, és amelynek fennmaradása ma már a tudatos emberi segítségen múlik.
A Komárom környéki Nagyléli-szigeten most új esélyt kapnak ezek az állatok. A sziget revitalizációjával évek óta a BROZ Természetvédelmi Egyesület foglalkozik. A szigeten hucul lovak legelésznek, hódok „építkeznek”, s újabban, egy európai uniós projekt keretében – a Fertő-Hanság Nemzeti Parkkal együttműködésben – vizes élőhelyeket alakítanak ki a mocsári teknősök számára. (A projekt részleteit lásd itt:
#emys, HUSK/2302/1.2/114)
„Ezek a teknősök itt vannak a közeli kanálisokban, de a tipikus élőhelyük a mocsaras terület – ez a nevükből is látszik. Csakhogy a mocsaras élőhelyek ma már hiányoznak” – magyarázza a BROZ ügyvezető igazgatója, Miriam Miláčková.
„Jelenleg a szigeten ilyen helyeket hozunk létre, hogy segítsük a populáció növekedését. Két dolog fontos számukra: legyen megfelelő élőhelyük és legyen hol tojást rakniuk.”
A múlt térképei mutatják az utat
A munka nem a terepen kezdődött, hanem a régi térképek fölött. A szakemberek azt kutatták, hol voltak egykor természetes mélyedések, vízállások a szigeten.
„Nem csinálunk semmit, aminek nincs alapja a múltban. Az árvizek hordaléka sok ilyen helyet feltöltött az évek során – ezeket most újra kiássuk”, mondja Miriam. Folyik tehát a bágerezés, pontos tervezés alapján. Az új medret sekélyre kell ásni, kifejezetten a teknősök és a kétéltűek igényeihez igazítva. A vízbe pedig nagy fatörzseket is helyeznek, hogy a páncélosoknak legyen hol napozniuk – hiszen a mocsári teknős ugyan kiváló úszó, de a napfényre éppúgy szüksége van.
A legnagyobb ellenség: a róka
Egy másik helyszínen – de szintén Komárom környékén – más a helyzet. Az élőhely adott, a fészkelőhely is adott, de éveken át a rókák falták fel a fészkekbe helyezett teknőstojásokat. Ott tehát nem az élőhely kialakítása volt a fő feladat a BROZ szakemberei számára, hanem a védelem.
A tojásrakás idején ugyanis a rókák szinte lesben állnak. A nőstény teknősök gondosan betemetik a fészket, majd – egy különös, de fontos viselkedésként – vizelettel nedvesítik meg a földet. Ez később megkeményedik, de a ragadozók még azelőtt kikaparják, hogy „megkötne”.
Itt lépnek be a képbe a kutyák.
„Amikor néhány éve először jöttünk ide, 140 tojás maradványait találtuk – gyakorlatilag az egész éves szaporulat odalett”
– idézi fel a kezdeteket Petra Jakubčová kinológus. „Ekkor jött az ötlet: betanítunk kutyákat a fészkek megtalálására.”
Rexi segítségével, aki egy Pembroke Welsh Corgi fajta (amit walesi törpekutyának fordíthatunk), az első évben mindössze egyetlen fészket sikerült megmenteni. Az évek során a mentett fészkek száma fokozatosan nőtt, ma már több tucattal számolhatunk. S a „nyomozásba” Rexi kölykei, Azuma és Arenal is becsatlakozik.
„Tavaly a fészekrakás időszakában egyáltalán nem láttam rókát. Megtanulták, hogy a terep már nem biztonságos számukra”
– tudjuk meg Petrától.
A kiszagolt fészkek fölé rácsok kerülnek, így a kis teknősök biztonságban fejlődhetnek, majd tavasszal bújnak elő – a rács nyílásainak mérete akkora, hogy az apró utódok átférnek rajta, de a ragadozók nem férnek a tojásokhoz.
Lassú fejlődés, hosszú jövő
A mocsári teknősök türelmet igényelnek – szó szerint. Ivarérettségüket csak 12–15 éves korukra érik el, így a természetvédők még nem látják teljesen a munkájuk eredményét.
„Meg kell várnunk, amíg felnő egy generáció. Akkor látjuk majd igazán, mennyivel nőtt a fészkek száma a projektnek köszönhetően”,
hangsúlyozza a kinológus.
Egy teknős pedig akár 100 évig is élhet. Amikor megszületik, alig néhány centi és néhány gramm – felnőttként azonban már akár 30 centimétert és másfél kilogrammot is elérhet.
Egy eltűnt világ visszahozása
A mocsári teknős egykor sokkal gyakoribb volt a tájban. Olyannyira, hogy régi receptkönyvekben teknősleves is szerepel – de a békák is az étrend részét képezték. A fordulópontot az 1965-ös nagy dunai árvíz és az azt követő folyószabályozás hozta el. A Duna vizét elvezették, a mocsarakat lecsapolták – és a teknősök elvesztették élőhelyeiket. „Régen az volt a gond, hogy túl sok volt a víz. Ma már inkább vissza kell hoznunk a vizet a tájba”, mondja Miriam, akitől azt is megtudjuk, hogy a teknősök védelmébe más állatfajok is becsatlakoznak. Tehenek és vízibivalyok tartják karban a kanális környéki területet: lelegelik a növényzetet, és „folyosókat” taposnak a vízhez. „Ezek a nagy testű állatok gyakorlatilag a természet kaszálógépei. Ha elbozótosodna a terület, a teknősök nem tudnának tojást rakni.”
Rejtőzködő túlélők
A mocsári teknős igazi „bujdosó” állat. Sötét, pettyes páncélja tökéletesen beleolvad a környezetébe. Néha mégis megmutatja magát, így találtak rá – és a témára – a természetvédők is.
„A Nagyléli-szigeten van egy kempingünk, és egy mocsári teknős egyszer csak megjelent a büfénél. Mintha jelezte volna: itt vagyok, vigyázzatok rám.”
A teknősöket ugyanis nem csupán a rókák elől kell megmenteni. Az ember is hozzá tud járulni az állomány pusztulásához.
„Sokan érdeklődnek a teknősök iránt. Ismerünk történeteket olyanokról, akik hazavitték a kis páncélost, de mivel nem ismerték a mocsári teknős igényeit, almával próbálták etetni, aminek következtében elpusztult – vagy egyszerűen kiszáradt a nem megfelelő gondozás miatt.”
A természetvédők ezért nem verik nagy dobra, hol, mely kanálisok mentén folynak a mentési munkálatok. De sok a kérdőjel számukra is, a jövőben ezért a kutatás folytatódik: drónokkal térképezik fel a nehezen hozzáférhető csatornákat, hogy kiderüljön, hol élnek még teknősök.
A mocsári teknős védett állat. „Már az is csoda, hogy ennyi időn át velünk maradt”, fogalmaz Miriam. Mi is tehetünk azért, hogy itt is maradjon!
A mocsári teknős őshonos faj a hazai állatvilágban. A 20. század elejéről származó feljegyzések bizonyítják, hogy Nyugat- és Dél-Szlovákiában (a Duna, Morva, Vág és Ipoly vízgyűjtő területén), valamint Kelet-Szlovákiában (a Bodrogközben) is nagy számban jelen volt.
Élőhely: Álló- vagy lassan folyó vizekben él. Megtalálható benőtt folyóágakban, tavakban, holtágakban és kiterjedt, növényzetben gazdag mocsarakban. A populáció fennmaradásához ugyanakkor elengedhetetlen, hogy legyen tojásrakásra alkalmas – száraz, napos, homokos – terület az élőhelyük közelében.
Méret: Páncéljának hossza általában 20-25 cm, de előfordultak akár 30 cm-es példányok is.
Táplálkozás: A vízben főként puhatestűekkel, rovarokkal, lárvákkal, ritkábban kisebb halakkal és békákkal táplálkozik. A parton bogarakat, rovarokat, lárvákat, férgeket és más gerincteleneket fogyaszt. Táplálékának fontos részét képezik az algák és a vízinövények egyes részei is.
Ivar: Az ivari különbségek csak a kifejlett egyedeknél figyelhetők meg. A nőstények nagyobbak, rövidebb farkúak, és páncéljuk alsó része lapos, míg a hímeké enyhén homorú. A szivárványhártya színe is eltér: a hímeké narancssárga, a nőstényeké sárga. Az ivarérettséget 12–15 éves korban éri el.
Szaporodás: Október végétől márciusig (esetleg áprilisig) téli álmot alszanak a vízben. Ébredés után hamarosan megkezdődik a párzás, amely májusban a legintenzívebb. A nőstények körülbelül egy hónappal később rakják le tojásaikat sekély gödrökbe, gyakran a víztől távolabb. Egy fészekaljban 3–20 tojás található. A kikelés 60–120 nap után történik, de a mi éghajlatunkon a kicsik a talajban telelnek át, és csak a következő tavasszal bújnak elő. A frissen kikelt teknősök 3-4 cm-esek, páncéljuk még puha, amely csak a harmadik életévükre keményedik meg teljesen.
Élettartam: Akár több mint 100 évig is élhet.
Életmód: A mocsári teknős a nap nagy részét a vízben tölti táplálékkereséssel. Kiválóan úszik és merül. Tavasszal, amikor a víz még hideg, szívesen napozik vízbe dőlt fatörzseken vagy a parton.
Természetvédelmi (eszmei) érték: 3000 EUR
Kapcsolódó cikkünk
Több tucat fészekből, egyszerre bújtak elő a mindössze néhány centiméteres mocsári teknősök, bizonyítva, hogy a BROZ Természetvédelmi Egyesület hosszú távú védelmi programja valódi eredményeket hoz.
A BROZ Természetvédelmi Egyesület már évek óta elkötelezetten dolgozik a mocsári teknősök megóvásán Dél-Szlovákiában, és munkájuk kézzelfogható eredményeket hoz. Az idei tavasz is látványos bizonyítéka volt ennek: ritka és lenyűgöző eseménynek lehettek tanúi a természetvédők, amikor tömegesen keltek ki a kis mocsári teknősök.
A siker mögött gondos, hosszú távú munka áll. A tavalyi szezon során egy kinológus szakember és speciálisan kiképzett kutyája, Rexa járta a potenciális fészkelőhelyeket Marcelháza környékén. A kutya képes volt kiszagolni a frissen lerakott tojásokat, így a szakemberek pontosan be tudták azonosítani a fészkeket. Ezeket ezután erős fémrácsokkal védték meg azokat, hogy megóvják a ragadozóktól és a mezőgazdasági munkák okozta károktól.
A védelem meghozta gyümölcsét. Közel egy évvel később – amikor a tojásokból kikeltek a kis teknősök – tucatjával bújtak elő a földből, sok esetben egyszerre, több védett fészekből. A frissen kikelt apróságok célja az volt, hogy biztonságban eljussanak a közeli vízhez, ahol megkezdhetik önálló életüket.
A természetvédők beszámolója szerint már a ötödik generációja kel ki sikeresen azoknak a teknősöknek, amelyek tojásait Rexa segítségével találták meg és védték meg. A kis teknősök páncéljának átmérője mindössze körülbelül 3 centiméter, és már most önálló életet élnek a mocsaras élőhelyeken, békák, szitakötők és időnként nagyobb teknősök társaságában.
Kapcsolódó cikkünk
Aki Nyugat-Szlovákia déli részén él, bizonyára gyakran utazik a 63-as főúton. Azon, amelyik Pozsonyt és Párkányt köti össze. De valószínűleg még kevesen tudják azt, ha Pozsony felé haladva Csallóközaranyosnál balra térnek, néhány kilométer után egy egészen különleges helyre bukkanhatnak: egy vadregényes Duna-szigetre, ahol az ember órákra, vagy akár napokra is kiszakadhat a nyüzsgő hétköznapokból. Mi már jártunk ott, Miláčková Miriam volt idegenvezetőnk.
Miláčková Miriam a BROZ Természetvédelmi Egyesület ügyvezető igazgatója. Egy nagy múltú természetvédelmi szervezetről beszélünk, amely 1997 óta törekszik arra, hogy minél több értékes élőhelyet megőrizzen, illetve felújítson – benőtt és kiszáradt Duna-ágakat élesztenek újjá, Szlovákia-szerte több helyen is újraindították a legeltetés hagyományát, kihalófélben lévő fajokat mentenek, és még sorolhatnánk. A Nagyléli-szigetet 18 éve bérlik, és fokozatosan, lépésről lépésre haladva hozták helyre azt, ami a múlt század végére hanyatlásnak indult.
Fenntartható környezetvédelem
A BROZ egy pozsonyi székhelyű szervezet, de mára országos lefedettsége van. Miriam is Pozsonyban él, mégis magyarul beszélgetünk, hiszen Gútán nőtt fel, és örül, hogy a szigethez kapcsolódó munka révén újra gyakrabban beszél magyarul.
A Nagylél-projekt tulajdonképpen két részből áll. A dunai töltésen innen található a Sziget Ökofarm. „Az ökofarmon azok az állatok vannak, amelyek állandó gondoskodást igényelnek, mint például a tehenek vagy a kecskék, a tejből pedig sok-sok házi finomság készül – ugyanis sajtkészítő műhely is van a farmon. Tehát, aki itt megáll, akár egyenesen a gyártótól is kóstolhat”, meséli Miriam, és lássuk be, így teljes az ökoturizmus. „Érkeznek időnként gyerekek, akik rácsodálkoznak arra, hogy így készül a sajt. Hiszen legtöbbjük csak a boltban látott ilyet.”
A régi magtár épülete is felújításra került. A háromszintes épületben van a kiállítás és egy közösségi tér, de a tetőtérben ágyak is helyet kaptak, így természetiskolára, workshopokra, de akár cégek csapatépítő eseményeire is ideális. További szálláslehetőséget kínál a kemping, ahol sátorozásra, lakókocsis kempingezésre vagy faházikós szállásra is van lehetőség. A nyári szezonban pedig büfé is üzemel itt. „Kerékpárkölcsönzés, kenubérlés, lovaglás is van a kínálatunkban, amihez előzetes foglalásra van szükség a weboldalunkon. Szeretnénk, ha idővel ön-fenntartó módon tudnánk működni, vagyis az ökofarm által megtermelt anyagiakat a sziget védelmére tudnánk fordítani”, beszél a további tervekről Miriam. Hiszen a másik – és legfontosabb munka az, ami a töltésen túl, vagyis a Nagyléli-szigeten történik.
Lassú víz partot mos
„18 éve, amikor bérbe vettük a szigetet, csak egy kis részen folyt be a víz, a többi be volt nőve. Ki kellett tisztítani, hogy átfolyjon a Duna vize a területen. A dunai szigetek lényege, hogy legyen elég vizük, akkor lesz ilyen gyönyörű zöld minden. A múlt éven háromszor volt árvizünk. Mi, természetvédők örülünk a nagy víznek, de persze az itt dolgozók annyira nem, hiszen az itt legelésző állatokat át kellett terelni a töltésen túlra. Az a célunk, hogy további ágakat nyissunk meg a szigeten, mert a régi térképeken látszik, hogy valaha több volt itt a víz”, tudjuk meg a BROZ igazgatójától.
A szigeten lovak is legelésznek. „Induláskor hárommal kezdtünk, jelenleg több mint 30 hucul lovunk van. Ez a fajta hegyi munkákra alkalmas, de itt a szigeten jó dolguk van. Általában gyerekek lovagolnak rajtuk, mivel nagyon kezes fajta, ráadásul széles a hátuk, ami kényelmes ülést biztosít. Van, hogy befogjuk őket kocsihúzásra, de egyébként legelésznek – és nőnek. A dunai fű pedig tápláló, ezért most van rajtuk egy kis súlyfelesleg… A kolléga épp azon gondolkodik, hogyan fogja diétára őket”, meséli nevetve Miriam. Két ló pedig ottjártunkkor épp munkára, vagyis kocsi elé van fogva – körútra indulunk tehát a szigeten.
A végtelen nyugalom és szabadság szigete
A Nagyléli-sziget 250 hektáron terül el. Amint átkocsikázunk Mandaléna hídján, szinte egy másik világban találjuk magunkat. Itt szabadtartásban vannak az állatok, hiszen a BROZ szakemberei igyekeznek úgy fenntartani a sziget egészséges ökoszisztémáját és élővilágát, hogy az minél kevesebb emberi beavatkozást igényeljen. A legelésző állatok nem engedik elburjánzani az invazív növényeket, és így kaszálni sem kell, csupán a télire valót. Menet közben pedig még természetes trágya is kerül ide-oda. Lovak, szürkemarha, vízibivalyok is vannak itt – hiszen annak idején is legelőként használták a szigetet. Na meg aranymosásra. De élnek itt hódok, fekete gólyák, rétisasok – persze őket nem olyan könnyű elcsípni.
„Ha egyedül akarok lenni, kijövök ide, a szigetre”, mondja Miriam. „Nincs wifi, sem térerő, nem érnek el a feladatok. Itt tudsz igazán közel lenni a természethez. Ha kisétálsz hajnali ötkor, jégmadarakat, hódot láthatsz, éjszaka pedig megcsodálhatod a csillagokat – itt ugyanis nincs fényszennyezés. A Duna-part pedig bármelyik napszakban gyönyörű.”
Kapcsolódó cikkünk
A Csilizradványhoz közeli mocsaras területeken tehenek legelésznek – a BROZ Természetvédelmi Egyesület újabb veszélyeztetett élőhelyet élesztett újjá.
A nemrég hivatalosan is az európai jelentőségű csilizközi mocsarak területéhez csatolt területet közösségi finanszírozás útján sikerült megmentenie a BROZ-nak. A szervezet pedig azóta is folyamatosan azon dolgozik, hogyan lehetne a terület állapotán javítani. Ezért a közelmúltban körbekerítették a területet – amely nem volt kis munka, hiszen összesen 100 hektárról van szó – és kihajtottak rá egy tehéncsordát.
Mivel a terület mozaikos, váltakoznak benne a nedves és száraz részek, és az invazív aranyvessző is gondot okoz, a tehenek nagyon jó segítőtársaink. Legelésükkel a mocsári növényzetet is visszaszorítják, így az nem halmozódik fel, és a mocsár nem kezd el feltöltődni és kiszáradni – ráadásul így a kaszálás kérdése is megoldottnak látszik.
Egyelőre nagyszerűen működik a projekt: a tehenek szabadon mozognak a vizes részeken, ahol legelés közben hűsölnek, körülöttük pedig kócsagok csapatai repkednek. A természetvédők pedig a közeljövőben egy kilátótorony felépítését is tervezik, hogy bárki élvezhessétek a látványt, amikor ellátogat a csilizközi mocsarakhoz.
A BROZ további tevékenységéről olvashanak itt.
Kapcsolódó cikkünk
Ünnepélyes keretek között adták át a felújított Foki mellékágat, amely több mint tíz hónapnyi terepi munka és többéves előkészítő folyamat után újra összeköttetésbe került az Öreg-Duna medrével.
A revitalizációs projektet a BROZ (Bratislavské regionálne ochranárske zrduženie/Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület) valósította meg a LIFE Dynamic Life Lines Danube program keretében. A beruházás jelentőségét az adja, hogy ez az első olyan mellékág a bősi vízlépcső által érintett területen, amely már közvetlenül az Öreg-Duna főágából kapja a vizet.
A mintegy 2 kilométer hosszú szakasz helyreállítása több szempontból is ökológiai előrelépést jelent. Az újonnan kialakított élőhely ívóterületet biztosít a halak számára, valamint meredek partoldalaival alkalmas fészkelőhelyet nyújt a jégmadarak, valamint a partifecskék részére.
A munkálatok során a mellékágból 75 000 m³ hordalékot távolítottak el és 2500 m³ követ emeltek ki.
A revitalizáció célja a Duna vízdinamikájának javítása, a vízmegtartó képesség növelése, a talajvíz-utánpótlás elősegítése, valamint az ártéri erdők vízellátásának biztosítása volt. Emellett új, természetes élőhelyek kialakítása is megvalósult.
A projekt teljes költsége elérte a 485 ezer eurót.
A helyreállítás a BROZ, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VÚVH), a NAUTILUS és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) együttműködésében jött létre.
Kapcsolódó cikkünk
Ünnepélyes keretek között adták át a felújított Foki mellékágat, amely több mint tíz hónapnyi terepi munka és többéves előkészítő folyamat után újra összeköttetésbe került az Öreg-Duna medrével.
A revitalizációs projektet a BROZ (Bratislavské regionálne ochranárske zrduženie/Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület) valósította meg a LIFE Dynamic Life Lines Danube program keretében. A beruházás jelentőségét az adja, hogy ez az első olyan mellékág a bősi vízlépcső által érintett területen, amely már közvetlenül az Öreg-Duna főágából kapja a vizet.
A mintegy 2 kilométer hosszú szakasz helyreállítása több szempontból is ökológiai előrelépést jelent. Az újonnan kialakított élőhely ívóterületet biztosít a halak számára, valamint meredek partoldalaival alkalmas fészkelőhelyet nyújt a jégmadarak, valamint a partifecskék részére.
A munkálatok során a mellékágból 75 000 m³ hordalékot távolítottak el és 2500 m³ követ emeltek ki.
A revitalizáció célja a Duna vízdinamikájának javítása, a vízmegtartó képesség növelése, a talajvíz-utánpótlás elősegítése, valamint az ártéri erdők vízellátásának biztosítása volt. Emellett új, természetes élőhelyek kialakítása is megvalósult.
A projekt teljes költsége elérte a 485 ezer eurót.
A helyreállítás a BROZ, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VÚVH), a NAUTILUS és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) együttműködésében jött létre.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
