Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi évszázad után még ma is találnak a régészek szarkofágot, múmiát, ilyen-olyan ősrégi szobrot Egyiptomban. Sőt, szinte minden héten rábukkannak valami izgalmas tárgyra. Ezek évezredek óta a föld mélyében pihentek, hogy aztán a véletlen folytán vagy feltárások során előbukkanjanak, és megörvendeztessék a mai nemzedéket.
Nézzük csak az elmúlt hónapot! Szeptember 18-án érkezett a hír, hogy egyiptomi régészek egy későkori (Kr.e. 664–323) szarkofágot találtak, benne múmiával a dél-egyiptomi Asszuánban.
Az Aga Khan mauzóleum közelében végeztek feltárásokat, amikor a mészkőből készült szarkofágra bukkantak. A múmiát lenbe tekerték, így az nagyon jó állapotban maradt fenn – közölte Mosztafa Vaziri, az egyiptomi Legfelső Régészeti Tanács vezetője az al-Ahram egyiptomi lappal. Több idő kell ahhoz, hogy azonosítsák, kit rejt a szarkofág – tette hozzá. Elmondta, hogy a régészek a térségben számos későkori sírra bukkantak, amelyek falai isteneket, köztük Íziszt, Anubiszt, Hatort ábrázolják. Feltárták színes kőből készült szarkofágok maradványait is.
A terület valószínűleg kommunális temetkezési hely lehetett egykoron, mert sok múmiát találtak, amelyeket rendszertelenül temettek el – közölte Abdel-Moneim Száed, a régészeti tanács asszuáni és núbiai térségért felelős vezetője.
A régészek a sírokban találtak mészkőből készült szobrot, szkarabeusz- és amulettgyűjteményt, és rábukkantak Hórusz isten faszobrára is.
A Kairótól mintegy 900 kilométerre délre fekvő Asszuán az ókori Egyiptom déli határa volt. Már az óbirodalomban jelentős kereskedelmi központ volt, a térségben talált gránitot a Gízában lévő piramisok építéséhez használták fel.
Két nappal korábban Asszuán városában emberfejjel ábrázolt szfinxre bukkantak az egyiptomi régészek. Mosztafa Vaziri közölte, hogy a mészkőből készült szoborra a Kom Ombo templomnál végzett talajvíz-elvezetési munkálatok során találtak rá. Vaziri szerint a szobor valószínűleg a Ptolemaiosz-korból származik. A Ptolemaiosz-dinasztia mintegy háromszáz éven át, Kr. e 320-től 30-ig uralkodott Egyiptomban. Az uralkodói hatalom és az erő megtestesülését ábrázoló szfinxszobrok az óbirodalmi IV. dinasztia (Kr.e. 2639–2504) korától ismertek Egyiptomban. A legnagyobb szfinx, a 4500 éves, mintegy 70 méter hosszú és 20 méter magas gízai Nagy Szfinx Khephrén fáraó völgytemploma mellett található a Nílus völgyében.
Nyáron a karnaki és luxori templomok közötti úton találtak egy több mint négyezer éves szfinxet útépítő munkások.
Szeptember elején ősi temetkezési helyet tártak fel a régészek az egyiptomi Gíza tartományban, Kairó közelében, I. Szenuszert fáraó piramisa mellett.
„A temetőt List falunál, I. Szenuszert (Kr.e. 1961–1917) piramisától 300 méterre északkeletre tárták fel” – tájékoztatott az Egypt Independent.
A sziklás hegyoldalban kialakított temetkezési hely két részből állt. Az egyik egy nyitott udvar, amelyből átjáró vezet egy teremhez. Az átjáró oldalfalain hieroglifákat találtak a régészek. A terem nyugati falán egy fülkét alakítottak ki, feliratok nyomát fedezték fel a falain. A temető másik részében egy nagyjából 3 méter mély, 100 centiméter hosszú, 80 centi széles kriptát tártak fel, ennek nyugati belső oldalából átjáró vezet az első sírkamrába. A kripta északi oldalából újabb kamrákba vezet az út, amelyeket hamarosan szintén feltárnak.
„A temetkezési hely tulajdonosáról még semmit sem tudunk, mivel a feliratok nem utalnak kilétére” – mondta el Jasszer Hasszán Abdel-Fattah, a régészeti helyszín igazgatója.
A gízai List környékén az egyiptomi középbirodalom uralkodóit és előkelőségeit temették el, I. Szenuszert és I. Amenemhat (Kr. e. 1991–1962) piramisa is ott épült.
Ugyancsak szeptember elején egy egyiptomi-francia régészcsoport a Nílus folyó deltájában létezett egyik legősibb településre bukkant. A maradványok a fáraók kora előtti időkből, 5000 évvel ezelőttről származnak.
A közös kutatócsoport egy újkőkori falu maradványait tárta fel a Tell el-Szamara régészeti lelőhelyen, Kairótól mintegy 140 kilométerre északra. A település egészen a fáraók második dinasztiájának a koráig (Kr. e. 4200–2900) lakott volt.
Újkőkori felfedezések szinte ismeretlenek ebben a térségben, ezért igen nagy jelentőségűek a leletek – közölte Frederic Geyau, a csoport vezetője. Az egyetlen újkőkori település, amelyet eddig feltártak, Szaísz városa volt.
A 2015 óta folyó feltárásokon gyűjtött leletek páratlan lehetőséget adnak arra, hogy az első dinasztia előtt több mint ezer évvel Alsó-Egyiptomban élt prehistorikus társadalmakról alaposabb tudásra tegyenek szert a régészek. A lelőhelyen talált edények, kézműves termékek kormeghatározása alapján a kutatók úgy vélik, hogy a Nílus deltájának lápos területein a Kr.e. 5. évezred végén telepedtek le közösségek.
Ajmán Asmavi, az egyiptomi műemlékvédelmi tárca vezetője az al-Ahram honlapjának elmondta, hogy a régészek találtak egy tucatnyi tárolót állati csontokkal és botanikus maradványokkal, amelyek elemzésével betekintést nyerhetnek az egyiptomi mezőgazdaság és állattenyésztés kezdeteibe.
Közben Szakkarában megnyitották a látogatók előtt az egyiptomi nagyhatalmú óbirodalmi főtisztviselő, Mehu vezír jó állapotban fennmaradt és gazdagon díszített sírját, amelyet még 1939-ben fedeztek fel egyiptomi régészek.
Mosztafa Vaziri szerint ez az egyik legszebb sír a szakkarai nekropoliszban élénk színei és a falakon látható különleges jelenetek miatt. Az egyik legfurcsább képen krokodilok házasodnak össze egy teknős jelenlétében. Mehu 4300 évvel ezelőtt, az első fáraók korában élt, és I. Pepit (Kr. e. 2325–2150), az Óbirodalom VI. dinasztiájának harmadik fáraóját szolgálta a legmagasabb rangú tisztségviselőként. Sírkamrájának felirata szerint összesen 48 titulust viselt, a vezír mellett például a királyi írnokét és a bírák vezetőjéét.
A lépcsős Dzsószer-piramistól mintegy 100 méterre fekvő hatalmas sírkomplexum egy hosszú folyosóból és hat sírkamrából áll, Mehun kívül itt temették el fiát, a 22 tisztséggel rendelkező Meri Re Ankhot és unokáját, Hetep Ka II-t is, neki 10 titulusát sorolják fel a hieroglifák. A korabeli nemesség tagjai közül csak keveseknek adatott meg az a kiváltság, hogy családtagjaikkal közös sírban nyugodhassanak.
A falakon látható jelenetek a megboldogult főminisztert ábrázolják, amint az őserdőben vadászik vagy halászik. Más freskókon betakarítási vagy főzési munkákat, vagy épp akrobatikus táncokat örökítettek meg. Szakértők szerint ilyen jelenetek eddig nem voltak ismertek hasonló korú sírokból. Mehu vezír sírját a megnyitás előtt restaurálták. (MTI, ug)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
