„A jugoszláviai katonai puccs megváltoztatta a Balkánon a politikai helyzetet. Jugoszláviát jelenleg hűségnyilatkozatai ellenére is ellenségnek kell tekinteni, ennélfogva a lehető leggyorsabban szét kell zúzni.” A magából kikelt Adolf Hitler 25. számú hadműveleti parancsában így reagált a számára kedvezőtlen jugoszláviai eseményekre. A Führer parancsait követve a német hadigépezet 1941. április 6-án mozgásba lendült és rendkívül gyorsan, mindössze 11 nap alatt térdre kényszerítette a délszláv államot.
A Balkán-félsziget lerohanása eredetileg nem szerepelt Hitler tervei között. 1941 elején a Führer sokkal inkább kelet, azaz a Szovjetunió felé tekintett. Miután nyugaton 1940 júniusára a Wehrmacht legyőzte Franciaország haderejét, Németország nyugati szárazföldi határai védve voltak. Hitler 1940 őszén még megpróbálta térdre kényszeríteni Nagy-Britanniát is, de a brit légteret – amelynek uralma előfeltétele lett volna egy Anglia elleni német inváziónak – a német légierőnek, a Luftwaffenak nem sikerült ellenőrzése alá vonnia.
Bár az angliai csatának nevezett légi háborúban a németek mellett a britek is komoly veszteségeket szenvedtek, légierejük, a Royal Air Force talpon maradt, és ezzel elhárította Hitler szárazföldi haderejének invázióját. A németeknek csak a Franciaországhoz közeli, Britanniához tartozó Csatorna-szigetek megszállására futotta. A Churchill vezette szigetország nem kért békét.
Az angliai fiaskó ellenére Hitler 1939-es és 1940-es hadi sikerei impozánsak voltak; Berlin óriási területek, nyersanyag és ipari potenciál felett rendelkezett. Hitler úgy okoskodott, hogy Churchill bizonyára jobban hajlik majd a békekötésre, ha a Szovjetuniót a Wehrmacht letörli a térképről.
A náci vezér egyébként már az 1925-ben kiadott Mein Kampf című könyvében megemlítette a német népnek kulcsfontosságú keleti élettér, a Lebensraum megszerzésének szükségességét. A jövőben egyre szaporodó németség földéhségének kielégítése mellett Hitler a Szovjetunió leigázásával egyben végzett volna a náci Németország legnagyobb ideológiai ellenfelének tekintett bolsevizmus fellegvárával is.
A Szovjetunió elleni támadás kezdetét 1941. május 15-re tűzték ki, ám az hetekkel eltolódott, mert a Balkánon váratlan események történtek. A Szovjetunió biztonságos lerohanásának egyik feltétele balkáni államok lojalitása volt. A német hadigépezet számára elengedhetetlen kőolajexportőr Románia, és a szintén német szövetséges Bulgária mellett Hitlernek egy németbarát Jugoszláviára is szüksége volt.
A dolgok a Führer szempontjából jól alakultak, hiszen Belgrád 1941. március 25-én csatlakozott a német–olasz–japán háromhatalmi egyezményhez, azaz szorosabbra fűzte kapcsolatait Berlinnel. A németek iránti hűségért cserébe Hitler tengeri kijáratot, a görög Thesszaloniki városát ígérte a hatalmon lévő Pál régenshercegnek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
