Sok tündérmesében előfordul, hogy a hercegnők éveket töltenek tornyokba zárva, várva, hogy egy lovag megmentse őket – nem többek, mint dekoratív sakkfigurák, akikkel édesapjuk rendelkezik. Néhány történelmi hercegnő számára azonban egész másként alakult az élet. I. Eduárd angol király (uralkodott 1272-1307) öt felnőttkort megélt lánya a megszokotthoz képest rendkívüli jogokkal rendelkezett élete során.
1293-ban Eleonóra hercegnő feleségül ment III. Henrikhez, a ma Észak-Franciaországban található Bar grófjához. Négy évvel később Henrik Lille közelében harcolt, amikor ellenséges francia csapatok elfogták, és Párizsba vitték. Bebörtönzött férje helyére lépve Eleonóra feladata volt, hogy biztosítsa a grófság biztonságát. Ahogy a 14. századi olasz–francia írónő, Christine de Pisan is írta, egy hercegnőnek „tudnia kell fegyvert használni (…) hogy parancsolhasson embereinek, ha úgy kívánja a szükség.”
Eleonóra, Bar grófnéja (kép forrása: English Heritage)
Eleonóra összehívta férje maradék csapatait, hogy védjék otthonát, Bar várát, és írt édesapjának és más szövetségeseknek, hogy gyűjtsenek össze pénzt Henrik kiváltására. Tevékenységével sikeresen védte meg gyermekei örökségét.
III. Henrik, Bar grófja
30 évvel korábban egy másik Eleonóra nevű angol hercegnő, Földnélküli János király legkisebb lánya védte egyedül Dover várát saját fivére, III. Henrik király csapatai ellen több hónapig, miközben férje, Simon de Montfort lázadást vezetett az uralkodóval szemben. A döntő eveshami csatát követően, ahol férje és legidősebb fia is elesett, Eleonóra tovább harcolt, még ostromgépet is hozatott a vár védelmére, és kihasználta Dover tengerparti elhelyezkedését, hogy gyermekeit Franciaországba menekítse, a szükségleteiket fedező pénzzel együtt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
