Hét nap, hét házasság, hét élethelyzet, egy közös pont: a feltétlen szeretet, az Istennel kötött hármas kapcsolat mindent legyőző ereje. A Görögkatolikus Metropólia idén is interjúsorozattal készült a házasság hete rendezvénysorozatára. Hetedikként, és egyben az interjúsorozat utolsó részeként Tünde és Laci története olvasható.
A házasság nem csupán két ember szövetsége, hanem egy közös küldetés, amelyben a felek egymást erősítve válnak többé. Tünde és Laci története a hitről, a közös küzdelmekről és az őszinte kommunikációról szól. Meséltek megismerkedésük sorsszerűségéről, a közös vállalkozás és az iskolaépítés kihívásairól, valamint arról a mély lelki kötelékről, amely a legnehezebb időkben is átsegítette őket.
– Laci, hogyan mutatnád be a feleségedet? Mit jelent számodra ő?
Laci: Tünde egy rendkívül szeretetteljes, gondoskodó és családcentrikus személyiség. Rengeteg új ötletet és impulzust ad a családunknak és a kapcsolatunknak egyaránt. Ami az első pillanattól kezdve meghatározó volt nálunk, az a mély lelki kapcsolat: minden filozófiai témát, az élet működésével vagy az istenséggel kapcsolatos megéléseinket is meg tudunk beszélni.
– Tünde, te hogyan emlékszel a kezdetekre?
Tünde: Én a férjemet szó szerint megimádkoztam. Amikor egy igazi lelki társra kezdtem vágyni, kértem a Jóistent, hogy hozza elém azt az embert, aki mellém való. Számomra a lelki társ azt jelenti, akivel sokat tudok beszélgetni, akivel soha nem unatkozunk, és aki a férfiakra kevésbé jellemző módon nyitott a lelki és istenes témákra. Ezek a beszélgetések mindig feltöltenek bennünket. Bár nyilván vannak vitáink, a legszebb az, hogy mindig fel tudunk állni, meg tudjuk ölelni egymást és tovább tudunk lépni.
– Hogyan találtatok egymásra abban a bizonyos 2002-es évben?
Tünde: Egy barátnőm elcsalt egy diszkóba, pedig én nem voltam az a járós típus. Ő flörtölni kezdett a hátunk mögött ülő férfiakkal, Laci pedig valahogy mellém ült.
Laci: Valójában kellettek a barátok, a „segítők”, mert nélkülük túl bambák lettünk volna a kapcsolódáshoz. De amint elindult köztünk a kommunikáció, 24 órán keresztül nem is aludtunk. Olyan erős vonzódást éreztünk, hogy már másfél méter távolságból vágytam az érintésére, akár csak a kabátja ujját is meg kellett fognom.
– Laci, te korábban a versenyszférában dolgoztál, majd közösen létrehoztatok egy céget, amelyben egy olyan márkát fejlesztettetek együtt, amelyben a természet tisztító erejét a modern technológiával ötvözve kínáltok háztartási termékeket a környezettudatosság jegyében. Most pedig a nyíregyházi Arany János Általános Iskola Szabó Lőrinc Tagintézményét vezeted Sóstóhegyen. Hogyan jött ez a váltás?
Laci: 16 évig dolgoztam multinacionális környezetben, ahol sok tapasztalatot szereztem az innováció terén, majd a saját startupunkban, a Herbow International Zrt-ben folytattuk a munkát. Az iskola felső tagozatának újraindításakor szülőként már aktívan jelen voltunk. Ekkor jött a felkérés a tantestület részéről, hogy vállaljam el a vezetést. Bár eredetileg testnevelés-biológia szakos tanár vagyok, korábban is voltam már megbízott igazgató, így az oktatáshoz való kötődés mindig jelen volt az életemben.
Tünde: Laci menedzser szemlélettel vezeti az iskolát, és ebben rejlik a sikere is: a múltjából hozott tudást ráülteti az intézményre, amin érezzük a Jóisten áldását.
– Laci, az általad vezetett iskola az elmúlt években egy sikeres, innovatív ökoiskolává alakult. A „Mester hetes” projekt keretén belül létrehoztad a terápiás állatsimogatót, a biokonyhakertet, az üvegházat, a szabadtéri tantermet, a szülők egyesületi közösségét, a székelykaput és a 600 literes akvárium projektet. Ezzel az iskola tanulói számára egy teljesen új, komplex programot valósítottál meg. Mit gondoltok, hogyan lehet ezt a szemléletet minél több emberhez közel hozni?
Laci: A természetközeliség kinyitja a gyerekek lelkét, segít megérteni a teremtett világ lényegét. Cégvezetőként is az volt a célunk, hogy az ökotermékek ne legyenek drágábbak a prémium vegyipari márkáknál, így téve elérhetővé a környezettudatosságot. Hiszem, hogy a környezettudatos életmód nem pénz kérdése.
Tünde: Mi az életmódváltást kényszerből kezdtük, amikor a kislányunk allergiás lett a szintetikus mosószerekre. Azóta látjuk, hogy ez valóban nem az anyagiaktól függ, hanem nagyrészt a neveléstől és a neveltetéstől. A gyerekek a legnyitottabbak rá, ők már rászólnak a szülőkre, hogy vigyázzanak a környezetre.
– Hogyan tudtok együtt dolgozni a projekteken? Ki a kritikusabb?
Laci: Nagyon jól kiegészítjük egymást. Én vagyok az ötletfelvevő, Tünde pedig inkább a megoldó. Sok közös álmunk van. Néha ér is bennünket az a kritika, hogy túl idealisták vagyunk, de a pozitív, emberközpontú bizalom, amiben mindketten hiszünk, mindig meghozza a gyümölcsét.
Tünde: Nem igazán kritizáljuk egymást, inkább építő hozzászólásaink vannak. Én az írásaimban hagyatkozom Laci véleményére, mert hiszem, hogy ő ismer a lelkemig hatóan a legjobban.
– Tünde, ha már így szóba hoztad, mesélj a készülő könyvedről, a Hálakönnyekről!
Tünde: A Herbow felépítése közben volt egy pont, amikor nehézségekbe ütköztünk, és minden veszni látszott. Ekkor elmentünk együtt Máriapócsra a Szűzanyához könyörögni, és a válasz hamar meg is érkezett: egy befektetés megmentette a cégünket. Ezt a történetet akartam megörökíteni, de a zarándokutakon, amelyeken rendszeresen részt vettem, rájöttem, hogy másoknak is vannak hasonló kegyelemtörténetei. Kiss Attila atya biztatására kezdtem el gyűjteni ezeket a vallomásokat, amelyek sorra megtaláltak engem, és mára már 21 történet állt össze a kéziratban. Jelenleg egyházi jóváhagyásra várunk, és nagyon remélem, hogy hamarosan kezükbe vehetik az olvasók ezt a könyvet.
– Meséljetek a gyerekeitekről! A gyermeknevelésben milyen volt az együttműködésetek?
Tünde: Két generációt nevelünk, van két nagy gyerekünk és két kicsi. Jó érzés látni a visszaigazolást, hogy amit a nagyoknál megtanítottunk, azt most már ők adják tovább az unokáinknak.
Laci: Igyekeztünk gyerekközpontú életet élni.
Mi mindketten „szárnyaló” típusok vagyunk, néha vissza kell rántanunk egymást a fizikai síkra, de a „ne nyugodjon le a nap a haragod felett” elvét mindig igyekszünk betartani.
– Mi az, amit ma tanácsolnátok a fiatal házasoknak?
Tünde: Beszélgessenek sokat és naplózzanak! A leírt gondolatokat könnyebb kezelni és később visszaolvasva látni a fejlődést.
Laci: Higgyenek egymásban és a Gondviselésben! A párkapcsolatban az egy meg egy nem kettő, hanem sokkal több: ha összefognak, abból valami szent dolog születik. Én azt tanácsolom, hogy
– Mi állna a ti hálatáblátokon ötven év múlva?
Tünde: Hogy az életem egy üzenet legyen másoknak, és hálát adjak azért, hogy a küldetésemet méltón végigéltem.
Laci: Valami olyasmi, ami bátorít másokat:
Szöveg: Vándor Ilka Borbála/Görögkatolikus Metropólia
Fotó: Zadubenszki Norbert; Rusznyák család magánarchívum
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
